Bán Károly - 2014. február 28., péntek
Simon Gábor „távmunkakádere”, valamint más pártpénztárnoki kötődésű emberek felbukkanása Pestszentlőrinc-Pestszentimrén
A Pestszentlőrincen-Pestszentimrén letelepedő Simon Gábor, aki az MSZP-ben nemcsak munkaügyi államtitkárként lett a „munka világának” élharcosa, új színt hozott a „megújulásra” fogékony baloldalon a kerület életébe is. Ezt jól jelzi, hogy egyik bizalmi embere a távmunka tanácsából kapta meg a Vagyon18 Zrt. igazgatósági elnöki posztját. Rónavári-Kedves László már 2002-ben fontos feladatokat látott el az MSZP-ben, ő képviselte a Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanácsot, egy asztalnál ült Mesterházy Attila mostani MSZP-elnökkel is olyan helyeken, ahol történetesen pályázati pénzekről döntöttek. Részben olyanokról is, amelyek később a Zuschlag-ügyhöz vezettek, és Pestszentlőrincen 2010 végére több mint tízmilliárd forintos adósságot hagytak hátra. Egy régi MSZMP-st is importáltak a XVIII. kerületbe, Réz Gábort, aki az MSZMP egykori pártgarázsát működtető KMV Kft.-ben tűnt fel. Réz Gábor Pestszentlőrinc-Pestszentimre Jövőjéért Alapítvány kuratóriumának elnökeként tett sokat a városrészért, üzleti oldalról pedig a Várospress Magyarország Kft. tulajdonosaként bukkant elő. A Réz vezette kft. adta ki az előző ciklusban még a szocialisták által vezetett kerületben a Városkép című önkormányzati lapot, amelyben a hirdetésekért az önkormányzati cégeknek is fizetniük kellett, viszont a pénzek lényegében egy amerikai offshore cég számláján landoltak.
Simon Gábor egy 2006. októberi MSZP-rendezvényen, mellette Lendvai Ildikó és Szekeres Imre (Fotó: MH)
Zuschlag János igazsága, vagyis hogy a civil célú támogatások felhasználása és a kampányköltések között vékony a mezsgye, Pestszentlőrinc-Pestszentimrén is beigazolódni látszott, abban a kerületben, ahonnan Simon Gábor igazi politikai karrierje indult. Egy másik régi baloldali igazság is „feltűnik” a XVIII. kerületben, történetesen hogy a „pénztárnoki kötődésű” káderek nem vesznek el, ők olyanok, mint az úttörők, ott segítenek, ahol csak tudnak. Meg ahol szükség van rájuk.
A Simon-ügy mindenképp új dimenziókat nyit majd meg a szocialista várospolitika legrejtettebb titkainak mélyebb megismerésében. A XVIII. kerület, vagyis Pestszentlőrinc-Pestszentimre méltatlanul kevés figyelmet kapott a „vagyonfelélés” legújabb kori történetében, a vagyonhiány 2010-ben meghaladta a tízmilliárd forintot, ám a most kirobbant botrány, az MSZP leköszönt elnökhelyettesének bécsi bankban parkoltatott titkos pénzei arra is rávilágíthatnak, hogy Simon Gábor személye forradalmi változások előidézője volt a „megújulásra” mindig fogékony baloldalon.
Hogy a büntetéséből szabaduló Zuschlag Jánosnak a bíróságon tett vallomását idézzük: „A civil célú támogatások felhasználása és a kampányköltések között bizony vékony a mezsgye.” Zuschlag egyébként ezt egy Baja Ferenc által vezetett alapítvány kapcsán mondta a kecskeméti bíróságon, s lám, milyen igaza volt, mert a „pénztárnoki kötődésű” káderek sosem vesznek el, csak időnként a helyüket, cégüket vagy éppen „közhasznú” civil és társadalmi szervezeteiket változtatják meg úgy, ahogyan azt a mozgalom céljai igénylik.
Mint például az a Réz Gábor is, aki az MSZMP egykori pártgarázsát működtető KMV (mai nevén: Poliplan) Kft.-ben tűnt fel, a cég felügyelőbizottságában pedig ott találtuk Baja Ferencet, Csintalan Sándort és Tóth Andrást is. Igaz, azok az idők még a kilencvenes évek elején voltak, ám Réz, mint a jó káderek általában, tényleg nem veszett el. Állócsillag maradt a szocialisták égboltján, jóval később már mint az MSZP felsőoktatási tagozatának elnöke bukkant fel, máskor meg a Demokratikus Charta alapító tagjaként vált ismertté a neve.
Nincs tehát min csodálkozni, hogy egy olyan „fejlődő” városrészben is letette névjegyét, mint a XVIII. kerület, ahol társadalmi oldalról a Pestszentlőrinc-Pestszentimre Jövőjéért Alapítvány kuratóriumának elnökeként tett sokat a városrészért, üzleti oldalról pedig a Várospress Magyarország Kft. egyik tulajdonosaként és ügyvezetőjeként bukkant elő. Ez egy olyan modern vállalkozás volt, amelynek többségi tulajdonosát Washington államban jegyezték be (Rododendron International LLC). A Réz vezette kft. adta ki az előző ciklusban még a szocialisták által vezetett kerületben a Városkép című önkormányzati lapot, amelyben a hirdetésekért az önkormányzati cégeknek is fizetniük kellett, viszont a hirdetési díj lényegében egy magáncég számláján landolt.
