Hollai Ottó cikke
Ismét egy idegen kifejezés, latinból származó, de spanyol szó, embargó, magyarul akadályozást, gátolást, korlátozást jelent. Általában a gazdaságban használják, mikor egy országot, államot, valamiért meg akarunk büntetni. Az okok legtöbbször megoldatlan politikai kérdések környékén találhatók, és ha a párbeszéd már nem eredményes, ha a szemben álló felek már nem találnak józan érveket, megfelelő szavakat, a fegyvercsörgetés viszont túl veszélyes, akkor jön az embargó.
Az oroszok ellen bevezetett eddigi szankciók nem voltak túl eredményesek, most jövünk az embargóval. Van ennek az egész macska-egér játéknak valami értelme? Az égvilágon semmi.
A legutóbbi davosi világgazdasági fórumon, a legizgalmasabb „bemondás” az volt, hogy: Adóztassuk meg a Davosban 2022-ben részt vevő küldötteket! Ezt hangoztatták sokan, még a résztvevő nagymenők közül is. Igen, miközben a világ legnagyobb részén az emberek a gazdasági válság súlya alatt szenvednek, addig Davosban arról „csevegnek”a milliárdosok, hogyan lehet egy olyan új világrendet teremteni, ami még sikeresebb lehet az eddiginél – persze számukra. Azt hiszem még soha nem volt ennyire nevetséges, ugyanakkor ijesztő ez az összejövetel, mint idén. Nevetséges azért, mert már évtizedek óta hangoztatják azt a célkitűzést, amit a találkozó kitalálója, megszervezője, Klaus Schwab állandóan ismétel, miszerint e kis csoport feladata az emberiséget egy új világrendre előkészíteni és elvezetni. (Jelentheti ez az emberiség kisajátításának és rabszolgaságának előmozdítását?) Ijesztő, mert a lényeges felszólalások, vélemények ellentmondásoktól hemzsegnek.
Meglepő, hogy idén a három nagyhatalom vezetői nem voltak jelen a találkozón. Putyin nem jöhetett. Ő ma az „első számú közellenség”, semmi keresnivalója nincs Davosban. A kínaiak valószínűleg nem tartják a tanácskozást komolynak, hiszen ők azt teszik, amit saját maguk részére jónak látnak. Joe Biden pedig ez idő alatt Ázsiát járta, körútján igyekszik mind több államot megnyerni egy Kína ellenes gazdasági tömörülésnek.
Davosban az újonc az ukrán elnök volt, aki (videókapcsoláson keresztül) hangosan követelte a jelenlevőktől a teljes embargót az orosz olajra, az összes orosz bank kizárását a globális rendszerekből, és mindennemű kereskedelem beszüntetését Oroszországgal. Erősen bírálva Magyarország álláspontját, amiért nem hajlandó támogatni az Oroszországgal szembeni olajembargót.
A Fórum részleteibe nem lehet és nem is érdemes belemerülni, egy közösnek bizonyult álláspont azonban megdöbbentő: a világ leggazdagabbjai nem azon törik a fejüket, hogy lehetne egy igazságosabb életet teremteni, ahol mindenkinek jutna élelem, víz, energia, biztonság, hanem a legsürgősebb most, hogy Oroszországot teljesen elszigeteljük a „globalizációs” piactól, minden együttműködéstől, és minden téren kényszerítsük térdre! Igen, ez a cél, ezt diktálja Amerika, illetve az a háttérhatalom, amely az Egyesült Államok népét is terrorizálja.
Az Unió első számú vezetője, Ursula von der Leyen szerint Ukrajnának közvetlen anyagi segítség kell, ezért a bizottság 10 milliárd dolláros csomagot állított össze, és szerinte a befagyasztott orosz pénzeket és eszközöket is fel lehetne használni Ukrajna újjáépítésére. Olaf Scholz német kancellár véleménye szerint Oroszország nem fogja megnyerni a háborút Ukrajnában, és a békefeltételeket nem diktálhatja majd Vlagyimir Putyin orosz elnök. Ezt egy olyan ország kancellárja mondja, amelyiknek – a világ legsikeresebbnek tartott – hadseregét, saját fővárosukban, Berlinben térdepeltették le az orosz katonák.
Egyik bődületes kijelentés a másik után, és senkinek nem jut eszébe, hogy talán szóba kellene állni az agresszorral, és megkérdezni tőle, milyen alapon lehetne abbahagyni az öldöklést.
A stratégai célt elérték a nagyokos geopolitikusok, Európát, élen Németországgal, jó időre elszigetelték Oroszországtól, azzal, hogy a sokmilliárd dollárt felemésztő Északi Áramlat–2 gázvezetéket lezárták, még mielőtt használni kezdték volna. Ha az esetleg mégis működhetne, a németeknek hosszú időre biztosítana olcsó energiaforrást, ami egy szinte korlátlan gazdasági fejlődést segítene. Ez viszont kihatna az egész Unióra.
Egyvalaki ki merte mondani az igazságot Davosban, a nagyon öreg, de még mindig nagyon okos Henry Kissinger. De erről majd máskor.
