2016. március 28., hétfő

GASZTROFESZTIVÁLOK DÉL-TIROLBAN

Tartomány:Trentino-Alto Adige
Tavasz
Spárgafesztivál, Kastelbell
Spárgafesztivál,Terlan
Ínyencfesztivál
Sajtfesztivál, Sand in Taufers
Nyár
Dél-Tiroli Eperfesztivál
Joghurtfesztivál, Sterzing
Utcai ételek fesztiválja, Taufer 
"Vendégváró asztalok St. Paul utcáiban"
Sárgabarackfesztivál Laas im Vinschgau 
Ősz
Gombócfesztivál, Sterzing 
Dél-tiroli kenyér- és rétespiac 
Szalonnafesztivál Villnöss
Szőlőünnep Meran
Keschtnriggl -gesztenyeünnep Völlan-Tisens
17. Keschtnigl (gesztenyefesztivál), Feldthurns
Sunnseitn-Alma hetek, Natz-Schabs
Nagy Almaünnep, Natz-Schabs

Régiós viták újratöltve

Az alábbi cikkben a cikkíró megemlíti a NUTS kategóriákat, de elég furcsa mód nem odajut ki ahova ezt a fajta megközelités megkivánja. A NUTS kategoriát mint normatívként aláírta a román kormány még 1997-ben és amint a szóból is jó kiderülhet, hogy a tagállamok számára kötelező érvényű! Ezt azért kell külön kiemelnünk, mert az alábbi cikket olvasva azt sugalná a cikkíró, hogy csak statisztikai célokra lennének jók a NUTS-os normák.
Ami pedig a gazdasági utalást illeti kissé sántít a dolog, mert annak ellenére, hogy ugyan statisztikai kategória, de ezt jól tudták alkalmazni a déltiroli "Provincia autonoma di Bolzano (Bozen)" és a "Provincia autonoma di Trento (Trient)" azaz a "Trento autonóm régió" és "Bolzano autonóm régió" esetében is. Az is látható, hogy ezeket a NUTS2-es régiókat "autonom provinciák"-ként jegyezték be, ami szöges ellentétben van a többségiek által elég sokszor emlegettett székely "provincia" nemlétezését. 
E két "provinciá"-ban 994 703 (2011.) lakost osztanak szét a két NUTS2-es régióban. Ez azért érdekes mert így egyik esetében sem felelne meg a minimális 800 ezer lakossági kikötésnek, amit a NUTS2-es Régiók számára határoztak meg. Ha vahol ezt már megcsinálták, elfogadták akkor a "good pratice"-ként máshol is - igy a SzékelyFöld esetében is - meg lehet csinálni!!! Azaz egy járható út lenne, amely mindenki számára elfogadóható!!!
A cikkíró kiemelné ugyan a nemzetiek régió tervezetét, de ha megnézzük a NUTS normákat jól érezhető, hogy nagyon sántítana a történelmi régióknak a NUTS2-es kategóriába való sorolása. Ez esetben a makrórégiószintűség miatt az EU-s pénzalapokra is nehezebben lehetne pályázni. Ezzel szerint a történelmi régiók kialakításakor a makrorégiós (NUTS1-es) kikötéseket lehetne alkalmazni és az így kialakult területbe a NUTS2-es régiószövetségnek lehetne az "eredménye".
Ami pedig a Cioloş úr által felvetett régiósitást illeti, csak halkan jegyezzük meg, hogy szerinte a kisebb régiósszinteken van jelentősége a NUTS-os megoldásoknak, mint területfejlesztési lehetőségek. Igy Ő inkább a NUTS4-es kategoriára hívta fel a figyelmet azaz a LEADER-es  NUTS4-es kategóriára vagyis a Kistérségi EU-s támogatási pénzekre illetve a kistérségi nemzetközi együttműködésre... Ezzel mintegy elárulta azt is, hogy tudja, hogy csak a NUTS4-es és a NUTS5-ős szintek tartoznak a kormánya hatáskörébe, a magasabb szintek pedig az EU hatásköre... (EP)
Willman Walter  2016.03.26.
A román szakértői kormány vezetője, Dacian Cioloş idén januárban Temesváron nyilatkozott arról, hogy kormánya napirendre tűzné a régiósítást, de sietett leszögezni, hogy erről „politikai” döntés kell. Összeállításunkban a román régiós viták eddigi 150 évét mutatjuk be. Az írásból kiderül: Romániában soha nem működött igazi önkormányzati rendszer.
Az Erdélyi Magyar Néppárt régiótervezete az ország történelmi régióit élesztené újra
Nagyon is gyakorlati okok miatt mindig támogattam a régiósítási terveket. A kormány újraindíthatja a vitákat – és ha igény lesz rá, valószínűleg meg is teszi –, de meg kell értenünk, hogy bizonyos döntéseket a politikumnak kell meghoznia. Egy szakértői kormány nem vállalhatja ezeket magára. A nép által megválasztott politikusoknak kell dönteniük: a pragmatikus, gyakorlati részein túl a regionalizáció elsősorban politikai döntés. Túlságosan fontos ahhoz, hogy csak rövidtávú politikai célok elérésére használja valaki – szögezte le Dacian Cioloş temesvári sajtóértekezletén.
Február végén a kormányfő visszatért a régiósításra. Elmondta, újra kellene gondolni a helyi adók és illetékek rendszerét – példaként a tulajdonadót hozta fel –, és beszélt a jelenlegi megyék alacsony hatékonyságáról. Megoldási lehetőségként felvetette nyolc régió létrehozásának a lehetőségét és a megyei tanácsok felszámolását. A jelenlegi területi-közigazgatási rendszernek a miniszterelnök szerint három nagy baja van: különösen faluhelyen, de regionális szinten is erős a fragmentáció; emiatt súlyos hiányosságokkal küzdenek a fejlesztési programok. A helyi közigazgatási egységek pénzhiányban szenvednek, soknak nincs jövedelme, így csak a leosztásokra, a transzferjövedelemre támaszkodhatnak. A kormányfőtörvénnyel szüntetné meg azokat a közigazgatási entitásokat, amelyekhez kevesebb, mint 3–5 ezer lakos tartozik. Mint fogalmaz, ezek az egységek szegények, működési költségeik nagyok és alacsony szintű szolgáltatásokat nyújtanak.
„A megyei tanácsok rendszerint csak területi feladataikra és érdekeikre összpontosítanak: túl kicsik ahhoz, hogy ösztönözni tudják a gazdasági fejlődést. A regionális fejlesztési tanácsok sem képesek teljesíteni azokat a feladatokat, amire létrehozták őket, az erőforrásokat és a munkát sok elszigetelt projektre fecséreljük el, amelyek hatása csekély. Ez történik az úthálózattal, a víz- és a csatornarendszerekkel, de néha az iskolákkal is” – összegezte a bajok főforrásait a miniszterelnök. Cioloş szerint, ha minden marad a régiben, 2020 után még nagyobb lesz az ország leszakadása, mert a kétezerhúszas évek elejétől az európai uniós pénzeket versenyben lehet majd elnyerni, ehhez pedig felkészült és kompetens, valamint versenyképes helyi adminisztráció kell.
Egy kis történelem
A romániai régiósítási tervek idén matuzsálemi korba lépnek, ugyanis 154 éve zajlik a vita arról, hogy kemény, központosított vagy a decentralizációra épülő, a történelmi tájegységeknek megfelelő, erős államigazgatás felel-e meg Romániának. E tárgyban rengeteg írás, cikk, tanulmány íródott több nyelven is, de mivel közülük sok politikai „meghajtó motorral” született, érdekesebb elolvasni Bajtalan Hunornak az Erdélyi Társadalom című társadalomtudományi szakfolyóiratban megjelent rövid összefoglaló tanulmányát, amelyik érzelemmentesen leltározza fel a történteket (www.erdelyitarsadalom.ro).
A fejedelmi vérből származó Barbu Catargiu – felmenői közt volt Constantin Brâncoveanu és Barbu Vãcãrescu – Párizsban tanult többek közt jogot, filozófiát és gazdaságtant, amikor szokatlan feladattal találta szembe magát: egyeztetni kellene a frissiben létrejött állam – Románia két különbözőösszetevőjének, Moldvának és Havasalföldnek a – területi-közigazgatási rendszerét. A jeles román szakember felszámolta volna Moldva vidékekre (þinut) épülőrendszerét, hogy kiterjessze a havasalföldi megyerendszert. Elképzelése szerint széles jogkörökkel felruházott, négy történelmi tájegységre épülőrégiót kellett volna létrehozni. Javaslata a politikai-hatalmi elit kemény ellenállásába ütközött, hiszen úgy vélték, hogy bizonyos régiók gyors megerősödése veszélybe sodorhatja a fiatal román állam integritását. Barbu Catargiu részletesen kidolgozott javaslata ellenére az 1864. április 2-án elfogadott törvény a havasalföldi megyerendszert terjesztette ki Románia akkori területére. Ez Trianon után is érvényben maradt 1925. június 14-ig, de bizonyos előírásai a mai romániai közigazgatást is meghatározzák. Barbu Catargiut pár hónapos kormányfői munka után agyonlőtték.
Az elsővilágháborút követő területszerzés komoly kihívások elé állította az új Romániát, hiszen Besszarábiával, Bukovinával és Erdéllyel nemcsak területeket kapott, hanem egy módosított vidékrendszert (tinuturi), osztrák körzeti (bezirk) rendszert és a magyar vármegyerendszert.
Ismét győzött az erős régióktól való félelem: 1925-ben vezették be az adminisztratív egyesítési törvényt: Romániának 71 megyéje és 429 járása lett. A tarthatatlan helyzet miatt 1929-re ismét fellángolt a központosítás-régiósítás vita. A liberálisok erősen központosított, centralizált államot akartak, a konzervatívok viszont régiókra tagolták volna az országot. A vitából a Maniu-vezette konzervatív Nemzeti Parasztpárt került ki győztesen: az 1929. augusztus 3-án megszavazott új közigazgatási törvénnyel a történelmi régiók mentén hét minisztériumi igazgatóságot hoztak létre, de működésüket a bukaresti hatalomnak rendelték alá. A felemás megoldás nem volt jobb az addigi megyerendszernél: 1938-ben eltörölték a megyék jogi személyiségét és tíz új tartományt jelöltek ki anélkül, hogy figyelembe vették volna a történelmi tájegységeket.
A kommunizmus hozta el a gyökeres átalakulást: az 1950-ben elfogadott úgynevezett „rajonálási” területrendezési törvény felszámolta az évszázados román megyerendszert és szovjet mintára 28 tartományt hozott létre, ezek 200 járásba (rajonba) tagolódtak. 1952-ben 18-ra csökkentették a tartományok számát, 1956-ban 16-ra, de mindez semmit sem változtatott a központi hatalom és a helyi közösségek viszonyán, a Maros–Magyar Autonóm Tartományban sem lehetett önrendelkezés.
1965-ös hatalomra kerülésével Nicolae Ceauşescu hadat üzent az addigi közigazgatási rendszernek: az 1968-ra kidolgozott új területi-közigazgatási reform keretében 39 megye született. Ezt a megyerendszert toldották meg 1981-ben még két megyével.
1989 utáni esélyek
E rövid történelmi visszapillantóból is jól látszik, hogy másfél évszázad alatt Romániában mindig a centralizáció hívei győztek, valós önkormányzati modell nem alakulhatott ki. Veress Emőd, a Romániai Magyar Jogtudományi Közlönyben megjelent írásában feleleveníti, hogy a prefektus intézményének romániai bevezetése az 1800-ban létrehozott francia napóleoni mintára alapozott, de az 1989-es rendszerváltás után merítettek a két világháború közötti romániai modellből és hagyományokból is. A rendszer lényege, hogy a prefektus a kormány képviselője, ő vezeti a minisztériumok és a többi központi szerv területi-közigazgatási egységekbe decentralizált közszolgálatait. A prefektus a közigazgatási bíróságon támadhatja meg a megyei és a helyi tanácsok vagy polgármesterek döntéseit, amennyiben ezeket törvényellenesnek véli. A megtámadott aktus jog szerint felfüggesztettnek tekintendő.
A román alkotmány 122. szakasza tisztán kimondja, miért nem működhet az önkormányzati rendszer: „Romániában az önkormányzatok államigazgatási felügyeletét a prefektus végzi.”
Az átöröklött megyerendszerről és a prefektusi túlkapásokról már a kilencvenes évek elején kiderült, hogy nem beszélhetünk a szó nyugati értelmében vett önkormányzatokról. Ez újra elindította a regionalizációs vitát, amelyet most már az uniós csatlakozás is motivált. 
Az EU-hoz való közeledés felvetette a statisztikai célú területi egységek (röviden: NUTS) nómenklatúráját, amely nyugat-európai mintára lehetővé teszi az összehangolt regionális statisztikák elkészítését. 
A NUTS-osztályozás a tagállamok gazdasági területét osztja fel. 
A regionális statisztikák összehasonlíthatósága megköveteli, hogy a földrajzi régiók a népesség tekintetében összehasonlítható méretűek legyenek. 
Egy-egy közigazgatási egység NUTS-szintbe történőbesorolását a népesség-küszöbértékek alapján határozzák meg: a NUTS1 szint 3–7 milliós, a NUTS2 800 ezer–3 milliós, a NUTS3 150–800 ezres lakost feltételez.(szerk.kiemelése)
Lesepert magyar elképzelések
1989 után elsőként az Adrian Nãstase által vezetett kormány hozakodott előa regionalizálással, de 2011-ig jegelték a tervet, amikor Traian Bãsescu és az Emil Boc vezette kormány ismét elővette. Megvalósítására – a parlamenti többség birtokában – az igazi esélyes a Szociálliberális Unió (USL) volt, de a körülötte kialakult viták miatt a kezdeményezés 2013 végén elhalt.
Michel Barnier uniós biztos 2002-es romániai látogatásán fogalmazódott meg az az európai uniós elvárás, hogy Romániát európai mintára kellene fejlesztési régiókra felosztani. A román és magyar értelmiségiekből álló Provincia-csoport által közzétett memorandum – amelyben a romániai politikai régiók nyilvános megvitatását javasolták – váratlanul heves ellenreakciót váltott ki a román politika és sajtó képviselőiben, az Adrian Nãstase-vezette román kormány a régiósítást levette napirendről.
Az RMDSZ 2007 októberében mutatta be a fejlesztési régiók új felosztására vonatkozó javaslatát. Tervezetében Székelyföld hagyományos történelmi régióként külön egységet alkot az ország többi gazdasági régiója mellett. A szövetség által elkészített hatástanulmány 16 fejlesztési régiót ajánlott, azonban a román politikai elit érdemben nem foglalkozott vele.
Az Erdélyi Magyar Néppárt régióterve szerint Erdélynek 6 régiója lenne: a Bihar, Szatmár és Szilágy megye területeiből álló Partiumi régió, Kolozsvár központtal az észak-erdélyi régió, Marosvásárhely központtal a Székelyföld régió és Nagyszeben központtal a Szászföldet magába foglaló dél-erdélyi régió. Temesvár lenne a Bánsági régió fővárosa, amely Arad megyét is igazgatná, Brassó pedig a Barcaság régióközpontjaként van feltüntetve.
Liviu Dragnea kormányfőhelyettes 2013 februárjában jelentette be, hogy a kabinet év végéig szándékszik létrehozni az új régiókat. A bukaresti rádiónak így fogalmazott: „nem biztos, hogy nyolc régió lesz, csak az, hogy székely régió biztosan nem lesz”.
2013 novemberében a Ponta-kabinet felelősségvállalással elfogadta a decentralizációs törvényt, 2014 januárjában az alkotmánybíróság egészében alkotmányellenesnek minősítette. A törvényt megtámadó Demokrata Liberális Párt (PDL) egyik kifogása az volt, hogy a jogszabály megkérdőjelezi a román állam egységes jellegét.
Úgy tűnik, a kör ismét bezárult.
Megjegyzés
Nem biztos, hogy a kör bezárul, hiszen ha rátekintünk a 2015-ben kiadott EUROSTAT adataira(lásd a mellékelt ITH1, és ITH2 statisztikát) látható, hogy a Provincia autonoma din Trento NUTS2-es régióban(ITH2 kóddal ellátott autonom területen) nagyon sok olyan dolog létezik, ami arra adna lehetőséget, hogy a SzékelyFöld NUTS2-es régiónak a megalakításáért érdemes folytatni a vitákat sőt mellette való kiállást:
ITH
NORD-EST
NUTS1
ITH1
Provincia Autonoma di Bolzano/Bozen
NUTS2
ITH10
Bolzano-Bozen
NUTS3
ITH2
Provincia Autonoma di Trento
NUTS2
ITH20
Trento
NUTS3



























































