Kilin Sándor 2012. október 24., 20.08
Bár hivatalosan még nem kezdődött meg a választási kampány, teljes gőzzel folyik már régóta, pedig a törvény szerint csak harminc napot kellene tartania.
Egy olyan abszurd világban élünk, melyben állandóan, folyamatosan kénytelenek vagyunk elviselni a politikusok csatazaját. A propagandisták abban a naiv hitben élnek, hogy más sem foglalkoztatja a polgárt, csak az, hogy X vagy Y körzetben kit jelölnek parlamenti képviselőnek és szenátornak, és melyik párt vagy pártszövetség nyer december kilencedikén.
Se a pártok, se a jelöltek többsége nem veszi észre és nem fogja fel, hogy elveszthetik még azt a kis bizalmat is, amivel még rendelkeznek, vagy éppen nevetségessé válhatnak ejtőernyős és ingcsere-játékaikkal, a nyerő esélyt biztosító körzeteket maguknak kiharcoló jelöltek pedig azzal, hogy szülővárosuktól és munkahelyüktől távoli helységekben próbálnak bekerülni a parlamentbe, miután otthon, közvetlen környezetükben lebőgették magukat.
Temesvárra, Aradra is jönnek ilyen ejtőernyősök, hadd ne mondjunk neveket, azok amúgy is vagy ismertek, vagy az egyszerű adófizető polgár úgy sem ismeri, mint ahogy nem ismeri mostani képviselőjét sem.
Egy másik veszélyes elem ebben az idei korai csatazajban a nacionalista hangok felerősödése.
Gondoljunk csak arra, hogy amikor néhány nappal ezelőtt Borbély Lászó felállt az RTV-stúdiójában, mivel nagyon helyesen, nem volt hajlandó eltűrni Gigi Becali hívatlan társaságát, az új liberális szerzemény milyen hangosan kiáltozta, hogy az RMDSZ, a magyarok be sem fognak jutni a törvényhozásba, vége annak az időszaknak, amikor még Románia kormányában is lehettek.
Vagy arra is gondolhatunk, hogy a napokban, a 75 ezer embert mozgósított szociál-liberális választási nagygyűlés napján, melyet az új Nemzeti Arénában tartottak, egy kisebb csoport az Új Jobboldal szervezésében Románia és Besszarábia egyesülését követelte, amire nem lehet mentség, hogy a Jobbik öregei és ifjai Magyarországon se jobbak a Deákné vásznánál, s nyugaton is előfordulnak Európa-ellenes és félfasiszta jellegű tüntetések.
Azt viszont sehol sem láthatjuk se a környező, se a többi európai országban, hogy négyévenként a parlamentekbe egyre gyengébb minőségű egyének kerülnének, olyanok, akik vagy (párszázezer euróért) megvásárolják a széküket, vagy ha nem, azért vágynak politikusi tisztségre, hogy meggazdagodjanak, mivel az élet munkaterületén semmihez sem értenek.
A dúsgazdag fél-analfabéta jelöltektől ezúttal vagy jót, vagy semmit.
