2011.01.17. 14:35
Újabb biológiai felfedezéseket tettek az atomkatasztrófa nyomán.
A csernobili atomlétesítmény melletti Pripjaty, az atomerőmű alkalmazottai és családtagjai számára létrehozott, szellemvárossá vált település romjait a sugárzás ellenére fák, bokrok és állatok népesítették be az eltelt negyedszázad alatt. A természet a sugárzással nyíltan dacolva vette birtokba az elhagyott utcákat, tereket és épületeket. A megdöbbentő tényeket azonban puszta szemmel nem látni: új kutatások szerint ugyanis néhány növényfaj az erősen szennyezett környezethez is képes volt alkalmazkodni.
Kiszűri a sugárzást a szójabab
Martin Hajduch, a Szlovák Tudományos Akadémia kutatója a CNN munkatársának elmondta, hogy a kutatók a területen (az erőműtől 5 km-re) kísérleti céllal termesztett szójabab- és len termés magvait viszonylag sugárzásmentesnek találták, annak ellenére, hogy a növények szára és levelei radioaktivitást mutattak.
Hajduch és ukrán kollégái ún. proteomikai (a fehérjék funkcióját és szerkezetét vizsgáló) tanulmányt végeztek, és a szennyezett területen termesztett növények magvait kedvezőnek találták, bár fogyasztásukat egyelőre nem ajánlják. Mindazonáltal a professzor a területet „élettel telinek” nevezi. Az ENSZ nyolc szervezetét – köztük a Nemzetközi Atomfelügyelet Ügynökséget is – magába foglaló Csernobil Fórum 2005-ös jelentésében az olvasható, hogy a katasztrófa óta az állat- és növényvilág növekedése a területet paradox módon a biológiai sokszínűség paradicsomává tette.
Mutációk és fejlődési rendellenességek
Ezzel szemben Anders Moller, a párizsi Sud egyetem biológusa, aki már két évtizede kutatja a terület állatvilágát, tavaly a szaporodás lassulásáról, fejlődési rendellenességekről és mutációkról, a rovar-, madár- és emlősfajok számának csökkenéséről számolt be a CNN-nek. Hajduch is egyetért abban, hogy az állatok számának növekedését valószínűleg csak a vadászat és halászat megszűnése okozza.
Az ukrán kormány a közelgő évfordulóra kirándulásokat szervez a területre. Egy turista, Ruben Solaz, aki 2008-ban járt a területen, élményét „nagyon megindítónak és hajmeresztőnek” írta le, amivel a legtöbben egyetértenek, akik látogatást tesznek a katasztrófa sújtotta övezetben.atv.hu / CNN
2010.09.22. 10:45
Dúsan tenyésznek a sugárfertőzött csernobili növények
Láthatólag fittyet hánynak a súlyos környezetszennyeződésre.
Tudósok megfejtették, hogy miért fejlődnek a növények olyan radioaktív környezetben is, mint Csernobil és környéke. A kutatócsoport az 1986-ban felrobbant csernobili atomreaktor közelében termett szójabab- és lenmagokat elemezte. A kutatók szerint a növényeknek valószínűleg természetes képességük, hogy elviseljék a sugárzást. A tanulmány az Environmental Science and Technology című tudományos folyóiratban jelenik meg.
A történelem legsúlyosabb balesete
Egy ilyen baleset után, a növények – mivel nem tudnak jobb életfeltételekkel bíró helyekre áttelepülni – vagy alkalmazkodnak, vagy elpusztulnak. Mikor 1986. április 26-án a csernobili atomerőmű egyik reaktora felrobbant, a balesetet a történelem legsúlyosabb balesetének minősítették. Számtalan ember halt meg, több százan pedig sugárbetegségben betegedtek meg. Pripjatynak, az atomerőmű dolgozóinak otthont adó iparvárosnak a teljes lakosságát elköltöztették. Sokan úgy gondolták, hogy a terület generációkon át terméketlen marad. Majdnem egy negyed század elteltével Pripjaty még mindig szellemváros. A kihalt utcákkal ellentétben azonban a talaj nem meddő, növények sarjadnak belőle.
Dús növényvilág
Az, ahogyan Pripjaty ökológiai rendszere láthatólag fittyet hányt a környezetszennyezésre, magára vonta a tudományos világ figyelmét és 2005-ben az ENSZ még beszámolót is készített a jelenségről. 2007-ben aztán egy kutatócsoport úgy határozott, utánajár annak, hogy a növények hogyan tudták túlélni a katasztrófát. Maszkot, védőszemüveget és védőkesztyűt viselő kutatók érkeztek a tiltott területre, majd Pripjaty környékén szójabab- és lenmagokat kezdtek vetni az erősen szennyezett földbe, mindössze néhány kilométerre a baleset helyszínétől. Később ugyanolyan fajta magokat vetettek egy közelben lévő szennyeződésmentesített terület talajába.
Martin Hajduch, a Szlovák Tudományos Akadémia kutatója a BBC munkatársának elmondta, hogy bár már korábban is tanulmányozták a növények radioaktivitás miatti mutációját, kutatócsoportja most valami mást akart tenni. Azt a molekuláris szinten végbemenő mechanizmust akarták vizsgálni, amely ilyen szennyezett környezetben is lehetővé teszi a növények alkalmazkodását.
Árulkodó fehérjék
Ehhez megvárták, amíg a növények termést hoznak, és megvizsgálták az új termésű magok fehérjéit. „Úgy döntöttünk, hogy ehhez a több száz fehérje beazonosítását lehetővé tévő proteomika elnevezésű módszert alkalmazzuk” – avatott be a kutatócsoport tervébe dr. Hajduch. Elmagyarázta, hogy a proteomika az élő szervezeteket alkotó fehérjék tanulmányozásával foglalkozó tudományág. A proteom szót valójában a protein (fehérje) és a genome (gén) szó alkotja és az élő szervezet génjei által termelt fehérjék összességét írja le. „A fehérjék az anyagcsere folyamatok ujjlenyomatai. A két földből származó magok fehérjéit összehasonlítva, mind a két magnál ugyanazt láttuk” – ismertette a csoport észrevételeit a kutató.
Beszámolt arról is, hogy bár mind a szójabab, mind a len jól alkalmazkodott a szennyezett környezethez, mégis volt egy apró különbség az alkalmazkodás módjában. „A szójababnál észrevettük, hogy a súlyosan nehézfémekkel szennyezett környezethez való alkalmazkodás során korábban megfigyeltekhez hasonló folyamatok indulnak be, és kezdenek összegyűlni a magban tárolt fehérjék” – magyarázta a professzor. „A len esetében ez kicsit másképp történik. Például több olyan fehérjét láttunk, amely a sejtek közötti kommunikációban vesz részt. Egyszerűen hihetetlen, hogy ez az ökológiai rendszer milyen gyorsan képes alkalmazkodni” – tette hozzá dr. Hajduch.
atv.hu / BBC