A cikkben említett Bajtalan Hunor írásában van egy olyan megvilágítás is, amiből kiderülnek a politikusaink eredeti szándékai is:
"A valóságban azonban egy olyan kelet-európai átmeneti társadalomban, mint a román, a „régiókérdés” csupán a politikai tőkekovácsolás hatékony eszköze maradt, hiszen a centralizált államigazgatás keretei között konszolidálódott társadalmi-politikai elitnek nem volt, és feltehetően napjainkban sem érdeke a mélyreható decentralizálás folyamata, a regionalizálás. Noha regionális stratégiák, fejlesztési programok, regionalizálási tervek sora készül, ezek fogalomhasználata gyakran tisztázatlan, tartalmi kidolgozása hiányos. Jó példa erre a 2002-ben tartott magas szintű, az ország regionalizációjáról szóló politikai tanácskozás, melynek memoranduma hűen tükrözi a romániai politikai elit hozzáállását a kérdéshez."
És ami a Bodo úrtól idézet szövegrészből is kiérezhető:
"A nem nyilvános memorandum értelmében, „ha a jelenlegi megyerendszerben a nagy és kis megyék közötti területi szorzót 2,5-ről, 2-re, a lakossági különbséget jelzőt 3,7-szeresről 1,7-re lehetne csökkenteni, akkor a kialakítandó új struktúrák jobban megfelelnének bizonyos Európai Uniós országok helyzetének és a NUTS 2-es feltételeknek"Nem lehet mindegy, hogy a rendelkezésre álló EU-s alapokból mennyit tudott hazánk eddig lehívni és meglepő, hogy annak ellenére, hogy a román Corina Cretu éppen olyan biztos ahol a legtöbb pénz van."
Igy a nemzetiek régiófelosztásait is jobban lehetne elfogadni ha már az alapokat a többségiekkel is elfogadtatták
Ugyancsak a fentidézet szakirót idézve látható lesz, hogy:
"A politikai-közigazgatási játszma legjobb mutatója, hogy máig sem született egy többszempontú, tudományosan is megalapozott hatástanulmány a romániai regionalizáció folyamatáról. A tudományos közeg, noha ontja magából a különböző elképzeléseket, tervezeteket, a valóságban a konkrét vizsgálatok, hatástanulmányok, a „Hogyan kéne?”, „Hogyan lenne jó?” kérdések megválaszolása még várat magára. 
Mindennek ellenére az ország leendő területi-közigazgatási régióit ábrázoló térképek hosszú sora készült el, melyek azonban távol állnak a tudományos érvelés, megalapozottság kívánalmaitól(és a NUTS normáktól is!szerk.megj). Ebben a tekintetben a második Ponta kormány által 2013-ban elindított regionalizálási-decentralizálási reform sem minősül másnak, mint egy elkapkodott, ad-hoc lépésnek Románia területi-közigazgatási átszervezésére."
Végezetül ki lehet emelni azt amit ugyancsak Ő fogalmaz meg és amire sok politikusnak figyelni kellene:
"Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a kormány eltökélt szándéka a reform egy éven belüli életbeléptetése volt, olyan körülmények között, amikor valamennyi, precedens értékkel bíró európai gyakorlat esetében egy ilyen átfogó reformprogram kivitelezése közel 10 éves folyamat volt, melyet az alulról-fölfele irányuló kezdeményezések és széles körű társadalmi konzultáció alapozott meg. 
Ilyen körülmények között egyáltalán nem meglepő, hogy a 2013-ra tervezett területi-közigazgatási reform végül nem valósult meg, egyes elemei viszont egy átfogó decentralizálási törvénytervezet keretében láttak napvilágot (Románia Kormánya 2013, Szabó 2013)"
Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a brüsszeli iroda két éven át várta a Dragnea által felemlegetett régiósitási változtatásokat - amelykre az EU-sszakemberei már felhívták a román kormányok figyeklmét -, de végül is az ellenzékre kente a dolgot azzal, hogy közvitára vitte a dolgot.
Az ellenzék pedig nem vette észre a pészédések csalafintaságát(azaz, hogy Ők semmit sem kartak volna változtani) és ellenezni kezdte a feltételezett "régiósitást" ami éppen "jól jött" a szocdemeseknek.
Aki nem ismeri a NUTS-os Normákat, amelyek kötelezőek a Eu-s tagállamokra bizony mindenféle agályokat fogalmazott meg és megpróbálta a kormányon levőket megállitani, holott ezzel éppen a régiósitással egybekötött decentralizálást is megtorpedózták....  (EP)

     



Megérkeztek a gólyák

2016. március 25., 

Tegnap reggel a zimándközi római katolikus templom szomszédságában lévő villanyoszlopra rakott gólyafészken sikerült megörökítenünk a megérkezett gólyapárt. A kellemetlen szélnek háttal fordulva rendezgették, készítették elő a fiókák otthonát

