Telefonon hívom a polgármesteri hivatalt, de pechemre Rafai Emilkeresztúri polgármester fogadóórát tart. A hivatal telefonján jelentkező hölgy szól, hogy próbálkozzak később.
Így teszek, a félretett telefonkagylóból hallom, amint a háttérben beszélget a polgármester. Szólnak neki, hogy keresi egy újságíró a kultúrotthon ügyében.
„Milyen újságíró? Ó, most tárgyalok nincs időm az ilyesmikre!"
A hallottakat a női hang is megerősíti, mármint a tárgyalós részt. De próbáljam később. Többedszer telefonálok, de a megszokott lemez szól a keresztúri hivatalban.
Hagyjuk a polgármester urat, ha ennyire elfoglalt, ki mást kérdezhetnék meg az ügyben? Igazából a kollégák is tudnának válaszolni, de a polgármester engedélye nélkül nem nyilatkozhatnak, nyugtat meg a telefonos hölgy.
Ismerős helyzet, valahol már láttam ilyen, a polgármesteri hivatal intézményét királyságként kezelő polgármestereket. Ahhoz hogy bárki nyilatkozzon, a polgármester engedélye kell, de neki ugyebár nincs ideje engedélyt adni. Ha lenne, akkor már válaszolhatna ő is, akkor meg nem kell engedély.
Futunk körbe, mint bolond kutya a farka után.
A telefonvonal másik végén is érzik, hogy kellemetlen a kialakult helyzet, udvariasságból elkérik a számom, arra az esetre, ha főnöknek lenne pár perce, akkor hívnak. Finom lepattintás, de én kitartó kultúrapárti vagyok, mégis írnék pár sort arról a kultúrotthonról, aminek négy év kellett, hogy elkészüljön, ha egyáltalán elkészült.
De lehet, hogy itt büdösödik a hal? A kotnyeles újságíró foglalkozzon csak az ő dolgával. Ha elkészült annyi, s ha négy év kellett, akkor annyi. Köze?
Másnap úgy gondoltam, spórolok egy kis pénzt a keresztúri polgármesternek, s nem várok tovább a hívásukra, felhívom én. Próbáljam később, most éppen vezet, kapom az újabb kifogást, Udvarhelyről jön vissza.
Fontos ember ez a polgármester, teljhatalmú királyként megtiltja, hogy mások nyilatkozzanak, de birodalmát építgető fontos ügyletei közepette, nem jut idő néhány válaszra. Lehet, hogy továbbképzésen vett részt? Ügyeskedő polgármesterek című fejezet, A bizalmatlankodó, egyszemélyes, görcsös városvezetés gyakorlati kérdései anyagrészt vesézték ki.
Kéne a pólgár Emil telefonszáma
Mondom a hölgynek, hogy adja meg a polgármester mobiltelefonszámát, hátha akkor könnyebben boldogulok. Még hogy direktbe zaklassam a főnököt, lehetetlen. Nem szívesen adja meg. Jelzem, hogy nem szívességet kérek, hanem egy köztisztviselő szolgálati telefonszámát. De nem, nem adják meg, nem hívnak vissza.
A kultúrotthon helyzetéről szóló cikk még várat magára, mivel továbbra sem sikerült a kapcsolatteremtés Székelykeresztúr első emberével. A lapzárta lejárt.
