Botorság volna azt állítani ab ovo, hogy értelmetlen, veszélyes és káros egy kisebbségi párt részvétele valamely ország kormányában, hisz létezik nem egy példa (gondoljunk csak a belgiumi németekre), amelyik azt bizonyítja, hogy ebbõl az adott kisebbség profitálhat. Az ellenben közhely, hogy Romániába semmi sem az, aminek látszik, ráadásul az RMDSZ korábbi kormányzati részvétele után joggal állapíthattuk meg, hogy az sokkal hasznosabb volt azon keveseknek akik közel kerültek a tûzhöz, mint azon sokaknak, akik a szavazataikkal az elõbbiek számára ezt a lehetõséget megteremtették. Éppen ezért nem volt könnyû helyzetben az RMDSZ most, amikor alig több mint két hónappal az európai parlamenti választások elõtt felkérték, hogy legyen a kormánykoalíció tagja. Ha ugyanis a felkérést elfogadják, de igen rövid idõ alatt nem tudnak meggyõzõ eredményeket felmutatni, akkor jó esély lesz arra, hogy a párt fennállása óta elõször megbotlik az 5%-os választási küszöbben, aminek beláthatatlan következményei lehetnek az emberi fejekben és lelkekben. Ezek után azt is lehet mondani, hogy a felkérés elfogadásával igen nagy bátorságról tettek tanúbizonyságot (habár ott motoszkál az ember fejében a klasszikus vicc is a cigány lovával).
Ez a helyzet ugyanakkor reményt jelenthet a romániai magyarok számára is, mert joggal feltételezhetik, hogy a párt vezetõi nem kívánják a választási bukást, tehát a megszokottnál nagyobb erõbedobással fognak küzdeni azért, hogy konkrét tanújelét láthassák az emberek annak, hogy pozitív hatással vannak a kormány szereplésére.
Az eltelt jó két hét sajnos ilyen téren nem túl bíztató. Gondoljunk csak arra, hogy már hivatalban volt az új kormány, amikor Maros megye prefektusa azzal riogatta a székelyeket, hogy a Székely Szabadság Napján megtartandó tiltakozó felvonulás nincs engedélyezve, törvényt sért, aki azon részt vesz. Ugyanebben az idõszakban került nyilvánosságra az, hogy Románia perbe száll a Székely Nemzeti Tanács elnöke és külügyi megbízottja ellen az Európai Unió Bíróságán. Az elmúlt héten arról is tudomást szerezhettünk, hogy tovább folyik a packázás a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar tagozata ügyében. Egyik rossz hír a másik után. Mintha a kormányfõ, illetve a koalíció román tagjai azt a célt tûzték volna ki, hogy ellehetetlenítik, lejáratják és hiteltelenítik az RMDSZ-t. Nincsenek tehát könnyû helyzetben, fõleg azok, akik kormány-tisztséget vállaltak, s nap mint nap szembesülhetnek a sajtó, illetve a választók kellemetlen kérdéseivel: tudták-e, hogy…? mi az álláspontjuk abban a kérdésben, hogy…? Az pedig nem elég a boldogsághoz, ha – mint tette azt Korodi Attila péntek este a Duna tévében – korrekt álláspontot fejtenek ki, ugyanis a magyar ügyeket nem a tévében, hanem a kormány ülésein kell felvállalni, megvédeni. A választók legalábbis csak akkor lehetnek elégedettek, ha a magyar miniszterek meg államtitkárok ugyanolyan elvszerûen mondják el a véleményüket a Victoria palotában is, illetve ha azzal eredményt is el fognak érni.
Sajnálatos ilyen összefüggésben az, hogy a párt elnöke által aláírt koalíciós megállapodás nem a magyar érdekek védelmének, csak a status quo fenntartásának a premisszáit teremti meg. Mondom ezt azért, mert a párt kommunikációja ugyan az volt, hogy a megállapodásba belefoglalták az orvosi egyetem magyar tagozata kérdésének a megoldását is, azt ellenben elfelejtették megmondani, hogy milyen formában. A dokumentum ellenben némi keresés után meglelhetõ, s ezt lehet benne errõl a témáról olvasni:
“Art. 2. Cele douã pãrti se angajeazã la urmãtoarele:
a) …
b) Sã promoveze în perioada 2014-2016, doar în baza acordului comun, initiative politice referitoare la:
- ..
- Solutionarea problemei înfiintãrii liniei maghiare prin departamente separate la UMF Târgu-Mures, în conformitate cu întelegerea semnatã la data de 22 septembrie 2012 la Târgu-Mures de cãtre cadrele didactice române si maghiare.”
Már az is nehezen magyarázható, hogy miért nem az érvényes tanügyi törvényre hivatkoznak, hanem csak egy jogi hatállyal nem bíró megállapodásra, de az igazán súlyos mégis az, hogy nem Victor Ponta vállalta, hogy létrehozzák a magyar tagozatot, hanem Kelemen Hunor azt, hogy ebben az ügyben csak a román partnerekkel egyeztetett lépéseket tesz. Röviden: az magyar tagozat sorsát letette annak a Victor Pontának a kezébe, aki úgy lett miniszterelnök, hogy ezen tagozat létrehozása ellen kardoskodott. Hogyan és mikor lesz ezek után magyar tagozat az orvosin? Igen nehéz kérdés.
Egy dolog azonban biztos: ha nem kapcsol más sebesség-fokozatba az RMDSZ, akkor júniustól Sógor Csaba és Winkler Gyula új munkahely után kell nézzen.
Az ellen-drukkerek ilyenkor a kezüket dörzsölik, s azt mondják fûnek-fának, hogy lám, mi megmondtuk, kutyából nem lesz szalonna, stb, stb. Azok ellenben, akiknek fontos az, hogy a romániai magyarság helyzete javuljon, inkább drukkolnak azoknak akik e téren most tehetnek valamit. Drukkolnak, de azt se rejtik véka alá, hogy elvárják, hogy az illetõk ezért vért izzadjanak nap mint nap.
