Pál Piroska január 16, 2015
Január 7-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Márton Zoltán, Makfalva polgármestere. Barátai, munkatársai, de még a falu lakói is úgy vélik: pótolhatatlan székely harcost veszítettek el. Hétfői temetésére több százan vonultak ki a csókfalvi temetőbe, utolsó útjára kísérni a közeli ismerősöknek, barátoknak csak Dönciként emlegetett Márton Zoltánt. Lapunk hozzá közel álló személyeket, volt munkatársait kérdezte megvalósításairól, eredményeiről, valamint makfalvi, illetve szolokmai lakosokat is megkerestünk, akik okos, segítőkész és önzetlen polgármesterként és emberként jellemezték a fiatalon elhunyt MPP-s községvezetőt.
Eredmények és megvalósítások
Vass Imre két éve alpolgármesterként dolgozik mellette, de annál sokkal korábban kezdődő és szoros kapcsolat fűzte hozzá. „Nemcsak a munkatársamat veszítettem el, hanem a barátomat is. Közvetlen és önzetlen ember volt, és mindenekelőtt jó vezető. Célratörőként jellemezném: amit maga elé kitűzött, azt megvalósította, és megvalósítottuk az önkormányzattal karöltve. Mert mindig kikérte kollégáinak, munkatársainak a véleményét, és hallgatott is azokra” – mesélte az alpolgármester.
Csupán két és fél éves mandátuma alatt számos eredményt ért el a községben: sikerült a makfalvi kulturális központot felújítani, hang-, fénytechnikával felszerelni, ugyanezen projekt keretén belül a helyi tánccsoportnak székelyruhákat vásároltak. „Ezenkívül traktort tudott vásárolni a faluközösség részére, a hozzá járó szerszámokkal, de a Polgármesteri Hivatalban a gázfűtést fafűtéses rendszerre cseréltük, és azt mi, a néhai polgármesterrel együtt saját kezűleg valósítottuk meg. Emellett még nyertünk el pályázatokat a hármasfalusi kultúrotthon felújítására és utak leaszfaltozására, amely munkálatoknak az idén tavasszal fogunk neki” – ecsetelte Vass Imre.
„Nem tudtak olyasmivel fordulni hozzá, amit visszautasított volna”
Márton Zoltán 1999-től polgármesterré választásáig, azaz 13 évig volt a szovátai Teleki Oktatási Központ igazgatója. A jelenlegi oktatási és kulturális igazgatóság vezetőjét, Szolláth Hunort kérdeztük a régi igazgatóról, kettejük kapcsolatáról, illetve Márton központban megvalósított eredményeiről.
„Márton Zoltán egy jól felkészült, működő- és versenyképes intézményt hagyott rám, kiterjedt hálózati kapcsolatokkal, nagymértékű szerepvállalással mind az oktatás, oktatásszervezés, mind a kultúra területén. És nem mellesleg egy olyan munkaközösséget, amely inkább hasonlít egy családra, mint munkahelyre. Nem a munkaidő letöltése, hanem az elvégzett feladat volt a fontos, az egymásra való odafigyelés, egymás tiszteletben tartása, a segítőkészség. Ehhez pedig egy hozzá hasonló vezetőre volt szükség, aki képes volt ezt megteremteni, saját magatartása, példamutatása által” – fejtette ki lapunknak az intézményvezető.
Azt is elmondta, hogy a néhai igazgató a tulajdonképpeni szakmai feladatain kívül emberként mindenütt jelen volt, ahol segítségre volt szükség. Az intézmény feladatai között a különböző képzések, továbbképzések, szaktáborok, kulturális események megszervezése volt a meghatározó, de nem tudtak olyasmivel fordulni hozzá, amit visszautasított volna. „Ha a Szent Ferenc Alapítvány szovátai Gyerekházába kellett segítség, rögtön ott termett, ha hangosításra volt szükség egy templomi rendezvényhez, csak őt kellett hívni. Ezeken túlmutatóan azonban erkölcsi tartása, példája, embersége maradandó. Nem tudott annyira igazgató, főnök lenni, hogy ezt elfelejtse. Útmutató, példakép, segítő barát, ha úgy tetszik „idegenvezető” volt minden kollégája számára. És nekünk nem marad más hátra, mint az általa kikövezett utat követni, melyet sosem téveszthetünk szem elől!” – foglalta össze Szolláth.
„Csodáltam szakmaiságát is”
Márton Zoltán több mint tíz év hosszáig elnyúló igazgatósága idején nagymértékű pozitív változáson esett át a Teleki Oktatási Központ. „Mindig a központ első igazgatója, megalapítója, Bíró István nyomdokait és példáját követte. Mondhatnánk, hogy az intézmény Márton Zoltán igazgatósága, munkássága alatt teljesedett ki, és vált azzá, ami jelenleg is. Ekkor lett szinte szimbólummá, és vállalt nemcsak aktív, hanem kezdeményező szerepet mind az oktatás szervezése, mind a kulturális események körében” – tudtuk meg.
„Már kisiskolás koromban megismertem Márton Zoltánt, hiszen a Gyermekek Háza tanáraként oktatóm is volt. Ő volt az, aki a természetrajzot megszerettette velem, és ez azóta is tart. Ameddig nem dolgoztam a Teleki Oktatási Központban, addig is aktív kapcsolatban álltam az intézménnyel és vele személyesen egyaránt, sokat dolgoztunk együtt a kultúra területén. 2011-ben ért az a szerencse, hogy a programszervezői funkció megüresedésével bekerülhettem az intézmény munkatársai közé, és azóta itt dolgozom. Tehát idekerülésemkor a papírforma szerint beosztottjaként dolgoztam, de csak forma volt, hiszen sosem éreztette velem azt, hogy főnököm lenne. Inkább barát, segítő, útmutató volt mind a munka, szakmaiság, mind az élet terén. Még magánügyekkel, személyes problémákkal is fordulhattam hozzá, bármiben segítségemre volt. A szakmaiságát szinte csodáltam, nem volt olyan területe a munkánknak, melyhez nem tudott hozzászólni. És nemcsak elvégezte, bármiről is volt szó, hanem a kezdeményezőkészsége, aktivitása átragadt kollégáira is.”
Törődött a község lakosaival
Sándor Dániel szolokmai lakos is csak pozitív jelzőkkel illette Márton Zoltánt. „Egyértelműen szerették az emberek. Bárki, bármiféle problémával, panasszal nyugodtan fordulhatott hozzá, mindenkivel illedelmesen szóba állt és megpróbált segíteni. Szolokmában – mivel közigazgatásilag ez a település is Makfalvához tartozik – többek között elintézte az útjavítást, és amennyiben lehetősége volt, javított a félreeső falu lakosainak életszínvonalán.”
A Makfalván élő Orbán Kakucs Erzsébet szerint Márton Zoltán nagyon jó ember volt, és az egész falu hasonlóképp vélekedett róla. Okos, jókedvű, optimista, segítőkész ember, aki nem éreztette senkivel, hogy polgármesteri tisztsége miatt fennebb állna valakinél. „Mindenkivel tegező viszonyban volt, és mindenkinek segített lehetőségei szerint. Sőt, a Márton család gyerekeimmel és férjem társaságában külföldi előadássorozaton és kirándulásokon vettek részt.” Erzsébet szerint csak pozitív jelzőkkel lehet illetni a néhai polgármesterüket, valamint nagy, pótolhatatlan veszteségként könyvelik el Márton Zoltán távozását.
