2015. augusztus 7., péntek

Válasz Zakariás Zoltán néppárti alelnök „Kettő kevesebb, mint egy" című közleményére

2015.08.03. 
Túl fiatal voltam, de elég emlékem maradt azokból az időkből, amikor nem lehetett az embereknek önálló gondolata. Merem remélni, hogy olyan világban élünk, ahol a saját vélemény megengedett. Úgy gondolom, hogy megtehetem és meg is fogom tenni minden olyan témakörben, amelyek az én és gyermekeim sorsát befolyásolhatják. 
Olyan családban nőttem fel, olyan barátaim vannak, ahol tiszteljük a véleményt és nem csak tiszteljük, hanem meg is tudjuk fogalmazni azt. Politikailag is olyan szervezetet választottam, ahol a fegyelem mellett lehet különvéleményem, bármiféle visszaélés nélkül. Ha valamiről van véleményem az azt jelenti, hogy érdekel.
Ha érdekel és van véleményem róla az nem jelenti azt, hogy ellene vagyok. Székelyföld ügye van annyira fontos mindannyiunk számára, hogy szót emeljünk, ha egyikünk vagy másikunk önérdekből vagy túlbuzgóságból hibát követ el. Éppúgy el kell mondani azt, hogy az RMDSZ időhúzásra játszik minden olyan kérdésben, ami a tárgyalópozíciójában hátrányosan érinti, vagy a néppártról azt, hogy megalakulása óta más tollával ékeskedik, mint ahogy azt is, hogy hibának tartom egy olyan vezetőtől, mint Izsák Balázs, hogy egyszer kinyilatkoztat valamit majd elvárja, hogy mindenki vele egyetértve támogassa az elképzeléseit. 
Székelyföld megjelenítéséhez, a székelyek törekvéseihez mindenkire szükség van, mindenki véleményét kikérve, erőinket és eszközeinket összeadva kell fellépnünk minden egyes esetben. Pártérdekekre felhasználni akár a Székely Nemzeti Tanácsot, akár Székelyföld autonómiájának ügyét elfogadhatatlan. Megosztva, az elénk gördített akadályok már visszaütöttek párszor, nem engedhetünk meg magunknak több hibát!
Zakariás Zoltán néppárti alelnök az igazság elferdítéséről beszélve elfelejti megemlíteni azt, hogy a polgári oldal kettéhasadását is a pártja idézte elő. Most pedig ugyanazt a jól bevált éket ütötték az SZNT-be is. Az időrendi sorrend említésekor durván elferdíti a köztudott valóságot is. Nem mondja el azt, hogy a tavalyi államelnök-választáskor az EMNP saját csapdájába került.
Nem a várakozásuknak megfelelően alakultak a dolgok, nem vétózta meg senki a kétes aláírásgyűjtésüket, ezért nem volt mit tenni el kellett indulniuk, amire egyáltalán nem voltak felkészülve. A mártir szerep nem jött be, a történet pedig nem volt továbbgondolva, ami egyébként nem jellemző a néppártra. 
Ezért kapóra jött a statútumok kérdése, a sajátjukat törölték az oldalukról és zászlajukra tűzték az SZNT tervezetét. Innentől kezdve egy olyan embert, mint Izsák Balázs, aki túlzás nélkül az életét tette fel Székelyföld ügyére, könnyűszerrel becsalogatták a nádasba. Az alelnök őszinteségi órájában azt sem tartotta fontosnak közzétenni, hogy az RMDSZ-MPP közös autonómia bizottságában a Magyar Polgári Párt kezdettől fogva fenntartott egy helyet az SZNT számára, amit a székely tanács nem fogadott el.
Azok, akik megosztották a nemzeti oldalt a Székely Nemzeti Tanácsba is éket vertek. Az SZNT-nek is látnia kell, hogy túl kevés az időnk ahhoz, hogy elvtelen kompromisszumokat kössön egy olyan párttal, amely megalakulása óta más tollával ékeskedik. Az összezárás sürgetőbb, mint valaha! Most, amikor körvonalazódni látszik a Magyar Polgári Párt által javasolt Nemzeti Válogatott, egy erősebb és céltudatosabb keret összeállításának lehetősége, a néppárt ékeit feni ismét. Nemzeti érdek ez?
Salamon Zoltán
a Magyar Polgári Párt Hargita megyei elnöke