* * *
Fotó: Horváth Szabolcs
Az egy évvel ezelőtti, de a jelenlegi szervezeti állapotához képest is kisebbfajta csoda, hogy az LMP a párt szakadása és a kiválások ellenére is bejutott a parlamentbe (5,25 százalék) Az LMP számára a kihívás az ötszázalékos küszöb elérése volt, és a párt – mint Schiffer András fogalmazott - átment a tű fokán, amihez 237 888 szavazat kellett. Az LMP-nek 11 ezer szavazattal lett ennél több. Mindazonáltal az LMP nem dőlhet hátra, ugyancsak a baloldal sikertelensége az oka, hogy sok politikai aktív szavazó a legkisebb demokratikus rosszként rájuk adta le voksát. Az viszont figyelmeztető jel, hogy vidéken igencsak billegtek, és jobbára alatta maradtak az öt százaléknak, és a fővárosi eredmények sem javították fel úgy az összképet, mint 2010-ben, amikor 12 százalékos támogatottsággal rendelkeztek.
Bár a baloldalon látszólag nagy a politikai vákuum, az korántsem látszik, hogy négy év múlva az LMP lesz az a párt, amely ezt a teret ezen az oldalon uralni tudja (sőt, Schiffer András egyenesen azt hangoztatta, hogy 2018-ban az LMP lesz „A kormánypárt”).
A protesztek relatív sikerét és az elmúlt 25 évből való kiábrándultságot viszont mi sem fejezi ki jobban, minthogy az alapvetően a rendszerváltás szülöttjeinek számító jobboldali kormányzó és baloldali ellenzéki tömbhöz képest a Jobbik és az LMP, a két ”newcomer” együttesen elvitte a szavazatok több mint 25 százalékát.