Sikeres II. Borosjenői Magyar Nap – Elindult a hagyományteremtés útján

2016.03.22. 
Amint azt előzetesen hírül adtuk, vasárnap március 15-e tiszteletére a Brosjenőhöz tartozó apatelki Szerencsemalom Panzióban szervezték meg a II. Magyar Napot, amelynek a műsorvezetője, Mészáros Dávid magyarul és románul köszöntötte az egybegyűlt, mintegy 200 fős közönséget, köztük Péró Tamás RMDSZ-megyei ügyvezető elnököt és Călin Abrudan borosjenői polgármestert. Neki külön megköszönte, amiért a Magyar Ház – ahol a város magyar gyermekei jó feltételek között tanulhatják anyanyelvünket – központi fűtést kapott, ráadásul a fűtési költségeket is a város fedezi. Miután köszönetet mondott a rendezvénynek újra otthont biztosító Szerencsemalom Panzió igazgatójának, Ovidiu Ciocannak, kifejtette: március 15. a világ magyarságának az ünnepe, a szabadságszerető emberek vágyának a beteljesülése. Ennek a megünneplésével Borosjenőn is hagyományt kívánnak teremteni, ezért az idei, immár második rendezvény, illetve az itt megjelent környékbeli magyarság fokozott érdeklődése, reményt ad a hagyományalapításra.
Miután a polgármester magyarul köszöntötte az egybegyűlteket, az anyanyelvén adott hangot örömének, amiért második alkalommal vehet részt a magyarok ünnepén. Ugyanakkor gratulált a szervezőknek, Mészáros Dávidnak és Gulyás Ödönnek, amiért megpróbálják az utódoknak is átadni nemzeti hagyományaikat, kultúrájukat. A maga és a városi tanács nevében is elégedettséggel nyugtázta a borosjenői magyarság hozzájárulását a város kulturális értékeihez, a városi civilizáció fokának a növelését szolgáló, harmonikus együttélést. Abban a reményben zárta mondanivalóját, hogy még sokszor részt vehet a Magyar Napon.
Meglepetésként, a továbbiakban Kapus Elvira, a helybeli református gyülekezet kántora elénekelte az általa, románul komponált borosjenői himnuszt.
A továbbiakban Péró Tamás RMDSZ-megyei ügyvezető elnök előbb magyarul, majd románul köszöntötte az egybegyűlteket. Magyarul az 1848. március 15-én, Petőfi Sándor által elszavalt Nemzeti dalból, illetve az Irinyi József által megfogalmazott Mit kíván a magyar nemzetből, vagyis a 12 pontból idézett. Elődeinkhez hasonlóan, most, 170 év múltán, a bennünk is megérlelődött elvárásainknak adott hangot: békét, szabadságot, egyetértést, főként megértést a nemzetiségi kérdéseinkben. Nem csak az ünnepnapokon, hanem a hétköznapjainkban is, Borosjenőben vagy a nagyvilágban. Mert mi, magyarok sokszor voltunk már nehéz, szinte kilátástalan helyzetben, de az identitásunkat soha nem tudták elvenni. Reméljük, a Borosjenőn elindult hagyomány is ezt a célt szolgálja – zárta mondanivalóját Péró Tamás.
A továbbiakban a város szülöttje, Raluca Belean fuvolaművész szólaltatott meg néhány klasszikus zeneszámot nem csak a program elején, hanem a pankotai Dokopil Olga által betanított, vezetett Azur Dance tánckar által, magas színvonalon bemutatott keringő, görög tánc, rumba, tangó, illetve cigánytánc szüneteiben is. A végére hagyták a meglepetést, amikor is magyar táncot adtak elő, vastaps közepette.
Ezt követően, a Péter Dalma vezetésével érkezett simonyifalvi Leveles néptánccsoport szatmári, utána magyarpalatkai, végül kalotaszegire cserélve a ruhájukat, a hozzá illő tánccal zárták nagysikerű bemutatójukat.
A továbbiakban a nagyzerindi Ibolya néptánccsoport, Kiss Csilla vezetésével, a koreográfusuk, ifj. Szilágyi András közreműködésével békési szlovák tánccal kezdte, majd lendületes szilágysági tánccal zárta a repertoárját.
Közben Petru Simăndan betanításában, a borosjenői román néptánccsoport tagjai vadonatúj magyar ruhában mutatós magyar csárdást adtak elő, majd román tánccal zárták műsorukat.
A II. Borosjenői Magyar Napot Mészáros Dávid, Gulyás Ödön RMDSZ-elnökkel közösen szervezte. Előbbi köszönetet mondott az RMDSZ Arad megyei szervezetének, amiért a Communitas Alapítvány közreműködésével, hathatósan támogatta az idei rendezvényt. Ezt követően, örömének adott hangot, amiért idén a tavalyinál is több borosjenői, pankotai és borossebesi magyar vett részt a programon. Nagy előrelépésnek tekinti, amiért a fellépett együttesek, de a közönség is természetesnek tekintette a részvételt, ami reménykeltő a hagyománnyá válás útján. Éppen ezért, a további rendezvényeikre, illetve a Magyar Házban szervezett kulturális programokra is várják az anyanyelvű fakultatív oktatást látogató gyermekeket és fiatalokat. 
A sikeres vasárnapi program végén Mészáros Dávid virággal, ajándékokkal kedveskedett a fellépett együttesek vezetőinek, majd a fellépők és a szervezők közös tánca zárta az estet, amelyen, illetve az utána következett, 21 óráig eltartott mulatságon is a Gyarmat Band biztosította a talpalávalót. 
Balta János, nyugatijelen.com

Nehéz időben bátor emberek kellenek!

2016 március 15.,
Március 14-én este a Magyar Polgári Párt megalakulásának nyolcadik évfordulóját és az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörésének 168. évfordulóját ünnepelték Csíkszeredában. A résztvevőket Salamon Zoltán a Hargita megyei szervezet elnöke köszöntötte, majd Orbán Viktor miniszterelnök üdvözletét Csige Sándor vezető konzul tolmácsolta. Biró Zsolt elnök ünnepi beszéde itt olvasható:

Tisztelt ünneplők, kedves Barátaim! 

Ma az 1848-as-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulójára emlékezünk. Március 14-e olyan nap, amikor évről évre összegyűlünk, mi a Magyar Polgári Párt tisztségviselői, polgármesterei, önkormányzati tanácsosai és a forradalom előestéjén közösen emlékezzünk őseink helytállására. Ilyenkor tisztelegünk a hősök előtt de egyben erőt is merítünk példájukból. Erőt és kitartást, ami ma igencsak elkel mifelénk. A Kárpát-medence eme keleti szegletében ma is olyan időket élünk, amikor bátran vonhatunk párhuzamot a császári önkény és a mai elnyomóink által bevetett módszerek és eszközök között. Elnyomókról beszéltem, és rögtön hozzá is teszem, megállja a helyét a kifejezés, hiszen ma is ugyanazt kiálthatjuk, amit közel 170 esztendeje a pesti utcán kiáltottak, majd országszerte és Erdélyben is. Szabadság, Egyenlőség és Testvériség. E hármas jelszó igencsak célba talál ma is, amikor másodrendű állampolgárokként kezelnek bennünket szülőföldünkön. Ma is megpróbálnak megfélemlíteni egy egész közösséget, ellehetetlenítik a közéleti szerepet vállaló vezetőiket, mindazokat, akik szót emelnek a közösségünket ért sérelmek kapcsán, szóvá teszik a jogtiprást. Tudjuk, megalázás és meghurcoltatás az osztályrészük. Ma már mindenki számára világos, hogy a legnagyobb veszély, ami fenyeget az, az alkotmányosság és a törvényesség jegyében zajló politikai lejárató kampány. Nemzetbiztonsági kockázatot kiáltanak és kollektíven megbélyegeznek egy egész közösséget. Ez nem egyszerű sértés, ez olyan időket idéz, aminek emlékét is felejtené, ha tehetné egy egész világ. 
Nehéz időket élünk és a nehéz idők bátor embereket kívánnak! – ezt hirdeti a jelmondat is, amit mottóul választottunk. Olyan embereket, mint Gyergyószentmiklós, Csíkszereda vagy éppen Sepsiszentgyörgy meghurcolt polgármestere, olyan embereket, mint önök itt, akik jól tudják, hogy miért kell kiállni anyanyelvünkért és miért kell kiállni szimbólumainkért. Tudják, tudjuk, hogy ha már ezt is elveszik, akkor rövid idő kérdése, hogy mikor megy végig rajtunk végérvényesen az asszimiláció úthengere. 
Ezt nem szabad megengednünk kedves barátaim!
Nem adjuk szimbólumainkat és nem adjuk anyanyelvünket – amitől most éppen egy úgynevezett nyelvhasználati törvénnyel próbálnak megfosztani. Nem hagyhatjuk iskoláinkat és nem hagyhatjuk vagyonunkat, amit őseink verejtékes munkával szereztek és hagytak ránk, most pedig még azt is elvennék, amit már visszaszereztünk. Tiltakozunk tehát a visszaállamosítás ellen és tiltakozunk az ellen is, hogy mások mondják meg, kell-e szakmát tanítani iskoláinkban vagy sem, mint megpróbálják azt megtenni a marosvásárhelyi református kollégium esetében. Láttuk, hogy betegeket alázhatnak meg azért, mert magyar nyelven szólalnak meg, miközben angol nyelven is lehet oklevelet szerezni a marosvásárhelyi orvosi egyetemen, de egy közel másfél milliós közösség nyelvét korlátok közé szorítják, paradox módon éppen az egyetemi autonómiára hivatkozva, miközben az autonómia emlegetését is büntetnék egyesek. Emlékezzünk, hogy a Román titkosszolgálat jelentésében a nemzetbiztonsági kockázatok között külön kiemeli ezt. Hát mi ez, ha nem diszkrimináció? És mi ez, ha nem megbélyegzése egy egész közösségnek? A kollektív bűnösség elvének alattomos továbbéltetése. Ez ellen kell szót emelnünk a negyvennyolcasok példájából merítve, közel száz évvel 1918. december elsejét követően. 
Látjuk, a szabadságot megpróbálják korlátok közé szorítani, és ha valaki nem veszi a jelzést, az akár a személyes szabadságát is kockáztatja.
Egyenlőség és testvériség? Mind olyan szavak, fogalmak, amelyek ma tartalom nélkül visszhangzanak. A feltett kérdés kapcsán fontos leszögeznünk, hogy, amennyiben Románia minden állampolgárának közös otthona, akkor nem lehet kettős mércével mérni, és minden állampolgárának hasonló bánásmód jár. Ha Romániában nem létező közigazgatási régióként emlegethető Bukovina, Dobrudzsa, Olténia, Máramaros vagy éppen a Szászföld és a Barcaság, akkor senkit sem sérthet a Székelyföld megnevezés!
1918-ban teljes jogegyenlőséget ígértek, és autonómiát! Ezt kell szavatolnia Románia alaptörvényének a huszonegyedik században!
Ezt kérjük, ezt kéritek ti kedves Barátaim és mindig legyetek büszkék arra, hogy ezt megalkuvás és félelem nélkül vállaljátok. Vállaltátok akkor is úttörőként, amikor a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés megszervezését kezdeményeztük. Vállaltátok akkor is, amikor az autonómiapárti határozatokat kellett az önkormányzatokban előterjeszteni, azokat fenntartani, vagy azokat éppen nemzetközi fórumokon megjeleníteni. Kezdeményeztük már a székely települések és a székelyföldi megyék szövetségét és kezdeményeztünk közös tanácsüléseket! Mind-mind a Magyar Polgári Párt önkormányzati képviselői, Ti kedves Barátaim, Ti kellettetek, ahhoz, hogy ezt az ügyet felvállaljátok, hogy az autonómiázás ne puszta szólampuffogtatás vagy ne pusztán kampányszlogen legyen, mint tapasztaljuk azt egyik, illetve másik oldalról. Mondhatnám: két pogány közt egy hazáért küzdötök! Valószínű ezért is zavarunk sokakat egyik vagy másik oldalról egyaránt, de leginkább zavarjuk azokat, akik magyar közösségünkre tekintenek ellenségesen. És számunkra ez kell legyen a legfontosabb intő jel.
Kedves Barátaim, évről – évre nagypéntekenként, mondhatni elzarándokolok a dél-bihari szórványban hősiesen helytálló kis magyar közösséghez, ahol 1919-ben a bevonuló román csapatok Köröstárkányban és a szomszédos Kisnyégerfalván száznál is több magyart mészároltak le. 1919-ben a Székely hadosztály próbálta védeni a Belényesi- medencét és az addig széthúzó közösség, az addig a vörösökre és fehérekre osztott közösség ráébredt, hogy ki is valójában az igazi ellenség. Sajnos késő volt, így a falvaikat nem tudták megmenteni. 
Ez kell lebegjen a szemünk előtt és azt kell megértenie mindenkinek, hogy mi nem valaki ellen jöttünk létre, hanem valami mellett! 
Politikai programnak kevés, emberileg pedig elfogadhatatlan a gyűlöletre építeni. 
Nekünk tudnunk kell, hogy mi az ügyet szolgáljuk és szolgálattal elsősorban a felelősség jár, s csak igen kivételes esetekben párosul mindez az elismeréssel is. 
Aki a polgári oldalon keresi a helyét, annak ezt tudnia kell, és mintegy hitvallásként képviselni azt a programot, amiért létrehoztuk szervezetünket. Sosem szabad szem elől téveszteni a célt, és mutatni kell az utat azoknak, akik megtévelyedtek, iránytűt vesztettek. 
Sokszor mondjuk, hogy nekünk, erdélyi magyaroknak mindenből több jut. Küzdelemből minden bizonnyal, különösen nektek, akik vállaljátok a kockázatot, néha a megaláztatást, de az vigasztaljon, hogy néha ünnepből is. Mert, ahogy Szilveszterkor is kétszer koccintunk, úgy most is kettős esemény előtt álunk. A forradalom kitörésének évfordulója előtti nap ünnepnap számunkra, a Magyar Polgári Párt születésnapja. Ezen a napon immár 8-ik éve összegyűlhetünk, egymást biztatva ünnepelhetünk. A most következő gálaelőadás szolgálja azt a lelki feltöltődést, amire ilyenkor az ünnep előestéjén szükségünk van, hogy aztán holnap ki-ki a saját településén, saját kis közössége körében méltósággal ünnepelhessen!
Biró Zsolt, 
A Magyar Polgári Párt elnöke

