"Egyeseknek semmi sem kedves" - Ez jutott ezembe, amikor ma kinyitottam egyik nemzetinek mondó lap weblapját és megláttam a "zsarolópolitikus" kifejezést, egy olyannak a cikkben, aki magát a magasképzettségűnek mutatja be a cége weblapján, na és olyannak, akinek a tagtársa az erdélyieket "üveggyönggyel könnyen megnyerhető", primitív szavazónak tartja.
Csak csodálkozni lehet azokon is, hogy amióta elmaradtak az anyaországi ingyen pénzek, adományok ellene fordultak az addig támogatónak és a néppártosodónak látszó hasonszőrűnél is sokkal krirtikusabban próbálják "letolni" az őket megteremtőket, meglehet azért, hogy azt lássák a magyar ellenzéki alakulat vezetői, hogy jobbnak tartják magukat.
Ilyen lenne a politika? - tenné fel a kérdést János bácsi a Mezőségről, de...
De ott kezdődik a probléma, hogy ki hisz már nekik?
Kritizálták a polgáriakat, amiért nem velük hanem a szövetségiekkel közös platformmal álltak a választók elé miközben nem vették észre, hogy éppen ők azok, akik egy másiknak az ágyába kerültek, de nem vették észre, hogy a piros lámpa ott van a fejük felett, emiatt a választó éppen azt láthatja, hogy pénzért mindent meglehet tenni, miközben nemcsak a testét hanem a lelkét is eladja, eközben az alakulatuk lassan de biyosan szélsőjobbra tolódik.
Mondhatnánk, hogy a kormánypárt kampányba kezdett és csak igérgetne, de ők mire jutottak azokkal a sok pénzzel, amit ugyancsak a kampányba kaptak șs nem csak a megalakulásuktól hanem mostanáig?
De a lajstromukban a megvalósitott dolgok közül igen keveset láthatnánk és azokból pedig még kevesebbet, amelyek a népközösségünk számára fontosak lehetnek.
Elitélnék a kormánypártot, amiért kampányolnak, de elfelejtik, hogy akkor, amikor őket "bedobták" az erdélyi választók elé, hasonlóan tettek értük is. Sajnos, nem tudtak bizonyítani, nem tudták a távolmaradókat az urnák elé citálni és nem tudták hitelesen a kormánypárt gondolatait átadni. Csak a polgári választókat osztották meg, de ez ma már történelem és ők is leirhatókká válhatnak.
Csodálkozni lehetne az anyaországi ellenzéki alakulaton is, hogy nem veszik észre, hogy megvezetés is benne lehet a dologban. Igaz ugyan hogy ők is útkeresésben leledzenek hasonlóan az erdélyi társaikhoz, de vajon csak ennyiel ről szólna a dolog: bekerülni a meleg helynek számító képviselői székbe?
De térjünk vissza ahhoz a kijelentéshez, ami a cikkírót heves levegővételre készteti: „Számíthatnak a magyar kormányra. És ha segítenek bennünket a jövő év áprilisában, akkor a gyarapodás ezután is lesz. Lesznek iskolák, lesznek óvodák, lesz babakötvény” hangzott el nemrég Kolozsváron az anyaországi kormány egyik minisztere részéről.
Noha, a cikkíró elismeri, hogy az illető miniszter úr ugyan politikus, de nem érti, hogy abban, amire hivatkozik semmiképpen sem lehet "fenyegetés"-nek de "zsarolásnak" sem nevezni. Az erdélyiek fülében inkább igéretnek hangzik, de a cikkíró nem lakik itt így nem is értheti.
A mi olvasatunkban viszont inkább egy olyan biztatás és erdélyi régiók fejlesztési tervének a részleteinek a bemutatása, hiszen a "gyarapodás" már nagyon nagy hiány errefelé...
Persze a cikkírót az is zavarja, hogy az erdélyi választó ezzel fideszpártivá lett, pedig ha átgondoljuk nem kellene ezen csodálkoznia. Ja, persze mert nem ismeri az itteni helyzetet, akkor meg miért nem irogathat odahaza?
EP
