March 9th, 2014 peterfitunde
Kavarodik-keveredik az ügy, ismét össze akarnak bennünket zavarni, miközben ránk mutogatnak, hogy feszültséget keltünk. A tegnap esti utolsó hír, amit olvastunk, az az, hogy vonulunk, a megemlékezés után, a Székely Szabadság Napján. A ma reggeli első hír pedig a prefektus tiltakozása. Íme: “Ezek a kijelentések és értelmezések hamisak, tendenciózusak, veszélyesek, és szándékosan keltenek zavart Marosvásárhely lakosságában” – idézte a prefektus reagálását az Agerpres hírügynökség. “A március 10-re tervezett marosvásárhelyi felvonulást sem a polgármesteri hivatal, sem a törvényszék, sem Maros megye prefektusi hivatala nem engedélyezte. Bármi ilyen jellegű megmozdulás törvénytelen, és a törvénynek megfelelően büntetendő” – tette hozzá a kormány Maros megyei képviselője.
Corneliu Grosu arra kérte Marosvásárhely lakosait, ne hagyják magukat félrevezetni, ne sorakozzanak fel törvénytelen akciók mellett, és ne vegyenek részt a betiltott felvonuláson. A prefektus elmondta, azért nem tartotta illetékesnek magát arra, hogy megvizsgálja a polgármester tiltó határozatát, mert sem a polgármesteri hivatal, sem a rendezvény szervezői nem juttatták el neki a kifogásolt iratot. Hozzátette, tisztsége folytán csak a polgármester rendeletét vagy a városi tanács határozatát ellenőrizheti, nem tartozik a feladatai közé két intézmény levelezésének a törvényességi vizsgálata”
Az utolsó percekben vagyunk. Azt gondolom, nem maradt más választásunk, mint egészen egyszerűen tenni a dolgunk, és ott lenni holnap, azaz 2014 március 10-én a Postaréten, majd a megemlékezés után levonulni a főtérre. Békésen, fegyelmezetten, nem hagyva helyet a provokációknak. Azon gondolkodom, hogy mi az oka annak, hogy ennyire ellenzik a megmozdulásunkat? Mitől félnek? Hisz azt nem hihetjük, hogy a tavalyi megmozdulásunk rossz emléket hagyott volna a városvezetőségben vagy a rendőrigazgatóban. Ők maguk nyilatkozták, hogy lám, minden rendben volt. Amikor júniusban kiálltam a Kultúrpalota teremelnevezési ügyben a megyeháza elé, és megbüntettek, Valentin Bretfelean azt vágta hozzám, hogy ha kérek, adott volna engedélyt nekem, hisz, idézem: ” …márciusban több tízezer (!) székelynek engedtem meg, hogy követelje az autonómiát, és jövő tavasszal újra megengedem.” Erre a kijelentésére tanúm is van. ( csak zárójelben jegyzem meg, hogy érdemes megfigyelni a fogalmazását. Úgy beszél arról, egyes szám első személyben, hogy mit engedélyezett, és mit szándékozik megengedni, mint egy teljhatalmú diktátor… mint akinek a törvény betűje nem számít, ő az aki dönt…).
Ha most nem mutatjuk meg, mi az amit egy emberként követelünk, akkor talán nem lesz alkalmunk újra megtenni ezt. Ha most hagyjuk, hogy sárba tiporják a jogainkat, azzal azt jelezzük, hogy mindent meg lehet tenni velünk, akár törvényes az, akár nem! Mi magyarok híresek vagyunk arról, és sokszor szomorúan hangoztatjuk is ezt, hogy magunk közt sem értünk egyet, hogy egymást is bántjuk. Mindenféle vélemény hallunk, olvasunk, van aki meddő harcnak tartja az autonómiáért való küzdelmet. Azoknak üzenem: nélkületek akár meddő is lehet! De veletek sikerülni fog! Ha össze tudunk tartani, ha egy emberként, széthúzás nélkül követeljük a jogainkat, feledve a sértődéseinket, és mindenféle más frusztrációkat, akkor bizony megmutathatjuk a világnak mire vagyunk képesek! Álljon hát az ügy mellé mindenki, a mi ÜGYÜNK mellé, ami közös, amitől a jövőnk függ!
Holnap, 2014 március 10-én legyünk ott a Postaréten, követeljük az autonómiát egy emberként! Ez az amit tenni tudunk a törvénytelen megaláztatás ellen, ez az amivel jelezni tudjuk: létezünk, és jogaink vannak, melyet senki emberfia nem tagadhat meg tőlünk!
Lakó Péterfi Tünde
