Hollai Hehs Ottó 2023. április 03.,
A kérdésre sok féle válasz érkezhet, függően a választ adó nemzetiségétől, képzettségétől, világnézetétől és talán szellemi alkatától. Egy kínai politikus ironikusan mosolyogva, valószínűleg úgy válaszolna, hogy dehogy lesz vége az emberiségnek, sőt, az igazi felemelkedés csak most kezdődik. Ha az arabokat kérdeznénk, ők határozottan felelnének: a Nyugat egy hitetlen, igazságtalan civilizáció, a kereszt nevében gyilkoltak minket évszázadokkal ezelőtt, és most is állandó zavargásokat, háborúkat szítanak. Ha folytatnám a sort, a többiek, India és Ázsia népei sem tekintenek ránk nagy „szeretettel”, bár kaptak tőlünk sok segítséget, de sok rosszat is, Afrikát pedig könyörtelenül kizsákmányoltuk, sajnos ez igazság!
A nagy gondolkodókat már régebben foglalkoztatta a Nyugat hanyatlása, a legismertebb a német Oswald Spengler, aki száz évvel ezelőtti tanulmányában határozottan állította, hogy civilizációnk pusztulása elkerülhetetlen. A német filozófus elmélete szerint a kultúrák, mint általában a szerves világ, megszületnek, virágzásnak indulnak, fejlődnek, aztán jön a hanyatlás, és végül elpusztulnak. Spengler a hanyatlást a kapitalizmus igazságtalanságaiban, a természettől való elszakadásban látja, amihez hozzájárul a filozófia és a szellemi élet eltávolodása a szakrális gondolkodástól. Spengler valahol tévedett, mert éppen Kína a bizonyíték, hogy egy civilizáció nagyon sokáig megmaradhat, legfeljebb átalakulásokon megy keresztül. Az biztos, ha felébredne, döbbenten tapasztalná, hogy a vég már közel van, a nyugati keresztény társadalmat szinte reménytelen megmenteni.
Spengler mellett és utána még sokan írtak a Nyugat hanyatlásáról, és pusztulásáról, de lépjünk tovább az elméletek mezejéről, és nézzük meg, mi történik ma, két évezredes keresztény kultúránkkal, amely minden bűne ellenére mégis megérdemelné, hogy a világot legalább szellemileg irányítsa.
Igyekszem néhány pontba foglalni a legsúlyosabb problémákat, melyekkel már évtizedek óta foglalkoznak, de semmi érdemleges nem történik.A Nyugat már nem életképes, demográfiai helyzete katasztrofális. Mind az Egyesült Államokban, mind Európában a születési mutatók a mélyponton, egyszerűen nem születnek gyermekek. A fehér ember helyét más kontinensek bevándorló tömegei veszik át, nélkülük ma már a nyugati erőltetett kapitalista termelés leállna.
A kétezer éves nyugati kultúra alapeszméje a kereszténység, melynek szakrális gondolkodása már csak a múlté. A Nyugat legyőzéséhez előbb a hitet kellett elpusztítani, és ez sajnos már nagy részben sikerült is.
Hosszú századokon keresztül Európa keresztény országai egymás ellen harcoltak, összefogni csak akkor tudtak (akkor is késve), mikor az Oszmán Birodalom veszélyeztette Európát. Később, a XX. századi nagy háborúban a keresztényellenes Szovjet már szövetségese lett az angolszász hatalmaknak.
A közös Európa egyik legfontosabb alapgondolata az európai nemzetek békés együttműködése volt. Ne legyen többé háború Európában, volt a jelszó. A másik elképzelés európai függetlenséget szorgalmazott, ne legyünk az amerikai gazdaság „leányvállalata”, és szabaduljunk meg a szovjetek eszmei terrorjától.
A négy kulcskérdés mellett tucatnyi probléma vár megoldásra, amit csak közösen, globális összefogással lehetne megoldani. Ilyenek a klímaváltozás, a környezetvédelem, az űrkutatás, a vízhiány és még sokáig lehetne sorolni.
A mai helyzet tragikus, de ugyanakkor bután ellentmondó. Miért támogatunk egy háborút Európában, mikor ez világosan ellenkezik az Európai Unió békét támogató elveivel? Miért keveredünk egy olyan kimondottan geopolitikai konfliktusba, amely két nagyhatalom között zajlik, alapjaiban értelmetlen, és ha már akaratunkon kívül részesei lettünk ennek az összecsapásnak, akkor miért nem igyekszünk legalább „olcsón utazni”? Folytassam?
Mikor ezek a gondolatok megszülettek bennem, Berlinben III. Károly király kijelentette, hogy Ukrajnában a szabadságot védjük az agresszió ellen. (Talán azt a szabadságot, amit Nagy-Brittania „biztosított” az utóbbi századokban sok millió gyarmatlakónak?) Volt finom vacsora a német barátokkal (végig a XX. században „imádták egymást” = sok millió halott), ezalatt Ukrajnában minden órában sok száz orosz és ukrán fiatal adta életét a „hazáért”, de senkinek nem akadt meg a torkán a falat.
Az egész nagyon szomorú és irtózatos. A világ döntéshozói között nyüzsögnek a „félkegyelműek” és a rosszindulatúak, no meg a „vegyülékük”.
Sóval, mi lesz? Pusztul a Nyugat, és vele a világ? Nem, a világ tovább megy, de nélkülünk, ez nagyon szomorú lenne. Nem sorolom, mi pusztul el a keresztény, nyugati kultúrával. Gondolkozzatok!
Volna megoldás? Talán van, én tudok. Európa magához kell kösse azt a hatalmas, „bűnös”, agresszív, de keresztény országot, amely valójában hozzánk tartozik. Ebből lehetne egy nagyon erős Eurázsiai Birodalom, Kína és az Egyesült Államok között. Hárompólusú világ, ahol nem volna vetélkedés, geopolitika és fegyverkezés sem, hanem világunk közös vezetése, óvása és biztonságosabb jövője. Utópia? Talán igen, de megvalósítható.
