Hollai Hehs Ottó 2021. szeptember 01.,
Állítólag régi perzsa mondás, hogy a múlt elmúlt, a jelen csak egy pillanatig tart, a jövő minden. Nos, múltunk szomorú eseményeiből sokat tudnánk tanulni, de nem tesszük, marad a nosztalgiázás, ami lehet szép és hasznos, de néha veszélyes. A múlt megmásíthatatlan, a „mi lett volna ha” felesleges, a szép soha nem jön vissza, azt most kellene megteremteni. A nosztalgia, legtöbbször, egy ideális múlt elképzelése, amikor minden szebb volt, mint ma (persze, mert akkor még fiatalok voltunk). Viszont csak a jelenben élni, a végletekig kihasználni, a múlt súlyos tévedéseit nem figyelembe venni, és jövőnkkel nem törődni, óriási hiba, pedig ezt tesszük, legalábbis ez a mai liberális gondolkodás trendje.
A bölcs Epikurosz, a görög (hellenista) filozófia egyik érdekes személyisége mondotta volt: „A jövő nincs teljesen a hatalmunkban, viszont nem áll teljességgel hatalmunkon kívül.” Ebből a gondolatból kiindulva látni, hogy bár elméletben elég sokat foglalkozunk a Jövővel, a gyakorlatban keveset teszünk, hogy leállítsuk azokat a veszélyes folyamatokat, melyek bolygónk jövőjét veszélyeztetik.
Tudósaink figyelmeztetnek a veszedelmes, kockázatos és némely helyen katasztrofális következményekkel járó történésekre, melyek az egész emberiség jövőjét fenyegetik. Ezeket bárki olvashatja, és gondolom, felelős politikusaink is olvassák, de a tanácskozásokon, a konferenciákon, a nagy terveken kívül nem történik semmi.
Már a koros, Nobel-díjas dán Niels Bohr, az akkor még fiatal Erzsébet királynő kérdésére válaszolva mondta: „Jósolni nagyon nehéz, különösen, ha a jövőről van szó”. Bohr 1962-ben hunyt el, kijelentése legalább hat évtizeddel ezelőtt hangzott el, azóta sok minden történt. A 2018-ban elhunyt zseniális fizikusnak, Stephen Hawkinsnak egészen más volt a véleménye. Ő halála előtt kb. egy évvel azt állította: „Az emberiségnek már csak száz éve van hátra a Földön” s ahhoz, hogy túlélje a betegségek, a túlnépesedés és klímaváltozás okozta katasztrofális következményeket, el kell hagynunk a Földet és kolonizálni kell a Marsot. A világ egyik legokosabb emberével nehéz vitatkozni, de a katasztrófákat valahogy itt a Földön kellene orvosolni, itt kellene értelmesen rendet csinálni, és nem a Marsra költözni.
A másik nagy gondolkodó, az amerikai Noam Chomsky, aki idén lesz 93 éves, egy hat évvel ezelőtti interjúban így nyilatkozott: A világ egy szakadék felé tart teljes gőzzel, ez pedig vészesen csökkenti a túlélés esélyeit. Chomsky valójában két nagy problémáról beszél, az egyik egy küszöbön álló természeti katasztrófa, amellyel nincs időnk foglalkozni, ráadásul rosszul is közelítünk hozzá, a másik egy 70 éve körülöttünk lebegő atomháború veszélye, ami folyamatosan nő. Szerinte csoda, hogy eddig túléltük.
A sort lehetne folytatni, jeles szakértők írnak egy bizonytalan jövőről, ugyanakkor erősen bírálják a jelenlegi gyakorlati tendenciákat, a túlzásokat, a társadalom manipulálását, a fogyasztói társadalom pazarlását, és nem utolsósorban a javak egyenlőtlen elosztását. A legtöbben, a már említett két kiváló személyiséghez hasonlóan, pesszimistán néznek jövőnk elé.
A különböző vallások, a „hívők” az emberiség jövőjét viszont rózsásnak látják. A keresztények bíznak az imában, jöjjön el a Te országod. A muszlimok „Allah kebelén” minden jót megkapnak, a Korán kérdezi: „Vajon előnyben részesítitek az e világi életet a jövendő élettel szemben?” Nem csoda, ha lelkiismeret-furdalás nélkül ölik meg az ellenséget. Ne is menjünk tovább! Bizakodóak a jövőt illetően, a kibernetikusok is, hiszen ez a jövő már itt van jelenünkben. Ők, akik a fizikai munkát már a robotokra bíznák, és ha mégis nagy baj jönne, gyorsan emigrálnának egy általunk „meghódított” közeli bolygóra.
Sajnos igazi képünk nem lehet a jövőnkről, de ha jelenünk nagyon zavaró tényeit szemügyre vesszük, akkor felmerülhet a gyanú, hogy a közeljövőben valami nagyon rossz történhet velünk.
Nem kell jövőkutatónak lenni, minden nyitott szemű laikus látja a három igazán veszélyes jelenséget. Klímaváltozás, népességrobbanás, fegyverkezési hajsza.
Idén egész bolygónkra jellemző bolond időjárás tombolt. Óriási hőségek az egyik oldalon, rengeteg eső, áradások máshol. Évek óta figyeljük a szélsőséges időjárást, már bizonyított, hogy a globális felmelegedéshez, a klímaváltozáshoz alkalmazkodni kell, védekezési stratégiára lenne szükség, de még mindig csak vitatkozunk, s az úgynevezett nagyhatalmak törődnek a problémával a legkevesebbet. Csak egyetlen megdöbbentő adat: egymilliárd gyereket közvetlenül veszélyeztet a klímaváltozás – áradások, viharok, szennyes víz, betegségek. Ők lehetnének a jövő, de már fiatalon elpusztulnak! Különben az igazi migráció majd akkor kezdődik, ha az általános vízhiány miatt tízmilliók indulnak el.
A népességrobbanást lehetne kezelni, ha a javakat igazságosan elosztanánk el, az elmaradott, nagyon szegény országok életszínvonalát megemelnénk, így ott azonnal kevesebb gyerek születne. Nálunk pont fordítva kell történjen, megszabadulni a fogyasztói társadalom őrületéből, legyünk egy kicsit „szegényebbek” és mindjárt több lesz a gyerek, így még megmenthetjük a nyugati civilizáció pusztulását.
Végezetül a legnagyobb átka az emberiségnek az állandó gyilkolás. Ne fegyverkezzünk megszállottan, félve, hogy a másik meg akar ölni. Határozzuk el, hogy senkit nem akarunk bántani, hiszen mindnyájan emberek vagyunk, és közösek a problémáink, itt a Földön, a mi bolygónkon. Végre gondolkozzunk emberien, és cselekedjünk közösen! Talán így szebb lesz a jövőnk!
