Hámor Iván 2014. február 21
A Skoda Octavia minden piacán roppant népszerű modell, szinte nem lehet olyan európai repülőteret találni, ahol pl. a taxik között ne sorakozna belőle néhány. A kombi kivitel különösen jól használhatóvá teszi a kompakt alapokra építkező, de a kategória határait mindig is feszegető autót. Ennek is köszönhető, hogy sok cég választja munkatársai számára, akik így nagyobb autóval járhatnak, mint ami "járna" nekik, miközben a cég költségei nem emelkednek ez égig. A Portfolio.hu két változatban, 1,4-es turbós benzinmotorral, illetve 2,0 literes dízellel és összkerék-hajtással is kipróbálta a Skoda mindenesét.
Az Octavia harmadik generációja olyan méretekkel rendelkezik, ami indokolttá tette egy kisebb, az első generáció adottságaival felruházott modell - a Rapid - létrehozását. Ebből következik, hogy az Octavia kicsinek korábban sem nevezhető utas- és csomagtere tovább gyarapodott. A kombi esetében ez hatványozottan igaz, a kategória majdnem legtágasabb rakterét kínálja a modell. Az utastér mind az első, mind a hátsó sorban olyan tágas, hogy az alsó-középkategóriában - ahova az Octavia valójában tartozik - nagyon nehéz hozzá hasonlót találni, de nem egy felső-középkategóriás autóénál is nagyobb. A most kipróbált autókban közös volt az is, hogy az utasterük egyaránt világos bézs színű kárpitozást kapott. Ez az összeállítás ugyan kényesebb, nagyobb odafigyelést és törődést kíván, de sok felhasználó számára egyfajta eleganciát sugároz, ami céges imázs szempontjából is fontos lehet. Az új Octavia bármelyik kivitelében helyet foglalva, pontosabban abból kiszállva mindig meglep és elszomorít az ajtók belső kilincsének kialakítása. Az Octaviák korábbi generációban a VW konszern többi márkája között is egyedülálló módon a kilincsek nem látható, de a kezek által érintett felületét gumival burkolták. Ez egy apró figyelmesség volt a Skoda tervezőitől, de ennek vége, az új Octaviában a rideg, krómhatású - bár a számítógép előtt ülve kétségkívül hosszú munkaórák alatt megrajzolt - krómozott műanyagot kell fogdosni.
Az ülések kényelme - főleg az első sorban - is sokat javult, végre teljes hosszában támasztják a combokat, ugyanis korábban az előrefelé keskenyedő kialakításnak köszönhetően nyomták azokat. Állíthatóságuk tartománya nagyon tág, a legkülönfélébb testalkatokhoz is hozzáigazítható. A kezelőszervek elhelyezése sem okoz meglepetést, az Ocatvia is megkapta a Golfban debütált közelítésérzékelős képernyőt. Motor- és hajtásváltozattól függetlenül csend honolt az Octaviák utasterében még autópálya tempó mellett is.
Egy céges autó üzemeltetése során fontos kérdés a fix és változó költségek alakulása. Utóbbiak sorába tartozik a hajtóanyag felhasználás is, melyben mindkét változat roppant hatékony volt. Az 1,4 literes turbós benzines - mely 122 lóereje is bőven elegendő a legtöbb felhasználó közlekedési igényei kielégítésére - 8 liter alatt fogyasztott, városban, sok hidegindítással. Eközben szinte észrevétlenül járt, mindig volt benne kellő erő- és nyomatéktartalék, sosem tűnt "kevésnek". Amennyiben megfelelő bánásmódban részesítik, kilométerek tíz- és százezrein át teljesíthet szolgálatot. Azoknak ajánlható, akik munkája nem az ország, vagy a régió bejárásáról szól, hanem "csak" a lakás, munkahely, iskola, üzlet négyszögben mozognak, autójukat "juttatásként", a kompenzációs csomag részeként kapják, vagy választhatják meg.
Az Octavia kombi óriás belső tere nem a hétköznapi, céges, hanem a hétvégi, privát használat során is csak kifejezetten szándékosan, a lehetetlent keresve tölthető meg teljesen.
A másik változat, melyben a 2,0 literes dízel 150 lóerős változata dolgozott a vidéket, a környező - vagy távolabbi - országokat is rendszeresen felkeresők számára lehet ideális. A rövid távok megtétele, a sűrű újraindítás semmilyen belső égésű motornak nem tesz jót, de a dízeleknek halmozott hátrányt jelent. Ebben a kivitelben a benzinesnél egy árnyalkattal jobban érezhető volt a minden Skodára jellemző "frottírtörölköző" jelleg. Ez olyan, mint amikor egy olcsó, sprőd törölközővel szárítja magát az ember egy drágább, puhább helyett. Mindkettővel szárazzá lehet válni, de az előbbivel egy kicsit "fájdalmasabb", kellemetlenebb a folyamat. A Skodák is ilyenek, érezni rajtuk egyfajta karcosságot, de hozzá kell tenni, hogy a kellemetlentől nagyon messze van ez, csak léteznek náluk puhább, lágyabb, "simogatóbb" autók, konszernen belül is. Tehát a 2,0 TDI a hangjában is éreztette ezt, de ez valószínű csak az 1,4 TSI után volt feltűnő. Főleg autópályán használva kicsivel 6 liter felet fogyasztott 100 kilométerenként - összkerékhajtással, ami ha nem is működött, cipelni kellett.
Száraz - de még nedves - körülmények között igazából nem volt érezhető a Haldex rendszerű összkerék-hajtás jelenléte, így ismerve a hazai időjárási körülményeket, nem tűnik igazán racionális választásnak csak azért, mert egy évben egyszer síelni is elmegy vele az ember. Négy jó gumiabroncs csodákra képes - és sokkal olcsóbb. Sikerült kifejezetten nagy hóban is kipróbálni a 4x4-es Octaviát, ahol megmutatta, hogy a hajtásrendszere a közlekedés szolgálatában áll, és nem az autózáséban. Az elindulásban segít, kanyarban is növeli a biztonság(érzetet), de semmi több. Aki számára a havas körülmények ha nem is mindennaposak, de jelentős időben fordulnak elő, akkor lehet hozzáadott értéke a rendszernek, de ettől nem lesz sem gyorsabb, sem jobb az Octavia. Autózni nem lehet vele, még kikapcsolt menetstabilizálóval se, de egy Elegance felszereltségű, nálunk üzleti autónak is beillő kombi nem is arra való.
A Skoda Octavia kombi nagyon sokféle motorral, felszereltséggel, és számtalan további extrával konfigurálható modell, így mindenki összeállíthatja a számára legideálisabb, vagy annak vélt változatot. Egy valami biztos, rosszul a legritkább esetben járhat vele, de nem árt az óvatosság, ugyanis az újként megvásárolt extrákat a használtpiac nem mindig értékeli, így az újonnan közel 11 milliósra hizlalt 4x4-es dízel alig fog többet érni öt év múlva, mint a ma 2/3-áért beszerzett, kevésbé - de egyáltalán nem rosszul - felszerelt 1,4-es benzines, tehát a TCO jóval magasabb lehet.
