Az alább olvasható cikk írója annak ellenére, hogy már az első mondatában leírja, hogy nem illik bukott politikusba belerúgni, mégis a cikke végéig csak ezt teszi...
Ezzel mintegy bizonyítva, hogy Ő sem biztos abban, hogy végül is jó ha arra gondol, hogy a leköszönt elnök megbukott-e vagy csak magasabb feladatra vállalkozott. A polgári párt alapító elnöke akkor is az marad, ha most lemondott! Ezt elvenni Tőle nem lehet!
A cikk végére viszont kiderül, hogy a cikkíró sajnos de tévhitben van, hiszen eddig rajta kívül senki sem sem hasonlította össze a lemondott alapító elnököt a híres erdélyi származású miniszterekkel Teleki Pállal vagy Bethlen Istvánnal. Eme összehasonlítással pedig csak emeli Öt!
Mindamellett, hogy mindkét említett erdélyi hiresség inkább csak jó szervezők voltak és nem kimondottan a szakmaiságukkal tűntek ki, ezért most számon kérni valakitől is, hogy mi a felkészültsége, érdemtelen és érték nélküli. Ki volt az, aki több éves "rátartiságával", álhatatságával végül is sikeresen bejegyzett egy magyar pártot és nem egy civil szövetséget? Ki volt az akit már az elindulás után félreállítani akartak szinte mindenfelől? Ki volt az aki, végül is megértette, hogy a polgári pártnak mire van szüksége? És még sorolhatnánk...
A csereháti problémára nem az ellenzéki vezérnek kellett volna megoldást találnia, hanem az éppen hatalom mellett tanyászóknak mivel a belügyis problémákról felelő parlamenti bizottságban még egy alelnökük is van,no és ráadásul még udvarhelyi is, de aki hiába volt ott... Szóval, ha voltak hibák akkor nemcsak a lemondott alapító elnök részéről volt... Ő nem ült majdnem 18 évet pártelnöki székében.
Ami a nemzetstratégiai problémákat illeti egy erdélyinek igencsak fontos kellene legyen, hogy végül is még van egy újabb intézmény, s amely nem valami doszár-kukac vagy anyaországi politikus fog vezetni, hanem egy gyakorló politikus!
Csak sajnálhatjuk a cikkírót mert ennyire kevés információval mégis megírta cikkét, de meglehet "rendelésre" tette azt, mert ha elgondolkozik akkor egyik ellenzéki pártot sem akarná "köddé váltnak" tekinteni és a "választás szabadságával" sem csúfolkodna, hiszen akkor nem lenne meg most a 80 %-os szövetségi támogatottság, de lelke rajta... (Erdélyi Polgár)
2012.10.17.
Nem különösebben ildomos egy bukott politikusba belerúgni, még akkor sem, ha nagy bukása közben a határon is „átbukott”, s ezentúl a helyi és az erdélyi politizálás helyett össznemzeti nemzetpolitikával foglalkozhat, ugyanis a magyar miniszterelnök felkérte egy jövőtervező nemzetstratégiai intézet felállításával, majd vezetésével. Nehezen tudom elképzelni ezen hivatal leendő feladatkörét, s azt még nehezebben, hogy Szász Jenő – majdani munkatársaival – hogyan fogja „tervezni” a nemzeti jövőt. Hasonló feladatkörű intézmények már vannak Budapesten, s hogy most eggyel több lesz, az nem sokat oszt vagy szoroz jövőnk alakulását illetően.
Honnan van Szász Jenőnek megfelelő felkészültsége, elméleti fegyvertára egy ilyen vállalkozáshoz? Nem zárhatjuk ki, hogy van, hiszen autodidakta módon is fel lehet készülni nagy feladatokra. De nem könnyű, hiszen ebben a tevékenységben olyan elődökkel kellene versenyre kelni, mint az egykori ragyogó földrajztudós, statisztikus, diplomata, majd később tragikus sorsú miniszterelnök, Teleki Pál. Igen, ő is erdélyi volt, akár a Trianon utáni legalkalmatosabb miniszterelnök, Bethlen István, akit a hálás utókor (de már a kortársak is!) István gazdaként emlegettek, hiszen talpra állította az igazságtalanul szétlopott, megcsúfolt, kifosztott csonka országot, s nem rajta múlott, hogy az általa megvalósított stabilizálás végül újabb tragédiába torkollott.
Lehet, hogy méltatlan és cinikus velük egy napon emlegetni a lebukott székelyudvarhelyi polgármestert, a levitézlett pártvezért, mert ez kegyeletsértés is egyben a korábban emlegetett nagyformátumú politikusok kárára. A kevésbé tájékozottak számára mondjuk el, hogy Szász Jenő úgy került Székelyudvarhely élére, hogy megígérte, néhány hét alatt visszaszerzi a Csereháton található önkormányzati tulajdonú hatalmas telket és az arra épített épületegyüttest, mely szomorú sorsú székely gyerme-kek árvaházának épült, de galád szándékú „támogató” svájci pernahajderek átjátszották valami görög katolikus női szerzetrendnek. Szász Jenő két mandátuma alatt sem váltotta be ünnepélyes ígéretét, s a Cserehátat bekebelezték az ismeretlen szándékú beszivárgottak.
Most Budapestre távozik, pártja valószínűleg az emlékezés ködébe, s ebből egyetlen tanulságot lehet levonni: híres szlogenje, a „választás szabadsága” néha kényelmetlen kényszerűségbe csaphat át. Magyari Lajos, Székely Hírmondó