Csíkszereda, 2016. március 14. 

Nyergestető

2016 március 16.,
A március 15-i ünnep alkalmával a Nyergestetőn rótta le kegyeletét Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke
A Nyergestető évről-évre a március 15-i megemlékezések kiemelt helyszíne. Itt vívott hősies küzdelmet az orosz–osztrák túlerőben levő csapatokkal szemben 1849. nyarán Tuzson János őrnagy két zászlóalj gyalogossal és alig nyolc ágyúval. Az ünnepséget a hagyományokhoz híven Csíkkozmás község polgármestere nyitotta meg. 
Bodó Dávid arra kérte a közösség mai vezetőit, álljanak ki azokért, akiket a hatalom meghurcolt magyarságukért. Az 1848–49-es emlékműnél mondott ünnepi beszédében 
Biró Zsolt pártelnök úgy fogalmazott: sajnos ma olyan időket élünk, amikor párhuzamot húzhatunk a császári önkény és a mai bukaresti elnyomók folytatta politika között. 
Korodi Attila RMDSZ-es képviselő kifejtette: 1848. március idusán azért sikerült korszakalkotót véghezvinni, mert az emberekben volt merészség, összefogtak és mindenki egyért küzdött. „Ebben kell példát venni róluk. Nekem is, a kollégáimnak is, önöknek is" Hargita megye tanácsának részéről Borboly Csaba elnök mondott beszédet, Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét pedig Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul tolmácsolta. Az egyházi áldás után rövid művészi műsor következett, végül elhelyezték a megemlékezés koszorúit. Az MPP nevében Biró Zsolt elnök és Salamon Zoltán Hargita megyei elnök koszorúzott.
— MPP Sajtóiroda






Március 15-én vehette át magasrangú magyar állami kitüntetését Albert Tibor, Tusnádfürdő MPP-s polgármestere

2016 március 17., 
Az Áder János köztársasági elnök által adományozott Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét a nemzeti identitás megőrzése és a Kárpát-medencei magyarság összetartozását szolgáló, aktív és rendkívül sokoldalú közéleti szerepvállalása valamint mintaadó településvezetői munkája elismeréseként kapta meg Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere. Az előljárót 2008-ban a Magyar Polgári Párt színeiben választották meg a fürdőváros polgármesterévé. A kitüntetést március 15-én Tessely Zoltán fideszes országgyűlési képviselő, miniszterelnöki megbízott adta át Albert Tibornak. 
A Tisztikeresztet olyan személyeknek ítélik oda, akik a kultúra, a tudomány, a művészet, továbbá saját szakterületük terén a magyarság érdekeinek előmozdítása, az egyetemes emberi érdekek gyarapítása érdekében példamutató tevékenységet folytatnak. A kitüntetéseket minden esetben a köztársasági elnök adományozza a miniszterelnök vagy egy szakminiszter felterjesztése és ellenjegyzése mellett. A kitüntetéseket általában valamilyen nevezetes – Magyarország történelme szempontjából lényeges esemény tiszteletére tartott – ünnepen, többnyire nemzeti ünnepen, így március 15-én vagy október 23-án adják át. 2013 óta augusztus 20-án csak a Magyar Szent István Rendet adják át azon a napon.
Marosvásárhely, 2016. március 16.
— MPP Sajtóiroda






2016. március 27., vasárnap

Biztonságra és kiszámíthatóságra van szükség a szövetkezetek működésében

2016.03.23. 
A szenátus mezőgazdasági bizottsága március 22-én, kedden elfogadásra javasolta azt a törvénytervezetet, amely a mezőgazdasági szövetkezetek működésére és szabályozására vonatkozó törvényt módosítaná. A tervezet, amelyet több vidékfejlesztési területen dolgozó képviselő és szenátor közösen kezdeményezett, az eddigi szövetkezeti törvényt helyezné új alapokra. 
A mezőgazdasági bizottság ülésén, amelyen a vidékfejlesztési szaktárca részéről Achim Irimescu miniszter, a pénzügyminisztérium részéről pedig Ion Ghizdeanu államtitkár is jelen volt, a tervezetet kezdeményezőként Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor, a Szövetség szenátusi frakcióvezetője ismertette. „A tervezet elsődleges célja a szövetkezeti rendszerben értékesített termékmennyiség növelése, az adózási rendszer tisztázása, illetve bizonyos adókedvezmények bevezetése azon gazdák számára, akik termékeiket szövetkezeteken keresztül értékesítik” – hangsúlyozta Tánczos. Emellett pontosítja a mezőgazdasági szövetkezetek tevékenységi körét, az elsődleges mezőgazdasági termékek feldolgozásának és/vagy forgalmazásának a lehetőségeit, pontosítja az év végi nettó nyereség és/vagy veszteség fedezésének kötelezettségét, és a tartalékalap minimális mértékét is.
A vidékfejlesztési szaktárca minisztere pozitívan véleményezte a kezdeményezést, de a pénzügyminisztérium államtitkára nem támogatta az adókedvezményekre vonatkozó módosításokat. „A bizottság végül is apróbb formai módosításokkal, de egyhangúlag elfogadta a törvénytervezetet, amely várhatóan már jövő héten a kérdésben döntő képviselőház asztalára kerül végleges szavazásra” – tette hozzá Tánczos Barna.
Szerk.megyj.
Sajnos a mostani módositás sem fogja előnybe részesiteni azokat akik végül is szövetkezeti rendszerben gondolkodna. Arról nem is szólva, hogy még most sem lett tisztázott a szociális szövetkezet, vagy az iskola szövetkezet megteremtésének a lehetősége. A könyvelési procedurát sem javitja sőt továbbra is egy szövetkezet kereskedelmi egységként van nyivántarva, holott ezzzel semmi képpen sem követi a szövetkezés őt alapgondolatát... Sőt amint a parlamenti tudositásokból is kiderült egyesek el lettek vetve,
lásd: 138/25.03.2014 L695/02.12.2013 "Propunere legislativă privind organizaţiile cooperatiste şcolare" "respinsă definitiv"
(EP)

Beindult a kampány - Emil Boc 2020-ra ígéri a kolozsvári déli körgyűrű megépítését

2016.03.25. 
A kincses várost elkerülő körgyűrű befejezése, nagyobb parkok kialakítása, új városi temető létrehozása is szerepel többek közt a január elsejétől hatályos új általános kolozsvári városrendezési tervben (PUG) – jelentette be szerdai sajtótájékoztatóján Emil Boc polgármester – adja hírül Kiss Előd-Gergely a kronika.ro-n.
Az elöljáró elmondta, az elkövetkező tíz évre érvényes projekt alapján az önkormányzat a déli körgyűrű megépítésére szánja a legtöbb pénzt. Az útszakasz a Monostor lakónegyedből indul és a Tordai úton át teremtené meg az összeköttetést a Bányabükk–Apahida körgyűrűvel. Ennek az útnak természetesen lesz leágazása a Hajnal, Györgyfalvi és Monostor lakónegyedekhez is, ugyanis szükség van az alternatív városi kijáratokra – fűzte hozzá Boc.
Egy másik fontos beruházás a Kolozsvár és Szászfenes közti forgalmat tehermentesítő gyorsforgalmi út kiépítése lenne, amely az észak-erdélyi autópályát kötné össze a Szamos partján haladva a monostori Cora bevásárlóközpont előtti körforgalommal.
„A megyeszékhely Szászfenes felőli megközelítése egyik legnagyobb gondunk, ezért meg kell találnunk erre a megfelelő megoldásokat. A gyorsforgalmi utat 8,7 kilométeresre tervezzük, és ez lesz az egyik legfontosabb kijárata Kolozsvárnak” – kommentálta a tervet a polgármester. Emil Boc szerint azért lenne rendkívül fontos, hogy ez az útszakasz megépüljön, mert lehetővé tenné a villamos, illetve a troli útvonalának a meghosszabbítását egészen Szászfenesig.
A következő nagyobb szabású projekt a Kisbács községet a kolozsvári Munka sugárúttal öszszekötő körgyűrű megépítése lenne. Emil Boc ugyanakkor újságírói kérdésre elmondta: noha a városrendezési terv a következő tíz évre szól, ez még nem jelenti azt, hogy valamennyi tervezett infrastrukturális fejlesztés meg is valósul ennyi idő alatt.
Kifejtette: mindez a rendelkezésre álló források kérdése, ezeket a beruházásokat ugyanis nem kizárólag a városi önkormányzat fogja finanszírozni , szükség lesz az uniós és az országos, valamint a megyei költségvetéséből származó forrásokra is.
Boc ugyanakkor bejelentette, új temetőre is szüksége van a városnak, amelyet az önkormányzat 30 hektáros szamosfalvi területén alakítanak ki. Ezt a területet egyébként a repülőtér közelsége miatt egyébként se lehetne beépíteni. Az önkormányzat ugyanakkor egy 20 hektáros parkot alakítana ki a Györgyfalvi és a Monostor lakónegyedekben, valamint egy 50 hektáros parkot hozna létre a Hója erdő mellett, amely a Népművészeti Múzeumot is magában foglalná – írja a kronika.ro.

