Európa távolabbi pontjairól nézve úgy tűnhet, a katalán függetlenségi mozgalom csak egy újabb fejezete a világot súlytó, populista mozgalmak történetének. Itt azonban nem az európai közösség orra alá borsot törő, vagy gazdasági haszonlesésből álhősködő frusztrált kisebbségi törekvésről van szó. Katalónia függetlensége valós történelmi, nyelvi és kulturális érvekkel alátámasztható ügy.
A független múlt
Katalónia stratégiai fontossága akkor vált nyilvánvalóvá, amikor Nagy Károly ütközőzónát szeretett volna létrehozni az ibériai muszlim világ és a frank keresztény területek között. Ekkor született meg, a Marca Hispanica részeként a barcelonai grófság. Tény és való, hogy akkor sem voltak teljesen függetlenek, de akkor is inkább kötődtek északra, mint a spanyol területekhez. A tizedik századra azonban lényegében már a francia függés alól is sikerült teljesen kijönniük.
Később dinasztikus módon egyesültek Aragóniával, majd a tizenötödik században II. Ferdinánd és Izabella kasztíliai királynő házasságával megszülető spanyol államnak is önálló politikai egységként vált részévé Katalónia. Vagyis meg tudták őrizni intézményrendszerüket, parlamentjüket és saját törvényeiket. Ezt a harmincéves háború során francia támogatással újra sikerült megerősíteni egészen a spanyol örökösödési háborúig.
A függetlenség elvesztése
A francia és a Habsburg házak csatájában a katalánok először V. Fülöpöt támogatták, később azonban, mikor Károly Herceg bevette Barcelonát, őt ismerték el. Ez volt a baj. A felek végül ugyanis Fülöpöt ismerték el Spanyolország királyának, aki véres kézzel állt bosszút az áruló Katalónián. 1714 szeptember 11-én vette be a fővárost és azonnal megszüntette a katalán autonómiát, eltörölte az intézményeket és még a katalán nyelvet is betiltotta.
A spanyol rezsim növelte a centralizációt, feloszlatták a katalán parlamentet és pénzügyi önállóságuknak is búcsút inthettek. A függetlenség odalett. Szeptember 11-én pedig a mai napig minden évben megemlékeznek erről a napról.
A Franco-diktatúra traumája
Ugyan a katalán függetlenedési törekvések a mai napig nagyrészt ebből az élményből táplálkoznak, óriási tégla volt a nemzeti öntudat építményében a Franco-diktatúra traumája is.
Franco megpróbálta kiirtani a katalán kultúra utolsó írmagját is. Betiltotta a katalán nyelvet, irodalmat és filmeket.
A nacionalista uralom alatt az önállóságnak semmijen formája nem volt megengedett. Franco még a zászlókat és a nemzeti táncot is betiltotta.
Nem csoda tehát, hogy ezek az évek csak tovább fűtötték a nemzeti érzelmeket. Franco halála után az új spanyol alkotmány elfogadta Katalónia önállóságát és nyelvét, elnököt választhattak és a következő években ezek a jogkörök egyre csak bővültek. De ez nem volt elég.
Önálló kulturális identitás
Katalónia és a katalán társadalom évszázados organikus fejlődése során kollektív katalán identitástudat alakult ki, ami teljesen más – és független – a spanyolokétól. Az ibériai félszigetet és Európát összekötő területen virágzott a kereskedelem, így nagyon hamar erős középosztály fejlődött ki Barcelonában. A XV. századra így a térségben hat egyetem alakult és az iparosodás is sokkal nagyobb ütemben történt meg itt, mint Spanyolország többi részén. A textilipar gyors fejlődése a munkásosztály gyarapodását hozta magával, ami pedig a szakszervezetek és a baloldaliság melegágya lett. Ezért is volt akkora az ellentét a XX. században a szélsőjobboldallal szimpatizáns spanyolokkal.
A helyi nemzeti öntudat nem a közös etnikai eredetre, hanem a közös nyelvre támaszkodik.
A Franco-diktatúra után sikerült kiharcolniuk, hogy a katalán nyelv nem csak, hogy hivatalos, hanem a spanyollal egyenrangú nyelv legyen az országban. Ezért két dolog kell ahhoz, hogy ma valaki katalánnak számítson; Katalóniában kell élni és dolgozni, cserébe pedig beszélni kell a nyelvet.
