Jámbor Gyula 2015. január 15.,
Idén kész lesz az Arad–Nagylak szakasz
A jelenlegi szállítási miniszter (a nagyon sokadik az elmúlt 25 esztendőben) tegnapelőtt tartott sajtóértekezletén 250 kilométer új autósztrádát ígért Romániának 2017-ig. Hát – nem erőltette meg magát, mindazonáltal ez a 250 kilométer a jelenlegi 695 kilométernek nagyjából 36 százalékával, jó egyharmadával egyenlő.
Ami bennünket, Aradon és környékén leginkább érdekel: a miniszter szerint még idén elkészül az Arad–Nagylak szakasz teljes egészében (nyárára a tervek szerint a magyar fél is befejezi a Nagylakig vezető szakaszt), továbbá a Temesvár–Lugos vonalon is 25,7 kilométer, Kolozsvár környékén, valamint a Bukarest–Ploieşti sztrádán is átadnak egy-egy pár kilométeres szakaszt. Jövőre, hallottuk a minisztertől, „nagy valószínűséggel” befejezik a Nagyszeben–Nagylak és a Kolozsvár–Bors sztrádákat (ez utóbbin egy szakasz kivételével), de „van esély” a Kolozsvár–Marosvásárhely, a Marosvásárhely–Fogaras, a Nagyszeben–Fogaras és a Brassó–Fogaras szakaszok átadására is.
2030-ig összesen 725 kilométer autópálya és 1809 kilométer gyorsforgalmi út kerül átadásra, ezek költségét (áfa nélkül) 28,9 milliárd euróra becsülik. A szükséges pénzt uniós alapokból, az üzemanyag-illetékekből, az útadóból és koncessziókból teremtenék elő.
A közlekedési minisztériumban megtartott tanácskozáson résztvevő Victor Ponta miniszterelnök kijelentette: az ország közúthálózat-fejlesztési tervéről (Masterplan) legalább tíz évre szóló politikai konszenzusra van szükség, ennek híján a kormány nem lesz képes megfelelő finanszírozási garanciákat vállalni az építtetők számára.
***
A miniszter úr, mint a fentiekből kiderül, óvatosan fogalmazott, és ő tudja – mi talán még jobban –, hogy miért: a romániai autószrádák kivitelezési határidejét eddig soha nem tartották be (ha elszórtan talán mégis, az a véletlen műve). Mert ha betartották volna, ma vígan furikázhatnánk több száz olyan kilométeren, amelyekhez jó, ha hozzáfogtak.
Az okok sokrétűek, de leginkább mégis a minisztériumi csúcsvezetők hozzáértésének hiányára és a közbeszerzések körüli korrupcióra vezethetők vissza. Így történhetett meg, hogy Romániában sokfelé a reálist jócskán meghaladó költségekkel épüljön meg egy kilométer sztráda, hogy egy-egy szakasznak többször is nekifussanak, miután ilyen-amolyan okokból abbahagyták, s ha történtek is itt-ott, ímmel-ámmal felelősségre vonások, a tanulságokat máig sem vonták le.
Talán majd most?
A miniszterelnök azon ötlete, hogy egyezség kellene a politikai pártok között legalább tíz évre a mesterterv betartását illetően – attól függetlenül, hogy milyen párt kerül hatalomra és melyik személy a miniszteri székbe –, tulajdonképpen üdvözölhető. Kérdés, persze, miért kellett egy ilyet eddig halogatni, miért kellett megengedni, hogy majd minden szállítási miniszter újabb és újabb ötletekkel álljon elő, felborítva az addigi elképzeléseket? Mert hogyan lehet egy ország úthálózatát fejleszteni hosszú távra előre lefektetett elgondolások, alaposan kidolgozott tervek nélkül? Hogyan lehet komoly beruházókat idecsábítani szilárd és biztosan nem változó elképzelések híján?
Nyilván úgy, ahogy eddig, nagyon is kétes sikerrel.
Hogy mostantól minden megváltozik, pontosabban: a normális mederbe terelődik, azt legfeljebb a jelenlegi szakminiszter vagy a miniszterelnök merné állítani.
