Jelzésértékű

Meglepett az alábbi cikkhez érkezett hozzászólásokban megfogalmazott kritikák. A cikkíró által megfogalmazottakhoz teljes mellszélességgel csatlakozom. Meglepett az is, hogy miként kapcsolható az 56-os eseményekhez a modern oroszországi vezető hozzáállása.

Köztudott, hogy létezik egy látható és egy hátterben zajló politikai, gazdasági élet. Ehhez még hozzáadandó a nemzetközileg már rég elfogadott és űzött titkos tárgyalás gyakorlata, ahova egy olyan vezető is kell, aki mindkét oldalra tud közvetíteni vagy csak kezdeményezni.

A negatívan hozzászólók között sajnos nincs érv csak mellékzörejeket visszaadó szöveg.

De a tudatos mellébeszélés is jelen van hiszen az egyik hozzászóló a szabadeurópa.hu-ban megjelent Aradi László cikkét érvként akarná velünk elfogadtatni, de...

De az Aradi által idézet mondatok egy zöldpárti EU parlamentertől származnak... Attól a "zöldektől", akik miatt ma Németország az orosz gáztól és a francia elektromos energiától való függősség kialakulását köszönheti, hiszen a nukleáris energia elleni harccal azt érték el, hogy a széndioxidot termelő hőerőműveket újra kell működtessék... Vagyis úgy is mondható, hogy az öngólt kár volt belőni. 

Az amerikai palagáz messze van és drága. Az ukrajnai palagázt pedig nem tudják kitermelni az amcsik mert az Donbász alatt van. E palagáz lelőhelyeket kár volt az amcsiknak megvenni, mert ott is oroszok élnek a doni kozákok utódjai , akik nem félnek megvédni a szülőföldjüket és immár nyolc éve bombázza őket az ukrán hadsereg és a ukronácik buta tömege.

Ne hogy azt higye valaki is, hogy az ukránok javát akarná a mostani amcsi vezető, á dehogy... 

Visszatérve a hozzászólásokhoz, a trollokat nem igen lehet komolyan venni s talán nem is érdemes még akkor sem ha a vélemény kinyilvánítás szabadságága lenne. Választások előtt áll az anyaország, igy sokan akarnák a kormányon levőket leváltani, de se tehetségük és tudásuk sincs... Zöld S. 

https://www.nyugatijelen.com/allaspont/hollai_hehs_otto/jelzeserteku.php

Írta: HollaiHehs Ottó2022. február 03., 

Ha egy eseményre különösebben felfigyelünk, célzást, vagy figyelmeztetést fedezünk fel, akkor azt mondjuk, hogy jelzésértékű. A diplomáciában, politikai megbeszéléseknél, fontos személyek találkozása után, a médiában használatos és elég tömör véleményezés, idegen szóval szignifikáns.

Nos, Orbán Viktor moszkvai látogatása, és ötórás tanácskozása az orosz elnökkel, vitán felül jelzésértékű. Az egy másik kérdés, hogy ebből az eseményből, ki milyen tanulságot von le, tehát a jelzést pozitívnak, vagy inkább negatívnak tekinti-e.

Nekünk, magyaroknak egy ilyen találkozást, ha józan ésszel gondolkodunk, mindenképpen előnyösnek kell tekintenünk, mert eltekintve a „rázós” politikai légkörtől, és az oroszokra nagy részben ellenségesen tekintő nyugati diplomáciától, Putyin elnök mégis csak a világ egyik legerősebb gazdasági és katonai hatalmának a vezetője, és ha valakivel öt óra hosszat tárgyal, fontos, gazdasági és politikai kérdésekről, az jelenthet valami. 

Persze erre is van magyarázat, mert uniós körökben úgy vélik, hogy Putyin igyekszik az Uniót megosztani és a magyar tárgyaló fél erre a célra alkalmas lehet. A magyar miniszterelnököt, elutazása előtt figyelmeztették is erre a veszélyes szándékra, és megkérték, hogy mindenképpen az európai álláspontot kell képviselnie. Ez viszont relatív, mert Európában, minden normálisan gondolkodó politikus, nem is beszélve a polgárokról, nem kezdene Ukrajna miatt háborút az oroszokkal. Hol van tehát pontosan az európai álláspont? Egyesek szerint az Egyesült Államok geopolitikai rögeszméiben, melynek értelmében a NATO-t fel lehet használni az oroszok sakkban tartására.

Orbán bírálói szemére vetik, hogy 1989-ben még hazaküldte volna őket, követelte a szovjet csapatok haladéktalan kivonását, ma pedig már úgy jár Putyinhoz, mint a legjobb barátjához. Az ilyen vélemények, amellett, hogy rosszindulatúak, még buták is, nem ismerik a történelmi tényeket. 1989-ben a magyarok, Orbán is, a szovjet csapatok ellen lázadoztak, akik 1956-ban vérbe fojtották a magyar forradalmat. Ma, az oroszokkal, nem a szovjet hatalommal tárgyalunk. Arról kevesebb szó esik, hogy ’56-ban a NATO miért nem mozdította meg, legalább az egyik kisujját. A mai ember számára túl sok a történelmi lecke, ráadásul még félre is vezetik a tömegeket.

Az oroszokkal való tárgyalás elsősorban a magyar gazdasági érdekeket szolgálja, ezt mindenki tudja, hiszen a sokat emlegetett és dicsért rezsicsökkentés az orosz gáz nélkül csak álom maradna. Politikai érdekünk az is, hogy keletről ne érjék az országot kellemetlen meglepetések. Délről, folytatólagosan migráns tömegek érkeznek, nyugatról egy olyan liberális ideológiát akarnak ránk erőszakolni, ami teljesen felforgatná, megmérgezné, végül elsöpörné faji, nemzeti és vallási identitásunkat.

Milliók szenvedtek hetven évig a kommunizmus miatt, de ezt a mérget ők is nyugatról kapták, nem ők találták ki. Ne tegyünk tehát egyenlőségi jelet orosz és szovjet közé.

Az április választáson közösen induló  hatpárti ellenzéki összefogás, közös közleményben azt üzenték Magyarország miniszterelnökének, hogyha Moszkvába megy, akkor haza se jöjjön. A magyar médiában naponta hallok a választásra készülő baloldalról, szerintem ez az egyetlen kijelentés megpecsételheti a sorsukat.

A moszkvai látogatás sikeréről, vagy estleges kudarcáról, még sokat fogunk hallani. Nem tudom, hogy az oroszok, az orosz nép mennyire szeret minket, hiszen sokszor voltunk ellenségek. Azt sem tudom, nálunk, magyaroknál milyen az oroszok irányába a hangulat, hiszen a háborút és azt a hetven évet, nehéz elfelejteni, de Putyin elnök és Orbán találkozásait mindig dicsérni fogom. Az én politikai szimatom, már csak ezt sugallja.