2014.01.15.
erdelyimagyar.wordpress.com
Ha magunkba fordulunk, mint egy bicska, nem sokat látunk meg környezetünkből. Nekünk, a saját szülőföldünkön romániai magyarokká átminősített nemzetrésznek mindent számba kell vennünk, számon kell tartanunk, ha azt akarjuk, márpedig azt akarjuk, hogy Erdélyország ne öregedjen. Továbbá arra is vigyáznunk kell, hogy a nemzeti önérzetet ne keverjük – mások módján – a gőggel.
Feltaláltuk ugyebár a gyufát, fel mi a golyóstollat is, na, nem az erdélyiek, viszont sosem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a világon először, elsőként Erdélyben, az erdélyi fejedelemségben mondták ki, a Tordai Országgyűlésen, a vallásszabadságot. Hadd írjuk ez egyszer a többi tordai országgyűlés között nagy kezdőbetűvel ezt az 1568-as döntést. Jelen volt akkor a katolikus templomban János Zsigmond fejedelem, ott volt Báthory István későbbi fejedelem s még későbbi meghívott lengyel király, ott Báthory Kristóf, István utóda a fejedelmi trónon, ott volt Károlyi Gáspár Biblia-fordítónk, amikor Dávid Ferenc egyházalapító, az első nagy unitáriusunk kijelentette: mindenkinek joga azt a hitet vallani, amelyet magáénak tart.
Kicsi ország nagy cselekedete nem mindig látszik el messzire. Az a tordai kiáltás azonban máig elhallatszik, s nem csak az unitáriusok, a magyar világvallás révén. Január 13-a a vallásszabadság nagy napja minden esztendőben. A szabadság világgá kiáltása Tordán, egy erdélyi kisvárosban! És azt a ma is álló templomot belepheti a cementgyár pora, akár a fákat, virágokat, füveket Tordán, a szabadság vágya s virága örök és ragyogva lélegző.
A Kárpát-medence keleti fele az ördög különös játéka folytán nem önálló, nem magyari rész, és ott immár 94 éve üldöznek mindent, ami magyar. Ott, ahol a világon először kimondták hivatalosan, és betartották 1920-ig a vallásszabadságot.
Amíg él a szabadságvágy, addig Erdélyország nem öregszik. Czegő Zoltán Székely Hírmondó