Amikor a „mézesbödön” kimerülése már előre látható volt, 2010 nyarán, közvetlenül az önkormányzati választások előtt, az ismeretlen amerikaiak szépen lecsökkentették az alaptőkét (az ok: tőkekivonás), a választások után pedig végelszámolták az éveken keresztül virágzó vállalkozást, amely a helyi népeket oly sok biztató hírrel árasztotta el. Erre már egy másik baloldali káder, a Simon Gáborhoz és munkásságához is ezer szállal kapcsolódó Rónavári-Kedves László bizalmi embere – szentlőrinci forrásaink szerint: egykori gépkocsivezetője – vállalkozott.
Miért állítjuk, hogy Simon Gábortól nem függetlenül alakulhattak a dolgok? Elsősorban azért, mert a Vagyon18 Zrt. igazgatósági elnöke az a Rónavári-Kedves László lett, aki már a 2002-es kormányváltás után a Munkaügyi Minisztérium Távmunka Tanácsának egyik szakértője volt. A kormány e-munka, távmunka stratégiáját megalkotó, javaslattevő tanácsadó testületét, a Távmunka Tanácsot pedig 2002-től éppen maga Simon Gábor vezette. Rónavári-Kedves az első Orbán-kormány „megdöntése” utáni forradalmi időkben fontos posztokat kapott a Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram Tanácsában. Ő képviselte a Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanácsot, egy asztalnál ült vele Mesterházy Attila mostani MSZP-elnök is az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium képviseletében, államtitkárként. Olyan asztal volt ez, ahol történetesen pályázati pénzekről döntöttek. Részben olyanokról is, amelyek a Zuschlag-ügyhöz vezettek, meg olyanokról is, amelyek csak izzadó homlokokhoz, verejtékező hónaljakhoz – hogy felidézzük például Újhelyi István vagy Gyurcsány Ferenc tanúmeghallgatásainak kínos filmkockáit.
Nos, e kis „ki kicsoda?” után ismét kössünk ki Pestszentlőrincen, ahol 2009-ben lett a kerületi vagyon legfőbb őre és oltalmazója, a Vagyon18 Zrt. vezetője Rónavári-Kedves. Ekkor épp ide szólította a „szocialista haza védelme” az amúgy Óbudáról érkező embert. Ezekben a nehéz időkben egy másik amerikai offshore cég is megvetette a lábát a kerületben, az Asphcon Invest Inc., amely történetesen Delaware államból érkezett, annak az Asphcon Kft.-nek a többségi tulajdonosaként, amely az önkormányzati Városüzemeltető Kft.-től vásárolt aszfalttörmeléket, s nyert el rengeteg felújítási munkát.
Nem is igazából értjük, hogy 2013 szeptemberében a Fővárosi Törvényszék Cégbírósága miért hozott olyan végzést, hogy az egyébként XVIII. kerületi székhelyű anyavállalat megszüntetésére irányuló eljárást megindítja, mivel – idézünk a végzésből – „a cégjegyzék nem tartalmazza a cég tagjait, és a cég vezető tisztségviselője és valamennyi tagja ismeretlen”.
Egyébiránt ezek az anonim tulajdonosi körű cégek nem szerepelnek azon a listán, amelyek ténykedésével kapcsolatosan 2010-ben az új fideszes városvezetés által létrehozott Sötét Ügyek Hivatala feljelentést tett, mivel máig nem tudható, kik rejtőznek az amerikai offshore cégek mögött. A feljelentetések alapján harminckét ügyben rendeltek el nyomozást, de hétben már megszüntették az eljárást – tudtuk meg Lévai István Zoltán alpolgármestertől.
Az ügyek tarka sorában a legizgalmasabbnak a 2008-as önkormányzati kötvénykibocsátás esete ígérkezik, amelyben a nyomozást korábban egyszer már megszüntették ugyan, ám Simon ügye kapcsán olyan új adatok merültek fel, hogy a Fővárosi Főügyészség mégis elrendelte
a folytatását. Ezen új adatok között egészen biztosan kitüntetett szerepe lehet annak, hogy az MSZP egykori elnökhelyettese éppen annál a bécsi banknál parkoltatta a csaknem 240 millió forint értékű ismeretlen eredetű devizáját, amely bank megnyerte a kötvénykibocsátási tendert a XVIII. kerületben.
Erről a kerület feljelentése alapján ma csak annyi tudható, hogy a győztes Volksbank első ajánlata még rosszabb volt a többi bank ajánlatánál, aztán rövid időn belül, szinte varázsütésre a legrosszabból lett a legjobb, a nyertes ajánlat.
Bár ezen talán nem is kéne már meglepődni: a szocialista furfangok forrásvidéke kimeríthetetlen.