Roos Márton megyéspüspök húsvéti üzenete

2016.03.26. 
Forrás: aradihirek.ro

A Temesvári Római Katolikus Megyéspüspökség egyházfőjének, Roos Mártonnak az üzenete a Feltámadás ünnepe alkalmából.
„Krisztussal együtt ti is feltámadtatok. Keressétek tehát azt, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján“ (Kol 3, 1). Ez a húsvéti felhívás, amelyet Szent Pál apostol keresztény testvéreihez intézett, hozzánk, mai emberekhez is szól. Ez ránk is érvényes.
Amilyen különösen hangzik, furcsának tűnik számunkra, hogy mi „Krisztussal feltámadunk“, mégis igaz ez a kijelentés. Már megkeresztelésünkkor kezdetét vette, gyökeret vert bennünk az isteni élet. A keresztség által Isten saját életének csíráját oltotta belénk. Szüleink csupán emberi, mulandó, elmúlással, halállal végződő életet tudnak ajándékozni nekünk. A maradandó, isteni, örök élet fentről kapott kegyelem és ajándék.
De ez az élet kötelez is, kötelességet is jelent a számunkra. Csak akkor fejlődik és teljesedik ki, ha megfelelő környezetet biztosítunk a számára, kellő levegőhöz és táplálékhoz jut. Csak a nap, a fény és a kegyelem sugarai alatt tud kibontakozni. „Az égiekre irányuljon figyelmetek és ne a földiekre“ (Kol 3, 2). Az Isten felé fordulásunk, az Istenhez való közeledésünk leginkább abban nyilvánul meg, ha szavainkat (beszédünket), és gondolatainkat, akaratunkat és igyekezetünket, céljainkat, szándékainkat és cselekedeteinket mind jobban Jézus Krisztusra összpontosítjuk, és azon fáradozunk, hogy hozzá hasonlókká váljunk.
Az az ember, aki így gondolkozik és így él – és ezután mindig hasonló módon él – akár a nyilvánosság reflektorfényében, akár a háza, az otthona vagy a mindennapi élet csendességében, Istennél biztonságra és menedékre talál. Ez az ember szerencsés és boldog – a kereszt és szenvedés közepette csakúgy, mint az örömben és a boldogságban. Ez az ember a reményből és a bizalomból meríti erejét.
Kívánom, hogy a húsvét napjaiban Isten mindenkit ajándékozzon meg gazdagon a feltámadás örömével. Minden kedves hívőnek áldott ünnepet kívánok!
+ Márton
megyéspüspök

Gyergyószentmiklóson az RMDSZ visszalépteti Bajkó Lászlót?

2016.03.26. 

Forrás: kisujsag.ro

A maszol.ro birtokába jutott egy felmérés, melyet az RMDSZ rendelt meg. Érdekes eredmények születtek. Bajkó Lászlót – akit a gyergyószentmiklósi RMDSZ, mint potenciális polgámrester-jelöltet a minap jelentett be – aligha támogatják a megkérdezettek. Persze, abban az esetben, ha végül Nagy Zoltán MPP-s színekben indul (az MPP jövő hét folyamán jelenti be amúgy polgármesterjelöltjét).
A felmérés 608 megkérdezett fő eredményét taglalja. Eszerint a jelenleg MPP-s megbízott polgármester, Nagy Zoltán simán megelőzi Bajkó Lászlót. Ha most lennének a választások Nagy a szavazatok 60,6 százalékát gyűjtené be, míg Bajkó népszerűsége 12,7 százalékos a biztos szavazók körében – adja hírül a maszol.ro
Kérdés, hogy akkor a gyergyószentmiklósi RMDSZ miért jelentette be sürgősen, hogy Bajkó Lászlót indítja a helyhatósági választásokon, mint polgármesterjelöltet. 
A gyindex.ro információi szerint Bende Sándor, a területi RMDSZ elnöke már hetekkel ezelőtt sem értett egyet Bajkó indításával, ezért sem jelent meg a bejelentés napján tartott sajtótájékoztatón.
Furcsa, hogy Bajkó László – és egyúttal a helyi RMDSZ vezetősége – mégis megtette azt a lépést, hogy felvéve a harcot a területi – és talán az országos – RMDSZ-szel, mégis bejelentették, hogy a jelölt az csakis Bajkó, minekután 2 hét leforgása alatt 3011 támogatói aláírást volt képes összegyűjteni.
Bende amúgy a maszol.ro-nak azt nyilatkozta, sajnálja, hogy a gyergyószentmiklósi RMDSZ nem volt képes egy olyan egyéniséget „kinevelni", aki reális esélyekkel indulhatna a 2016-os helyhatósági választásokon. Magyarul: Bende Sándor ezen nyilatkozatából is az érezhető ki, hogy ő nagy esélyt nem lát abban, ha Bajkót indítanák. Arra is kitért a területi elnök, hogy azon is el kellene gondolkodnia a helyi RMDSZ-nek, hogy visszaléptessék jelöltjüket, és amennyiben az MPP Nagy Zoltánnak szavaz bizalmat, úgy az RMDSZ is őt támogassa.
Horváth Gábor, gyindex.ro

Új erdélyi magyar párt a láthatáron

2016.03.26. 
Bunta Levente

Szövetség a Közösségért néven indítana pártot két székelyudvarhelyi újságíró és egy, a városházának dolgozó fiatalember – számolt be csütörtökön Pál Edit Éva az uh.ro-n. Máthé László Ferenc, Jakab Árpád és Veres Zsolt Endre március 18-án iktatták pártbejegyzési szándékukat a Bukaresti Törvényszéken. A bejegyzésről április 21-én várható döntés.
Bunta Levente polgármester korábban közölte, nem szándékszik részt venni az RMDSZ által meghirdetett székelyudvarhelyi előválasztáson. Az uh.ro elektronikus levélben kérdezte meg Buntát arról, hogy milyen kapcsolatban áll a pártbejegyzést kezdeményezőkkel, illetve lehetséges-e, hogy az új párt színeiben indul polgármesterjelöltként. Válaszlevelében a polgármester az első kérdésre nem reagált, a másodikra pedig azt írta, hogy ha a székelyudvarhelyiek úgy gondolják, akkor jelentkezni fog „a további szolgálatra".

Ft. Kató Béla püspök húsvéti pásztorlevele

2016.03.27. 
Húsvét reggelén a sírhoz kimenő asszonyok találkoznak egy Istentől küldött személlyel, egy angyallal, aki tudatja velük a történteket. De nem az asszonyok a feltámadás igazi tanúi, hanem a katonák, akiket a főpapok rendeltek ki a sír őrzésére, mivel emlékeztek arra, hogy Jézus még életében megmondta: harmad napon fel fog támadni.
A pontos valóságot a maga teljességében talán már soha nem tudjuk meg itt a Földön. Ami itt történt annak egy részéről, a feltámadás mikéntjéről az őrség tagjai jelentést tesznek a főpapoknak, de hogy mit mondhattak a katonák, arról semmit sem tud a szentíró, mert pénzzel örökre elhallgattatták őket.
Attila, hun király sírját, a legenda szerint, azért nem tudjuk, hogy hol van, mert a temetést végzőket egytől egyig megölték. Ez a történelem folyamán sokszor előfordult, hogy eltették láb alól a tanúkat és az iratokat titkosították.
Istent azonban nem lehet elhallgattatni. Amit az ember elhallgat azt Isten kimondatja: „Nincs itt, mert feltámadott." Miért olyan fontos ez a hír? Miért olyan fontos ez az információ, hogy el kell hallgattatni a tanukat? Azért mert a feltámadás alapjaiban változtatta meg a világot és a róla alkotott képet, de megváltoztatta az emberről alkotott nézeteket is. Sokan kutatták és aztán állították, hogy a Föld és az élet keletkezése egy véletlen műve. Az ember is csak véletlenül van itt a Földön és mint a legfejlettebb élőlény, a piramis csúcsán, nem tartozik senkinek felelősséggel. Azt tehet, amit akar és így nem is kell senkinek elszámolnia tetteivel. A feltámadás tényével Isten áthúzza az ember számításait. A tényekkel nem lehet vitatkozni. Ezért tesz meg mindent az ember, hogy eltitkolja a valóságot. Azt azonban nem tudja, hogy Jézust nem lehet elrejteni ebben a világban. Ha azonban mégis sikerülne, akkor ebbe a hazugságba az emberiség belehalna. Mindenütt, ahol Krisztus nincs jelen, ott látható módon kiszáradnak az emberi kapcsolatok és az önzés, háborúskodás veszi át az uralmat. Ott a félelem és a kétségbeesés uralkodik el az emberen. Aki azonban hisz őbenne, ha meghal is él.

Az asszonyok, akik elindultak a temetőből, máris találkoznak Jézussal, aki megszólítja őket és ezt mondja: „Örüljetek!" és „Ne féljetek!" Jézus él és itt van közöttünk és elveszi most a félelmünket, megvigasztalja a szívünket a bánatban, megerősít a gyengeségben, a betegségben és meghallgat minket minden időben.

Ezzel az erővel, vigasztalással, ezzel az örömmel a szívünkben induljunk tovább mi is ezen a Húsvéton.

A feltámadott Krisztus kísérje lépteiteket!

Kató Béla püspök

EMBERCSEMPÉSZET - Új tengeri útvonal vezet Olaszországba

MTI, 2016. március 27.,
Olaszországba vezető új tengeri útvonalat alakítottak ki embercsempészek a Törökországból az EU-ba készülő és a Görögországban rekedt menekültek számára – írta a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (FAS) című német vasárnapi újság.
A balkáni migrációs folyosó lezárása miatt kialakított új útvonal kiindulópontja a török Riviérának is nevezett térség híres üdülővárosa, Antalya, vagy a török–szír határ térségében fekvő Mersin, vagy pedig Athén.
Az utasokat halászhajókon vagy kisebb kereskedelmi hajókon szállítják Olaszországba, nem árulják el előre, hogy pontosan hova. Az utasok nem mutatkozhatnak a fedélzeten, amíg a hajó el nem éri a nemzetközi vizeket. Az embercsempészek fejenként 3000 és 5000 euró közötti összeget kérnek, és április első hetében „üzemelik be” az új illegális üzleti modellt. Egyesek hetente két utat szerveznek, és van olyan embercsempész, aki 200 embert akar összezsúfolni egy hajón.
A FAS szerint az embercsempészek telefonszámát a Facebookon lehet megtalálni, egyszerűen fel kell hívni őket, és le kell foglalni egy utat. A szervezésben nagy különbségek mutatkoznak. Egyikük azt mondta, hogy Mersinből sötétedés után gumicsónakkal elszállítják az utasokat egy kereskedelmi hajóhoz, amelynek legénységéből csak néhányan tudnak az ügyről. A beavatottak felveszik az embereket a fedélzetre és elrejtik őket. Egy másik esetben az embercsempészek egy hajó teljes személyzetét lefizették, így a menekültek papírjait senki sem ellenőrzi majd, amikor felszállnak.
Csempészetre szakosodtak
A menekültek az embercsempészetre szakosodott irodákban helyezik letétbe az illegális szolgáltatás díját, és amikor partot érnek Olaszországban, megadnak egy kódot, amellyel felszabadítják az összeget az embercsempészek számára – írta a FAS.
A lap egy csaknem 200 ezer tagú, migrációs útvonalakra vonatkozó információk megosztására szervezett Facebook-csoport oldalán megjelent bejegyzésekre hivatkozva azt írta: az embercsempészek arra figyelmeztetnek, hogy senki se próbálkozzon a görög–macedón határzárat megkerülve a Balkánon keresztül eljutni Nyugat-Európába, mert az alternatív útvonalak igen veszélyesek.
Egyelőre nincs is ilyen ajánlat az embercsempészek kínálatában. Albánok ugyan régóta kelnek át illegálisan Görögországba, hogy ott dolgozzanak, vagyis léteznek struktúrák, amelyre az embercsempészek építhetnének, de az albán hatóságok alig fognak el menekülteket az országban. Az albán–görög határ nehezen járható, hegyvidéki területen húzódik, és ha el is jutnának menekültek Albániába, Montenegrón és Bosznia-Hercegovinán keresztül kellene továbbmenniük, ahol az aknaveszély miatt nem térhetnek le az utakról, ezeken viszont bármikor kirabolhatják őket.
Fegyveres bandák vadásznak
Beszélnek egy másik alternatív útvonalról, amely Bulgárián keresztül vezet Romániába vagy Szerbiába. Romániában a Kárpátok nehezen leküzdhető természetes akadályt alkotnak, Szerbia pedig a balkáni útvonalon fekvő országok összehangolt intézkedései miatt zsákutca. Azonban a menekültek a legtöbb esetben nem is jutnak át Bulgárián, ami a FAS szerint nemcsak a megerősített határvédelemnek tulajdonítható, hanem annak is, hogy fegyveres bandák vadásznak könnyű zsákmányra a határtérségben fekvő erdőkben. Akinek mégis sikerül átjutni Romániába, a moldáviai határ mentén halad tovább Ukrajnán keresztül Lengyelországba, majd onnan tovább Nyugatra.
Egy további alternatív útvonal Törökországból a Fekete-tengeren keresztül vezet Romániába, majd onnan tovább ugyanígy Lengyelország felé. Ezen az útvonalon egyelőre igen kevesen jutottak el Nyugat-Európába, és a Frontex határvédelmi ügynökség szakemberei nem számítanak változásra. Egyebek között arra hivatkoznak, hogy a Fekete-tenger térségében nem alakultak ki olyan embercsempész hálózatok, mint a Földközi-tenger vidékén, a lengyel hatóságok pedig egy ideje fokozottabban ellenőrzik a határokat.
Az Oroszországon keresztül Finnországba vezető útvonal sem ígéretes, miután Helsinki és Moszkva a héten megállapodott arról, hogy korlátozzák a harmadik országok állampolgárainak áthaladását a finn–orosz határon.
Rosszak a tapasztalatok
A FAS szerint sok menekült tudja, pillanatnyilag kevés esélye van arra, hogy eljusson Nyugat-Európába, de azt is tudják, hogy nem bízhatnak meg az olaszországi utakat kínáló embercsempészekben, mert tavaly is számos ilyen utat szerveztek, és a tapasztalatok rosszak. Így például szinte valamennyi menekült ismeri annak a szíriai nőnek a történetét, aki nem volt hajlandó felszállni az embercsempészek hajójára, amikor meglátta, hogy milyen állapotban van, de a csempészek elkobozták a mobiltelefonját és kényszerítették a felszállásra. A hajó elsüllyedt, az asszonyt ugyan megmentették, de lánya és több más rokona a tengerbe veszett.