A nettó befizető
Katalónia a mai napig Spanyolország egyik leggazdagabb régiója. Az ország GDP-jének 20%-át adja ahhoz képest, hogy Spanyolország területének csupán 6%-át foglalja el. Miután 2005-ben nem sikerült megállapodni a pénzügyi autonómia visszaállításáról, majd 2008-ban lecsapott a gazdasági válság, a katalánoknál betelt a pohár. A függetlenedési pártiak legnagyobb érve a mai napig az, hogy
egyszerűen nem éri meg nekik Spanyolországhoz tartozni. A spanyol költségvetés nettó befizetői, de nem szedhetnek be adót és az újraelosztásba sincs beleszólásuk.
Mennek, ha engedik, ha nem
A népszavazás gondolata először komolyan 2014-ben merült fel. Akkor egy véleménynyilvánító referendumon az ország egyharmada vett részt, a többség pedig igennel szavazott. A mostani népszavazást sem ismeri el a madridi kormány. A katalán vezetők azonban azt mondták, ha a függetlenségpárti szavazatok lesznek többségben, két napon belül kihirdetik a függetlenséget. Hétfő hajnalban az előzetes eredmények alapján úgy tűnik, a voksolók mintegy 90 százaléka szavazott a függetlenségre.
Megszavazták a függetlenséget a katalánok
2017. 10. 02. MTI
Az előzetes eredmények szerint a voksoló katalánok mintegy 90 százaléka szavazott a függetlenségre a spanyol kormány által illegálisnak mondott vasárnapi referendumon – jelentette be Jordi Turull katalán kormányszóvivő hétfőn Barcelonában.
Hirdetés
Katalónia 5,34 millió voksolásra jogosult polgárából mintegy 2,26 millióan járultak az urnákhoz, ami 42,3 százalékos részvételt jelent. Közülük mintegy 2,02 millióan voksoltak az autonóm régió függetlenségére, hozzávetőleg 8 százalék nem támogatta a függetlenséget, a többiek érvénytelen vagy üres szavazólapot dobtak az urnába – ismertette. Hozzátette: 15 ezer szavazat számlálása még folyamatban van, a spanyol rendőrség által lefoglalt szavazólapok tartalmát pedig nem ismerhetik.
Barcelona, 2017. október 2.
Ünnepelõ tömeg a katalán függetlenségrõl tervezett, és a spanyol kormány által betiltott népszavazás után a barcelonai Katalónia téren 2017. október 1-jén. Az elõzetes eredmények szerint a voksoló katalánok mintegy 90 százaléka szavazott a függetlenségre a spanyol kormány által illegálisnak mondott vasárnapi referendumon. (MTI/EPA/Santi Donaire)
A La Vanguardia című lap internetes kiadása szerint a katalán szavazók 6,8 százaléka nem támogatta a régió kiválását Spanyolországból. A vasárnapi népszavazáson történt rendőri brutalitás elleni tüntetés jegyében két szakszervezet és több csoportosulás keddre általános sztrájkra szólított fel.
Dolors Lobet, a legnagyobb spanyol dolgozói szakszervezet (CCOO) regionális szóvivője úgy fogalmazott, hogy „ütőképes válaszra” van szükség az elnyomással szemben. A CCOO emellett hétfő délre tüntetéseket jelentett be a katalóniai polgármesteri hivatalok előtt. Spanyolország másik legbefolyásosabb szakszervezeti szövetsége, az UGT viszont hétfőn készül döntést hozni a munkabeszüntetésről. Jordi Cuixart, az Ómnium Cultura nevű szeparatista mozgalom vezetője szintén általános sztrájkot sürgetett.
Az erőszakba torkolló vasárnapi referendumon a katalán kormány adatai szerint 844 ember sérült meg a spanyol hatóságokkal a voksolás lehetőségéért folytatott küzdelemben, a legtöbben Barcelonában. A spanyol belügyminisztérium ugyanakkor közölte, hogy az összetűzésekben a biztonsági erők 33 tagja is megsérült.
