https://www.nyugatijelen.com/allaspont/hollai_hehs_otto/utopia_vagy_megsem.php
Hollai Hehs Ottó 2023. április 04.,
Az utópia a legtöbb esetben csak álom marad. Mióta gondolkozó ember él a földön, a legeszesebbek, szellemi életünk legkiválóbbjai igyekeztek a társadalmi együttélést rendezni, életünket jobbá, boldogabbá tenni. Ha az emberiség a tömérdek okos tanács, intés és parancsolat csak egy kicsiny százalékát meghallgatta volna, és bizonyos törvények és szabályok szerint élt volna, akkor ma ténylegesen egy földi paradicsomban élhetnénk. Ha a volna nem volna!
Utóbbi írásomban egy szuperhatalmi átrendeződést említettem, amely esetleg teljesen átalakítaná a jelenlegi erőviszonyokat. Megkísérlek egy rövid visszapillantást történelmünkre. 1815-ben, Napóleon legyőzését követően, Bécsben hosszas tárgyalás után Európa vezetői valamennyire elrendezték a kontinens jövőjét. A házigazda Habsburgok mellett ott volt az orosz cár, a porosz király, az angolok és a vesztes franciák küldötte is. Talán akkortól beszélhetünk nagyhatalmi átrendezésről. A kongresszus nem volt sikertelen, bár akkor is voltak elégedetlenek. A török szultánt nem hívták meg, a spanyolok is hiányoztak. Utóbbiakkal nem volt túlságosan sok gond, de az Oszmán Birodalom még száz évig veszélyeztette a keresztény Európát. A XIX. század végéig sok minden megváltozott, és a XX. század elején megjelent a színen modern korunk legerősebb, legsikeresebb szuperhatalma, az Egyesült Államok.
Rengeteg tanulmány, történelmi és politikai vita kísérte az Államok gyors felemelkedését, de egy ilyen rakétaszerűen növekvő szuperállam egyedülálló történelmünk folyamán. Az más kérdés, hogy az amerikai modell radikálisan terjeszkedő, végtelenül egoista, ráadásul fanatikus messianizmus a rugója. Ezt felfedezhetjük az oroszoknál, kínaiaknál is, ilyesmi volt a nácizmus is. Minden nép elhiheti magáról, hogy mi messiás nép vagyunk, de ezt az örültséget tartsa otthon, ne terjessze ki az egész világra. Ez igazán csak az amerikaiaknak sikerült, hiszen az amerikanológia – nevezzük akár ideológiának, vagy modellnek – az egész világra rátelepedett. Amíg ez csak gazdasági terjeszkedés, vagy örült liberális eszmék terjesztése volt, addig lehetett tűrni, de a fél évszázados hidegháború és a Szovjetunió szétesése egy nagyarányú fegyverkezési hajszára ösztönöztek, most pedig egy világháború küszöbén állunk. Az USA világszerte kb. 800 katonai bázist és számos titkosszolgálatot tart fenn, katonai kiadásai annyit tesznek ki, mint az utána következő 10 állam fegyverkezési költségei összesen.
A világ megunta az amerikai hegemóniát, nem tűri tovább az egypólusú világrendet. Mi európaiak viszont annyira megszoktuk ezt az alárendeltséget, hogy már önállóan gondolkodni sem tudunk, minden „ötletet”, utasítást készen kapunk, és szemrebbenés nélkül elfogadunk.
A mostani háborút is az Egyesült Államok provokálták, ahol az agresszorok az oroszok, az áldozatok az ukránok lettek. Az ellentétek ellenére, két testvér nép.
Oroszország elszakítása Európától sikerült, a németek egy jó időre „hidegre” lettek téve, Európa ki tudja, meddig nyögi az egészet, az amerikai fegyvergyártók soha nem látott bevételeket könyvelhetnek el, hát mit akarnak még. Miért nem állítják le az egészet, egy szavukba kerülne.
A baklövés mégis óriási, valamire nem számítottak. Kína eddig bölcsen hallgatott, talán meg is lett volna elégedve, ha mint másodhegedűs felsorakozhat a jenkik mögé. A helyzet viszont veszélyesre változott, és bár Kína nem akar világháborút, de ha provokálják, nem fog sokáig gondolkozni. Az orosz birodalom hatalmas területével, kimeríthetetlen energiatartalékával, és mint atom szuperhatalom egyedül is ellenállhat az Egyesült Államok fenyegetéseinek, de Kínával szövetkezve v e r h e t e t l e n. Aki ezt nem látja, az buta, vak és örült.
Európa fel kell hogy ébredjen kényelmes álmából. Nem mondom, néha jó volt az amerikai meleg ágyban henyélni, de az atlantizmus, a NATO nem sok jót hozott nekünk, ideje a saját lábunkra állni. Idézem ismét Kissingert, aki már régen kijelentette: „Európa 1918 óta immár nem aktív részese és alakítója a világpolitikai döntéseknek, hanem egyszerű és kiszolgáltatott tárgya azoknak”. Mi lenne ha tényleg felébrednénk?
Ma a világbékét vitán kívül a három nagyhatalom türelmetlensége, terjeszkedési vágyai, felesleges geopolitikája, és az ebből eredő viszályok veszélyeztetik. Ha Amerika ellenébe egy új szuperhatalom emelkedik Kína és Oroszország szövetségében, az a nyugati keresztény civilizációnkat veszélyeztetné. Európa középen kell maradjon, semlegesként és közvetítőként, a keresztény oroszokat vissza kell hozni Európába, a kínaiakkal, de az amerikai háborút támogató kardcsörtetőkkel is meg kell értetni, hogy a világnak megegyezésre, együttműködésre, és nem örökös konfrontációra és vérontásra lenne szüksége.
Ezért érzem, hogy a legutóbbi írásomban említett erős eurázsiai birodalom talán nem is utópia.
