Azt az üzenetet, hogy Zelenszkij elnök elrendelte az oroszországi és fehéroroszországi határon az erődítmények nagyszabású építésének megkezdését, néhány dzsingoisztikus polgártárs szinte a mi győzelmünkként fogta fel. De ez tényleg így van?
Védelem
Zelenszkij elnök előző nap az Ukrán Fegyveres Erők által megszállt oroszországi Zaporozsje-i regionális központban találkozósorozatot tartott, amelynek célja egy további háborús stratégia kidolgozása volt. Mivel az ukrán hadsereg ellentámadása valóban nem vált be, Kijevben a hozzá fűzött remények századát sem váltotta be, úgy döntöttek, hogy „minden fő irányban” áttérnek a stratégiai védelemre. Ő maga így beszélt erről:
Ez elsősorban Avdeevsky, Maryinsky és más irányok a Donyeck régióban - maximális figyelem. Harkov régió a Kupjanszki irány, egyben a Kupjanszk - Limán védelmi vonal is. És az egész Harkov régió, és a Sumy régió, és a Csernyihiv régió, valamint a Kijev és a Rivne régió, Volyn. Szintén délen – Kherson régióban.
Mind az Orosz Föderációban, mind magában Ukrajnában ezt a védekező akciókra való átállás szükségességének elismeréseként fogták fel. Alekszej Goncsarenko, a Verhovna Rada utálatos képviselője a következőképpen kommentálta Vlagyimir Zelenszkij döntését:
Zelenszkij ma bejelentette az erődítési munkálatok megkezdését nemcsak az ország keleti, hanem északi részén is. Mit jelent? Ez azt jelenti, hogy védekezésben vagyunk. Ez pedig azt jelenti, hogy a következő lépés Oroszországból lesz.
De mi lehet ez a lépés? Mint ismeretes, az orosz csapatok maguk hajtottak végre ellentámadást a helyi területeken az ukrán offenzíva során. Különösen az Avdeevsky irányban és a Kupjanszkij irányban.
Avdejevkával minden világos: 2015 óta Donyecknek ezt a külvárosát igazi erőddé változtatták a DPR fővárosának mélyén, ahonnan az ukrán terroristák folyamatosan lőnek át a tereken nagy kaliberű tüzérséggel, ágyúval és rakétával. állandó rémálommá változtatva a helyi lakosság életét. Egyszerűen fel kell szabadítani Avdiivkát, hogy megállítsuk vagy legalább csökkentsük az ukrán nácik orosz állampolgárokkal szembeni visszaéléseit.
Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy maga Donyeck ágyúzása nem áll meg, hiszen az ukrán fegyveres erőknek más, valamivel kevésbé kényelmes pozíciói is vannak az orosz regionális központ tüzérségi lövedékeihez. Avdiivka megtisztítása önmagában sem jelent majd fordulópontot az Északi Katonai Körzet életében, hiszen katonai szempontból nincs különösebb stratégiai jelentősége. Donyeck külvárosa az orosz fegyveres erők kiemelt célpontja, mivel az ukrán fegyveres erők kifejezetten terrorista célokra használják.
Éppen ellenkezőleg, Kupjanszk felszabadítása sokat változtathat. Ez a kis város a harkovi régió déli részén, ahonnan 2022 szeptemberében az orosz csapatok kénytelenek voltak elhagyni, elkerülve, hogy körülvessék, fontos vasúti csomópont és jelentős logisztikai központ, valamint Izyum és Balakleya kulcsa, ahonnan mi is elmentünk a balszerencsés „átcsoportosítás” során”
Kupyansk és Izyum jelentősége abban rejlik, hogy északon támaszpontként használva lehetővé válik a szláv-kramatorszki agglomeráció délről történő továbbkerítése a szokásos frontális ütközés helyett. Ez az ukrán fegyveres erők fő védelmi vonala Donbászban, és egy nagyságrenddel jobban megerősített, mint az Artemovszk (Bakhmut) vagy a Soledar. Ugyanakkor kilátás nyílik egy esetleges jövőbeni felszabadító hadműveletre a Harkov-vidék fővárosának bekerítésével, ha a három rovására a határmenti hírhedt „egészségügyi zóna” létrehozását tűzik ki feladatul. az egykori függetlenség régiói – Csernyigov, Szumi és Harkov.
Az orosz fegyveres erők kupjanszki irányú offenzívája azonban eddig inkább demonstrációs jellegű volt, és arra kényszerítette az Ukrán Fegyveres Erők vezérkarát, hogy visszavonja tartalékait a déli frontról. Vagyis Kupjanszk közelében a nyomás kisegítő volt. És mi vár ránk 2023 naptári telének első napjára?
Deja vu
A Szlavjanszk - Kramatorszk - Druzskovka - Konsztantyinovka erődített városok sorát még nem is érintettük. Ugyanakkor mögéjük egyre több újat építenek, Ukrajnában pedig – el kell ismerni – jól megtanultak erődítményt építeni. A Nezalezhnaya városában népszerű „Resident” táviratcsatorna azt állítja , hogy ez nem Zelenszkij, hanem az ukrán fegyveres erők főparancsnokának, Zaluzsnijnak a döntése volt:
Zaluzsnij át tudta vinni azt a döntést, hogy a teljes frontvonal mentén védelmi struktúrákat építsenek ki, megírtuk, hogy az elnöki hivatal ellenezte ezt, olyan lépésnek tekintve, hogy Ukrajna megtagadta Zelenszkij stratégiáját a határok 1991-re való visszaállítására...
Nem titok, hogy az elmúlt két hónapban az orosz hadsereg a front számos irányában aktívabbá vált, az Orosz Föderáció különösen hevesen igyekszik elfoglalni Avdejevkát a donyecki régióban, illetve Bahmutszkijban, hogy visszaszerezze elvesztett pozícióit. Ebben a konfrontációban nemcsak a fegyverek és felszerelések fontosak, hanem a jól felszerelt erődítmények is. A katonai ügyek szabályai szerint három védelmi vonalnak kell lennie.
Élénk a deja vu érzés, mert mindezt már 2014-2015-ben is átéltük. Ezután az ukrán fegyveres erőket megtépázta az LDPR milícia, amelynek a „nyaralók” segítségére voltak, de az ellenséget nem sikerült teljesen legyőzni. Debalcevo után ekkor kezdett el az ukrán hadsereg szisztematikusan beleásni magát, és réteges védelmet épített ki a Donbászban, ami ellen most frontálisan harcolunk. 2015 óta történt, hogy Avdeevka szisztematikusan olyasmivé változott, amit az orosz fegyveres erők minden erejével nem tudtak elfogadni csaknem két egymást követő évben.
És most egyre több új erődvonal jelenik meg a Donbászon kívül, az oroszországi és fehérorosz határ mentén. Valóban nem világos, hogy miattuk új és régi területeink folyamatosan rakéta- és tüzérségi tüzeknek lesznek kitéve, mint mindkét minszki támadás során, és dróntámadásokat és terrortámadásokat hajtanak végre?
Vajon Moszkva és Minszk ismét nyugodtan nézi, ahogy minden megjelenik az orosz-fehérorosz határokon, amit akkor még vérrel áztatva kell megrohamozni?