Kénytelenek lesznek dolgozni a migránsok Németországban?

MTI, 2016. március 27.

Migráns nő mos Görögországban. Mögötte a felirat: „Németországba akarunk menni!”
Fotó: SAKIS MITROLIDIS / Europress/AFP

Németországban csak a német nyelv elsajátítására és a munkára hajlandó menekültek kaphatnának határozatlan idejű tartózkodási engedélyt a szövetségi belügyminisztérium új elképzelése szerint.
A tárca a munkaügyi minisztériummal együtt legkésőbb májusban a kormány elé terjeszt egy törvényjavaslatot a menekültek társadalmi integrációjáról, amelynek az az alapelve, hogy csak a beilleszkedésre törekvő menekültek maradhatnak tartósan az országban – mondta Thomas de Maiziere belügyminiszter az ARD országos közszolgálati televíziónak.
Terrortámadástól félnek a németek
A Bild am Sonntag című lap megbízásából készített közvélemény-kutatás alapján a német lakosság 56 százaléka azzal számol, hogy történik az idén terrorista merénylet az országban, 38 százalék pedig nem tart ettől. Sok német fél is a terrortól, 42 százalékuk ezt elismeri, míg a többség, 56 százalék azt állítja, hogy nem aggódik. Szinte mindenki, a lakosság 99 százaléka úgy véli, érthető, ha valaki fél a terrortól.
A miniszter a hétvégén sugárzott interjúban kiemelte, hogy aki nem fogadja el a felajánlott munkát, vagy nem hajlandó megtanulni németül, elesik a letelepedés lehetőségétől, amely a jelenlegi szabályozás szerint három évi tartózkodás után szinte automatikusan jár. A két tárca terve szerint a menekülteket lakhely-változtatási tilalom alá is vonják majd. A javasolt szabály értelmében a menekültek nem költözhetnek el kijelölt lakhelyükről, amíg nem tudják eltartani magukat.
Ne legyenek gettók
A „röghöz kötés” célja a sűrűn lakott térségek „gettósodásának” elkerülése, vagyis annak megakadályozása, hogy nemzetiségi zárványok alakuljanak ki a nagyvárosokban és vonzáskörzetükben – mondta Thomas de Maiziere. A jobboldali CDU politikusa hangsúlyozta: az Európai Unió Bírósága a közelmúltban egy ítéletben kimondta, hogy a lakhelykorlátozás összefér az uniós menekültügyi szabályokkal.
A mostani szabályozás radikális szigorítását jelentő javaslatot a CDU-val kormányzó szociáldemokrata párt (SPD) több politikusa a támogatásáról biztosította, az országos szakszervezeti szövetség (DGB) viszont bírálta. Álláspontja szerint a beilleszkedést nem erőltetni kellene újabb szankciókkal, hanem inkább ösztönözni a menekültek igényeire szabott nyelvtanulási és képzési, átképzési programokkal és az integrációért a legtöbbet dolgozó intézmények, az önkormányzatok pénzügyi támogatásával.

Osztrák kancellár: Feszült a viszony Angela Merkellel

MTI, 2016. március 27.
Személyesen jó, politikailag viszont igen feszült a viszony a német kancellárral – jelentette ki egy vasárnapi lapinterjúban Werner Faymann osztrák kancellár, aki szerint nem igazságos, hogy Németország „ütközőzónává” akarja tenni Ausztriát.
Angela Merkel német kancellár ki akarja használni, hogy Ausztria a balkáni útvonalon kívül az első ország, ahol a menekültek kérelmet akarnak benyújtani – mondta az osztrák politikus a Die Presse című osztrák lapnak. A kialakult helyzetet az európai politika hibájának nevezte. Úgy vélte: Merkel politikája kárt okozhat Ausztriának. Faymann szerint a német kancellárnak egyértelműen ki kellene jelentenie, hogy hány legálisan érkező menekültet tud befogadni.
Míg korábban Faymann elismerően szót arról, ahogy Merkel a menekültek ügyét kezeli, néhány hónapja megváltoztatta az osztrák migrációs politika irányvonalát. A kommentárok szerint a kancellár mindezt külső nyomásra, a tartományi választások eredményei és a lakosság körében növekedő bizonytalanság következtében tette.
180 fokos fordulat
Az osztrák menekültpolitika irányváltását a kancellár a vasárnapi interjúban azzal indokolta, hogy maguk a körülmények is 180 fokos fordulatot vettek.
Ausztrián tavaly közel egymillió ember haladt át, a legtöbben Németországba mentek, de sokan közülük az országban maradtak – mondta a kancellár, hozzátéve: közben kiderült, hogy az európai megoldás nem működik. Az osztrák kancellár ugyancsak az Európai Bizottság hibájának tartja, hogy elmulasztotta az unió külső határainak védelmét.
A felső korlát bevezetésére utalva kiemelte: az Ausztria által is alkalmazott, nemzeti hatáskörben született megoldás csupán B-terv, szemben a másik lehetőséggel, vagyis az uniós külső határok közös védelmével. Elmondta: Ausztria tavaly mintegy 90 ezer embert fogadott be, a következő négy évben a lakosság számának 1,5 százalékát kitevő migránst fognak ellátni.
Szigorúbb ellenőrzés
Johanna Mikl-Leitner osztrák belügyminiszter az Österreich című osztrák lap vasárnapi számának nyilatkozva az uniós külső határok mentén bevezetendő szigorúbb határellenőrzést szorgalmazta, akárcsak azt, hogy az Iszlám Állam (IÁ) harcosai ne térhessenek vissza a schengeni övezet országaiba.
Információi szerint ötezren mentek Szíriába és Irakba, hogy kiképzést kapjanak, Ausztriában pedig 270 iszlám szélsőségest jegyeznek, akik közül 70-en – külföldre távozásuk után – már újra az országban vannak.
Az államvédelemnek rájuk kell összpontosítania, velük szemben kell eljárást indítani – mondta a miniszter. Hozzátette: ennek érdekében további munkatársakat vettek fel, a rendőrök mellett iszlámszakértők, elemzők és pszichológusok dolgoznak.
A korábbi értesülések szerint a lakosság számához viszonyítva Belgium után Ausztriából utaztak a legtöbben Szíriába harcolni. A tárcavezető szerint ennek az a magyarázata, hogy Ausztria közel van a balkáni térséghez, valamint sok csecsen származású ember él az országban.

Hatezren szenteltettek ételt Csíkszeredában

2016.03.27. 
Bár az időjárás nem kedvezett, hideg volt és pilinkézett a hó, húsvétvasárnap reggelén ismét megtelt katolikus hívőkkel a csíkszeredai Szabadság-tér.


A több mint hatezer ember reggel 8-ra ételszenteltetés céljából hozta a főtérre a kis hímzett terítővel letakart kosarát. A kosárba kalács, sonka, sült bárány, piros tojás és egyéb finomságok kerültek, amiket a ház asszonya már napokkal korábban elkészített. Hazaérve, a szenteltetők asztalhoz ülnek, hálát adnak Jézus feltámadásáért, majd megreggeliznek a szentelt eledelekből.
Kovács Csaba P.

HÚSVÉTI AJÁNDÉK Hivatalosan is elzártak egy pénzcsapot Brüsszelben

FB, 2016. március 27.,
Felfüggesztették a TIOP-programra szánt források kifizetését Magyarország számára.
Kikerült az Európai Bizottság honlapjára az a rendelkezés, amellyel felfüggesztették az időközi kifizetéseket az Európai Regionális Fejlesztési Alapból – írja a Portfolio a 444 nyomán. Ez a pénz a „Társadalmi infrastruktúra” operatív program (TIOP-program) megvalósítására került volna Magyarországra.
A Bizottság a pályázatok irányítási és ellenőrzési rendszerét kifogásolja. Azt egyelőre még nem tudni, pontosan mekkora összegről van szó, de biztosan több tízmilliárd forintról. Egy 37,5 milliárd forintos és egy 67,6 milliárdos összeg is kering, tavaly júliusban szakértők azt mondták a Magyar Nemzetnek, hogy harmincöt- és hetvenmilliárd forint közötti összeget vonhat le Brüsszel hazánk uniós forráskeretéből a pályázatok hiányosságai miatt. A ki nem fizetett összeget a magyar központi költségvetésből kell kipótolni.
A pénzcsap akkor nyílhat meg ismét, ha a magyar kormány végrehajtja a Bizottság által javasolt átalakításokat a pályázati rendszeren. A Portfolio azt írja, hogy a ki nem fizetett uniós pénzek pótlására a kormány kénytelen hiteleket felvenni.

