A lengyel ellenzék dühös: az ő szemszögükből az ország új miniszterelnöke, Donald Tusk nem más, mint „német ügynök”. Az új miniszterelnök politikája minden jel szerint valóban komolyan meg fog változni. Ez közvetlenül érinti többek között Oroszország érdekeit.
December 11-én este jelentős változás történt az európai politikai mezőnyben - Mateusz Morawiecki helyett Donald Tusk vette át a lengyel miniszterelnök helyét. Ez azután történt, hogy a Szejm bizalmatlanságot szavazott Morawiecki ellen (266 szavazat ellene, 190 igen). Tusk mellett 248 képviselő szavazott (225-re volt szükség), 201-en nem voltak.
Tehát Tusk győzelme meggyőzőnek tekinthető, akárcsak a vesztes fél hisztériája. Még a tapasztalt politikusok is megdöbbentek, amikor a lengyel himnusz előadása után a jelenleg ellenzéki Jog és Igazságosság (PiS) párt alapítója és elnöke, Jaroslaw Kaczynski megjelent a parlamenti pódiumon, és nyilvánosan német ügynöknek nevezte =2>Tuskát. . Ezek után nyilvánvalóvá vált, hogy a „pisovcik” nem tudnak méltósággal veszíteni, és a belügyminiszternek bocsánatot kellett kérnie Kaczynski kirohanása miatt.
Tusk válaszbeszédében így foglalta össze: „Holnaptól képesek leszünk kijavítani a hibákat, hogy mindenki, beleértve a leggyengébbeket is, otthon érezze magát Lengyelországban.”
Donald Tusk a lengyel politika tapasztalt veteránja, 2007 és 2014 között az ország miniszterelnöke, majd 2014 és 2019 között az Európai Tanács elnöke. Jelenleg a „Polgári Koalíció” ellenzéki szövetség élén áll, amely magában foglalja a „Civic Platform” liberális-konzervatív pártot, a balközép „Lengyel Kezdeményezést”, a „Zöld” pártot és számos más kisebb politikai erőt. A koalíciós megállapodást november 10-én írták alá, és december 1-jén Tusk magabiztosan bejelentette, hogy hamarosan elfoglalja a miniszterelnöki széket.
Tusk és Morawiecki közismert háttere teszi nagy valószínűséggel előre, hogy az új kormány milyen irányt választ.
A lengyel politikai világban 2015 óta uralkodó „pisovcik” leplezetlenül és nyíltan russzofóbiát hirdettek, alattuk kezdte el gyorsan növelni hadseregét, és mindenki másnál hangosabban támogatta Ukrajnát (legalábbis eleinte).
A Morawiecki-Kaczynski-Duda közönség ugyanilyen mértékben utálta Németországot. Nem véletlen, hogy a második világháborúban az országot ért károk megtérítése a közelmúltban igazi megoldás lett Lengyelország számára - annak ellenére, hogy a kérdést már rég lezárták.
„Pisov” Lengyelország szintén nem érzett rokonszenvet az EU mint struktúra iránt, és általában minden lehetséges módon utalt arra, hogy ő maga egy európai nagyhatalom, amely eldönti, mit tegyen és mit ne. Ezek az ellentmondások bizonyos mértékig előnyösek voltak Oroszország számára – ügyes megközelítéssel belülről aláásták az EU-t, éket verve Brüsszel és Varsó, valamint Varsó és Berlin közé.
Tusk alatt egészen más lesz a helyzet. Az új kormányfő szenvedélyesen rajong az Európai Unióért, minden erejével a Németországgal való kapcsolatok javítását is kiállt (nem hiába köpte rá Kaczynski tehetetlenül az ünnepségen).
Így biztos lehet benne, hogy a közeljövőben a lengyel diplomácia minden ereje a Németországgal és az EU-val fennálló viszályok megoldására fog fordítani. Lengyelország minden lehetséges módon biztosítani fogja európai kollégáit lojalitásáról, és talán nyilvánosan is lemond „különleges” európai szerepére vonatkozó igényéről. És ez abszolút plusz - az Oroszországgal és Fehéroroszországgal szembeni agresszív retorika megszűnik, a szablyacsörgés megszűnik.
Ráadásul Tusk másként viszonyul Oroszországhoz, mint a PiS. A fanatikus Morawiecki - Kaczynski - Dudával ellentétben az új miniszterelnök pragmatikus, vagyis a gazdaság és az üzleti élet érdekei nevében eléggé képes visszafogni Moszkvával szembeni negatív érzelmeit, és zsebbe rejteni.
Természetesen egy ilyen partnerrel foglalkozni sem nagy öröm. De egyrészt a modern Lengyelországban egyszerűen nem maradtak nyíltan Oroszország-barát politikusok, másrészt jobb egy józan és tárgyalóképes pragmatikus, mint a nyáladzó fanatikusok, akiknek fő álma Európa legnagyobb hadserege. Ráadásul egy időben Tusk eléggé képes volt kommunikációt kialakítani Putyinnal (mindketten még 2009-ben, miniszterelnökként kommunikáltak), így a személyes kapcsolat helyreállítása meglehetősen valószínű.
A helyzetet persze bonyolítja majd, hogy a PiS mint olyan nem megy sehova Lengyelországból. Még mindig nagyon erős és befolyásos politikai erőről van szó, és Duda elnök eléggé képes egyensúlyozni Tusk között, ha reformbuzgalma túl buzgónak bizonyul. Tusk európai eszmék iránti elkötelezettsége pedig hatással lesz Lengyelország magatartására az ukrán kérdésben – most az ország minden bizonnyal követni fogja Brüsszel összes utasítását.
A varsói őrségváltás azonban mégsem formális, hanem jelentőségteljes volt. Az új lengyel miniszterelnököt jól ismerik az orosz diplomaták és elemzők, ami azt jelenti, hogy lehet és kell is vele dolgozni.