A tévelygő német politika

2016.03.21. 
Horst Seehoffer, a bajorok miniszterelnöke, elutazott Moszkvába, tárgyalt Putyin elnökkel, aztán hazajött, mint aki jól végezte dolgát. Normális körülmények között egy ilyen látogatásnak nincs nagy jelentősége, hiszen Bajorország politikailag a nagy Németország része, és a német-orosz kapcsolatok normális fenntartásához tartoznak az időleges diplomáciai látogatások. Seehoffer azonban nem a német kormány megbízásából látogatott Putyinhoz, hanem „magánszorgalomból”, aztán ebből kerekedett a nagy vita, támadások , magyarázkodások és dühöngés.
Mikor olvasóink ezeket a sorokat olvassák, a fenti esemény már a múlté, hiszen Seehoffer még február hónap elején járt az oroszoknál, és a kétnapos látogatás csak egy röpke pillanata a jelenlegi ellentmondásos helyzetnek, de nagyon jellemző arra a német politikára, ami tévelygő, bizonytalan és szörnyen együgyű. Mert ha a bajoroknak esetleg más elképzelésük is van a német-orosz kapcsolatokról, és vezetőjük szeretné –elsősorban gazdasági megfontolásból. – hogy ez a kapcsolat továbbra is a kölcsönös bizalom jegyében folytatódjon, miért szükséges, hogy a központi, berlini hatalom képviselői – „kígyót-békát” kiabálva a miniszterelnökre,- támadják a bajor álláspontot. 
A szociáldemokrata Gernot Erler pl., aki különben a német kormány Oroszország-ügyeivel foglalkozó „megbízottja”, tehát szakértő a kérdésben, egyenesen a berlini kormányzással szembenálló, „antiszolidáris” viselkedéssel vádolta a bajorok első emberét. Különben a legnépszerűbb német „bulvárlap”, a „Bild” is negatívan nyilatkozott, mert szerintük a CSU elnöke moszkvai útja, talán szolgálja a bajor gazdaság érdekeit, de sérti az egységes német állam érdekeit, és Putyin meglátogatása „ külpolitikai ostobaság „ volt. Mit mondjon erre a bajor választó, aki látja a migrációs válság után kialakult tökéletesen zavaros német politikai helyzetet. 
A német közvélemény talán a nagy vesztes háború után volt hasonlóképpen megzavarodva, mint ma...
Akkor, egy elpusztított ország romjai mellett állva azon gondolkoztak, hogy miért kellett a németeknek egy teljesen értelmetlen háborút indítani a fél világ ellen. 
Amikor 1941 telén, a Pearl Harbori japán provokáció miatt Amerika belépett a háborúba, a német vezetés már sejthette volna, hogy ez a fordulat döntően fogja befolyásolni a háború sorsát. Akkor még nem volt késő, okos tárgyalásokkal három és fél év vérontását el lehetett volna kerülni, hiszen az amerikai közvélemény nem akart háborúzni, akkor még a Monroe elvnek megfelelően az amerikai vezetés nem akart az európai politikába beavatkozni. A németek viszont, olasz és magyar szövetségeseivel együtt azonnal hadat üzentek az Egyesült Államoknak. Ezzel a buta diplomáciai lépéssel megpecsételték saját, de egész Európa sorsát. A háborút a tengelyhatalmak elvesztették, de mondhatni, hogy ettől az 1941 december naptól kezdve Amerika végérvényesen az európai „színpadon” maradt, a Monroe–elv, ennek értelmében érvényét vesztette. 
Miért ugrottam vissza a régi eseményekhez? Azért mert az utóbbi száz és valahány év történelme azt bizonyítja, hogy a németek nem tudnak politizálni. Csak óvatosan merek a témába belemélyedni, nem vagyok történész, nem szeretnék „ szakértőkkel” vitatkozni, állításaim szubjektívek.
Zseniális, jó eszű német politikusok mentén legtöbbször egy rossz irányú külpolitika. A „vaskancellár” Otto von Bismarck felemelte a németséget, három megnyert háború után, ( dánok ellen 1864-be, az osztrákok ellen, 1866-ban és végül a porosz-francia háború 1871-ben ) a független német államok egy egységes Német Birodalomban egyesültek. Ha II. Vilmos 1890-ben nem meneszti Bismarckot, talán ! más irányt vesz a német politika. Ezt soha nem fogjuk megtudni, de a szarajevói provokatív merénylet után a német politika, a „kardcsörtető” császárral, és „ verekedős” tábornokaival az élen, mindenben támogatta a Monarchia bosszúhadjárati szándékait, és a tartős békére vágyakozó németséget belerántottak a háborúba. Tudom, hogy a dolog nem olyan egyszerű, hiszen a múlt század elején a nagyhatalmi törekvések, a háború szelét már erősen felkavarták, de az biztos , hogy a német nép nem akart háborút ,a tömegeket mindig a rossz vezetés kergeti a harcmezőre.
A weimari köztársaság kiemelkedő politikusa Gusztáv Stresemann volt. Németország, de egész Európa nagy szerencsétlensége, hogy ez a reálisan, és előrelátóan gondolkodó politikus nagyon korán, 1929-ben, 51 évesen elhunyt. Stresemann egy gazdaságilag erős nagy Németországot képzelt el, ellenezte a revánspolitikát, és mind a Nyugattal, mind a kommunista Szovjettel jó viszonyt igyekezett kialakítani. A locarnói szerződésben (1925 ), a győztesek és a vesztes németség viszonyát igyekeztek tisztázni, és lemondtak a határok erőszakos megváltoztatásáról. Német nacionalista körökben ellenezték a szerződést és támadták Stresemannt, de neki volt igaza. A szovjetekkel 1926-ban írt alá barátsági szerződést, mely a kereskedelmi megállapodások mellett, egy német semlegességet is biztosított, egy esetleges harmadik hatalommal folytatott viszály esetére.
Az biztos, hogy a húszas évek végére Németország egyenrangú diplomáciai partnerré erősödött az európai politikában. Nyitott kérdés marad, hogy ha mégis Stresemann, és politikája határozzák meg továbbra is a harmincas évek német politikáját, mennyiben történhetett volna a radikális szélsőjobb előretörése, és egy megszállott, „eszelős” diktátor uralomra jutása.( A kérdés a politikus halála miatt soha nem lett aktuális ) 
A szörnyű pusztító háború után, Németország csodával határos módon gyorsan talpra állt. Egy cinikus, régen elhunyt barátom mondta volt egyszer:- tudod, nincs fajelmélet, de van a német gazdasági csoda.
- Hát igen, a csoda bekövetkezett, és ebben nagy része volt egy másik zseniális politikusnak Konrad Adenauernak, aki két évvel volt idősebb mint Stresemann, de negyven évvel túlélte. Adenauer nem szerette szociáldemokrata elődjét, pedig politikájukban sok közös vonás volt. Adenauer is folytatta elődje háborúellenes politikáját, és mindketten a francia-német viszony megjavításán munkálkodtak, mindkettő sikeresen. A szovjethez való viszonyukban kevés a hasonlóság , hiszen Stresemann már 1926-ban szerződést köt az oroszokkal, Adenauer viszont ahogy a nácikat, úgy a kommunistákat is gyűlölte. Ez az ellenszenve viszont nem tartotta vissza, hogy 1955-ben, miután a Nyugat-európai Uniónak és a Nató-nak is tagja lett az ország, ne utazzon Moszkvába és ne tárgyaljon Hruscsovval.
Diplomácia kapcsolatok felvétele következett, és legalább tízezer német hadifogoly hazatérése indult el. Adenauer politikai zseni volt, a németség talán legnagyobb államférfija. Ahogy Bismarck, hosszú évszázados széttagoltság után egyesítette a németséget, úgy Adenauer egy teljesen tönkretett országból, egy demokrata, ugyanakkor egy szociális berendezkedésű államot hozott létre, mely gazdaságilag egy jóléti társadalom alapjait biztosította.
A kérdés; mi volna, ha Adenauer ma élne, hogy rendezné országa zavaros ügyeit? Mert ami ma Németországban történik, az minden csak nem normális. 
A német kancellár asszonyt évekig csak dicséret kísérte. Ténylegesen, a 2005-ben „színre” lépő Angela Merkel sokat bizonyított, hiszen tíz évvel ezelőtt a német gazdaság rengeteg problémával küszködött, az akkori magas munkanélküliség és államháztartási hiányt az évek folyamán kijavították, és a nagy válság ellenére Németország , minden szempontból, az Unió vezető állama lett. Gazdasági hatalma nem is vitatott, de politikai befolyása a mai megzavart Európára már nem csak kérdőjeles, de ha rövidesen nem lesznek változások, még veszélyes is lehet.
Sokan kérdezik, és máig nem lehet tudni, mi történhetett a német kancellárral az utóbbi pár hónapban. Az amerikai befolyás évek óta érvényesül az Unió politikájában és Brüsszel hűséges kiszolgálója a washingtoni elképzeléseknek, de egész Németországot és ezzel egész Európát kiszolgáltatni egy ellenőrizhetetlen, erőszakos muszlim bevándorlásnak, már több, mint politikai hiba, ez sokak szemében a nemzet, a haza cserbenhagyása.
Seehoffer bajor miniszterelnök, pár nappal a moszkvai látogatás után, egy bajorországi napilapban adott interjújában kijelentette; Merkel kancellár menekültpolitikája a jogtalanság uralmához vezetett. Erős szavak, de nem igaztalanok.
A berlini politika és bajor Keresztényszociális- Unió menekültpolitikája közötti nézeteltérés különbség nem csökken, sőt még szakításra is lehet számítani. Egy alkotmányjogi szakvélemény szerint a határ tavaly szeptemberi megnyitása jogsértő volt a szövetségi kormány részéről, és valószínű, hogy a bajorok az alkotmánybíróság elé viszik az ügyet.
Az egész országra jellemző, hogy a vélemények erősen különbözőek. Azt tudni kell, hogy a németek nagy része kerüli a konfliktusokat, és szereti megtartani, ami már megvan, nem szereti a változást. Olvastam egy régi, egymondatos jellemzést ez otthoni svábokról, ami ide kívánkozik: A sváb szorgos, mint a hangya, erős, mint az elefánt és parancstartó, mint a házőrző eb. 
Nos, ebben sok minden igaz, még ha a generációkkal változik is a jellem. A német dolgos, munka nélkül nem tudja az életet elképzelni. Ez a tipikusan német szorgalom sokat „lazult”az utóbbi évtizedekben, a mai német fiatal pl. nem rajong a fizikai munkáért, óriási hiány van a kézműves szakmákban.
De állásnélküli csavargó fiatal is aránylag kevés van, a fiatalok munkanélküliségi aránya csak 7 %, a spanyol fiatalok 50 %-a nem dolgozik. Ez persze egyenes arányban van az ország gazdasági helyzetével, de függ a mentalitástól is, hiszen a svédek nem állnak gazdaságilag rosszul, de a fiatalok 21% – a ott sem dolgozik . Hogy a német erős, ezt nem csak fizikailag, tehát a munkabírás szempontjából kell érteni, hanem bírja a sors csapásait is. A nemzet hozzászokott a rosszhoz, a sok háborúhoz, a meneküléshez, a háború utáni éhezéshez, és ezt a tűrés tulajdonságot, úgy látszik lehet örökölni, a génekkel tovább adják. 
A harmadik, fent említett tulajdonság a parancstartás. Igen, ez a vérükben van, még ha a parancs hamis, rossz és buta is, de be kell tartani. Nem csodálkozom tehát, ha a 10 éve jól „bevált”vezető hölgyet még nem kergették el. Bíznak benne, mert megígérte, hogy „wir schaffen das” – sikerül megoldani. 
- Tulajdonképpen sok németnek imponál is ez a magatartás, és sokan büszkék a kancellár asszonyra. Merkel pl. ilyeneket mond tv műsorban: – Nem vagyok hajlandó olyan versenyben részt venni, hogy ki tud barátságtalanabb lenni a menekültekkel, – mert ha így viselkedünk, akkor talán majd nem jönnek- Németország barátságosan fogadja a menekülőket, és erre én büszke vagyok.” Be kell látni, hogy ha az átlag német ilyet hall, akkor azt mondja, igaz , mi németek példát kell mutassunk. Ne felejtsük el, hogy a németségben még hetven év után is él a bűntudat a háború, a Holokauszt, a sok gazság miatt, amit a nácik elkövettek. Nekünk JÓNAK kell lenni, mert sokáig rosszak voltunk, ismételgették a háború után, és talán ez már benne van a német zsigerekben?
Persze sokan azért nem így gondolkoznak, főleg azért mert tudják, hogy honnan fúj a szél, ami már viharrá fokozódott. Mert a német azért nem hülye és látja, hogy itt a dolgok már teljesen össze-vissza kuszálódtak, most már ideje rendet csinálni . De még várnak. Mások, akik tudják az igazságot, de mégis hallgatnak, mert közel ülnek a húsos fazékhoz, és azt mondják, ne bolygassuk a dolgokat, mert a zűrzavar senkinek nem használ, főleg nem nekünk. Akik a leghatározottabban megmondják az igazságot, azok az aktív politikán kívül állók, vagy az ellenzék egy része, akik már régen várják Merkel távozását. A márciusi tartományi választásoktól sokan remélnek valami gyökeres fordulatot, én nem látok erre komoly esélyt.
A napokban olvastam a svájci „Zeit-Fragen” honlapján egy interjút a 73éves német politikussal Willy Wimmerrel, aki 33 évig volt mint CDU képviselő a Német Bundestag tagja, és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlésének volt alelnöke. – A Nato megöl minket, és ezt a német kormány hathatós támogatásával teszi – állítja a német politikus, és kifejti véleményét az oroszellenes amerikai politikáról. Az oroszok kénytelen biztonságpolitikai doktrínájukat megváltoztatni, mert erre kényszerítik őket. Hogy ez a jövőre nézve mit jelent, azt még senki nem tudja megjósolni. Wimmer emlékezet arra, hogy a hidegháború hivatalos befejezését az 1990 november 21-én Párizsi Charta az Új Európáért című okmány aláírástól számíthatjuk, melyet 34 állam és kormányfő ünnepélyesen aláírt. A résztvevők azon a napon befejezettnek látták a II. Világháború után elkezdődő európai szakadást, az ún." konfrontáció korszakát”, és ezzel jelezték a „Hidegháború” végét. A Charta kitér Európa új demokratikus korszakára – ami akkor kezdődött- a jövőre vonatkoztató célokat taglalja, és az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet feladatait részletezi. Az aláírók kötelezték magukat a demokráciára, és az emberi jogok betartására.
Az eltelt 25 év alatt annyi minden igazságtalanság, viszály és véres összeütközés történt, hogy úgy látszik csak az aláírásokkal maradtunk, mert a Charta alapeszméje már füstbe ment. 
Itt megjegyezném, hogy a Charta elődjét, már 1975-ben Helsinkiben „megalkották”. Akkortájt az enyhülés időszakáról beszélhettünk, és létrejött egy, a Kelet és Nyugat tárgyalási alapjának számítható, ún. Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet ( EBEÉ ) Ezt, akkor, 35 európai és észak-amerikai államfő szignálta. ( Egyik megállapodás sem ér semmit)
Visszatérve a német biztonságpolitikai szakértőhöz Wimmerhez, aki világosan felteszi a kérdést, miért hagyták ki az Új Európából az oroszokat? A kérdés logikus és hosszú-hosszú magyarázatra szolgál, de röviden talán így lehet megfogalmazni; Oroszország nem lehet része Európának, mert ez Amerikának nem tetszik, ez az Egyesült Államok külpolitikájába nem illeszthető be. Ezt a tényt vagy tudomásul vesszük, vagy megvétózzuk! De hol ?
A hidegháború tartott egy picinyke lélegzetnyi szünetet, de egy pár éve már egy új hidegháborút észlelünk magunk körül, és félő, hogy ebből még igazi háború is lehet. 
Az egyre kiéleződő amerikai-orosz szembenállást nem az oroszok provokálták, ezt Európában mindenki tudja, akinek van egy kis sütnivalója. Az oroszok rengeteget szenvedtek az utóbbi 100 évben, ezt is illik tudni. A szovjet hatalmat lehet továbbra, és visszamenőleg is utálni, de minden történész tudja, hogy a kommunizmust, a szocializmust nem az oroszok találták ki, ezt ŐK importként kapták. A 70 éves szovjet diktatúra elsősorban nekünk Kelet-Európa népeinek hozott szomorú évtizedeket, a Nyugat, és főleg Amerika ezt a korszakot nagyon ügyesen átvészelte. Mi szenvedtünk, ők fejlődtek. Hát most, miután ránk kényszerítettek egy inkább undorító, mint kellemes „vadkapitalista” rendszert, most még azt is akarják, hogy támogassuk őket „világhódító” igyekezetükben. Köszönjük, ebből nem kérünk.
De a németek sem akarnak, minden ok nélkül, az oroszok ellen fordulni. A német nép hasonló kálvárián ment keresztül mint orosz szomszédjaik. A náci diktatúra szerencsére csak 12 évig tartott, nem hetvenig, mint a kommunizmus, de a II. Világháború teljesen tönkretette az országot, és a náci bűnökért még a második, harmadik generációnak is szenvedni kell.( Ezért nem mernek sokan most tiltakozni az iszlám felől tornyosuló veszély ellen). A németek, az oroszokhoz hasonlóan, békében, nyugodtságban akarnak élni, és természetesnek veszik – vennék- az európai népek együttműködését, még a régi „ellenségekkel” is.
Szerencsére Európa még nem veszett el, még van remény, hogy felébredünk a rémálomból. De ehhez a német politika átértékelése szükséges, Németország ereje nélkül nincs egységes Európa. Ezt sokan tudják, és sok a bátor politikus, publicista és közéleti szereplő, aki megmondja az igazat.
Sokszorosítani kellene, hogy mindenki olvashassa, amit a német biztonsági szakértő, már legalább két éve állít. Még 2014-ben a „Freie Welt”(Szabad Világ) német kiadásában megjelentett interjúban, Wimmer határozottan kijelenti: – A közös európai otthon ideálja- ha egyáltalán lett volna valami alapja- abban a pillanatban megsemmisült amint a NATO csapatok felsorakoztak az orosz határon.-és hozzáteszi,: – Több, mint egy évtizeden át, Moszkva egy szót sem szólt a NATO terjeszkedés miatt, ma azonban minden megváltozik".
Ha összegezném a német politikus véleményét, így fogalmaznék:- Az amerikaiak mindenféle eszközt felhasználnak, hogy megszerezzék Oroszország természeti kincseit. Ha ez nem megy gazdasági eszközökkel, akkor jöhet egy háború. A gazdasági térdre kényszerítés eszközei: az izoláció, az olajárak csökkentése, valuta manipulációk. A katonai beavatkozás feltételeit lassan kell előkészíteni, és ehhez szüksége van Amerikának a kelet-európai országokra, és természetesen Németországra.
A többit már nem is kell magyarázni, mindenki, aki figyeli az eseményeket látja , hogy mi történik. Az sem véletlen, most 2106 elején, hogy a NATO- hirtelen- segítséget ajánl fel az európai migráns problémában, és hadihajót küld a görög vizekre, és Kelet-Európa NATO tagországaiba pedig csapaterősítéseket rendel el. 
Wimmer már akkor, 2014 végén megjegyzi, hogy az események folytatása sokban azon múlik, hogy a kelet-európai országok mennyiben hajlandók-e elfogadni ezt az alávetett helyzetet, amiben a nyugati politikusok egyszerű felvonulási területnek kezelik a térségi országokat.
A megoldás szerinte csak akkor lehetséges;- ha a kelet-európai országok lerázzák magukról az elmúlt 25 év atlantista politikáját.
Tudjuk, hogy sok minden a németektől függ. Egy gazdaságilag legyengített Németország viszont csak amerikai segítséggel tud az Unió vezető állama maradjon. Az Unió és benne a nagy és erős Németország, az amerikai külpolitikának csak eszköze,és egy nagyon erős, önálló gazdaságú és önálló politikát folytató Uniót nem támogatnak . Ezt tudván, nem is kell csodálkozni, hogy miért van ma annyi megoldatlan probléma EURÓPÁBAN. Semmi nem történt véletlenül.
De az amerikaiak ezt nem is titkolják, sőt, hangoztatják. Már leírtam egy párszor a magyar származású Georg Friedmann az amerikai Stratfor Intézet (elemző és hírszerző cég) vezetőjének véleményeit. Az első még a 2007-ben megjelent, A következő 100 év című könyvében olvasható: „a retorikai szempontoktól eltekintve, az Egyesült Államoknak nem fűződik túlnyomó érdeke az eurázsiai békéhez”. Hosszabb távon pedig egyenesen azt valószínűsíti, hogy „az Egyesült Államok és Oroszország közötti ütközéseket egy nagyszabású háború követi majd, amelyet az Egyesült Államok és az eurázsiai nemzetek koalíciója főként a világűrben fog megvívni”. Nemrégiben egy interjúban pedig ezt mondta: „az első és a második világháborúk, majd a hidegháború idejében is az amerikai külpolitika számára a Németország és Oroszország közötti kapcsolatok alakulása volt igen fontos. E két ország egymással szövetkezve az egyetlen olyan hatalmat képezheti, amely veszélyt jelenthet számunkra. Éppen ezért elsőrendű érdekünk annak biztosítása, hogy ez a szövetség ne jöjjön létre”. 
Ennél világosabban nem lehet fogalmazni, csak azt nem értem, hogy ezt a „ szakvéleményt” miért nem sugározza a német televizó, legalább tízszer egy nap. Igazi reklám tengerentúli barátainkról.
A német politika gyökeres megváltozására rövid időn belül nem lehet számítani, mert a Merkel kancellár körül csoportosuló erők még ragaszkodnak hatalmi pozíciójukhoz. A márciusi választásokban sokan bíznak, de. ahogy már említettem. ez nem hozhat lényeges hatalmi változást, mert a kormányzó pártokat csak megszorítani lehet, de nem leváltani. Valami egészen más kellene történjen, ami a német politika irányvonalát megváltoztathatná, és ez a valami, még egyelőre ismeretlen a képletben. 
Amitől sajnos félni lehet, az egy olyan radikális reakció, ami elsősorban az ország keleti részén erős szélsőjobboldali szervezetek részéről egyáltalán nem kizárt. Amíg a nyugati részen élő németek, a beözönlő migránsok miatt, egyelőre nem látják veszélyeztetve életszínvonalukat, addig az „oszik” minden egyes idegenben konkurenst vélnek, hiszen a munkanélküliség, ami különben nem vészes, keleten kétszer olyan magas, mint a nyugati részen. Angela Merkel, és a liberális politikusok nagy terve, pedig, hogy majd a bevándorlók pótolják a keletről-nyugatra vándorló német fiatalok helyét, csődöt ígér, mert nincs befogadási készség, és szíriai , vagy iraki kecskepásztorokkal nehéz német ipart fejleszteni.
A német politika tévelygése még sok gondot okozhat Európának, de reméljük, hogy a józan ész politikája legyőzi a „ funkcionális” politikai analfabetizmust. 
Hollai Hehs Ottó, Németország
A cíkk, a budapesti, KAPU folyóirat, februári számában jelent meg.