Eltulajdonítunk, "szerzünk"...

Nem is olyan rég egy neves hazai szociológus azt taglalta, hogy a ”se descurcă” kifejezést nem tudta más idegen nyelvre leforditani. Valahogy így vagyunk a szerzés  szó jelentésével is.

Hazai szinten talán furcsának tűnhet, de az eltulajdonítás,a "szerzés" más népeknél nem bevett általános szokás, sőt a kereszténység elterjedése óta a tízparancsolatban is benne van, hogy NE tegyük azt! 

Lehet az katolikus, református vagy unitárius szinte egyformán elitélendőnek, sőt bűnnek tekintik.

Hazai szinten létezik egy jogilag elfogadható elnevezés, amikor "megélhetési eltulajdonitás"-nak tekinti a törvénykező. 

Talán így lett ismert a "megélhetési politikus" is, aki számára fontos, hogy a másiktól el-, vagy megszerezzen, a "megélhetéséhez" szükséges párttagokat, pártsejteket, tisztségviselőket vagy egész alapszervezeteket is.

Nemrég olvashattuk, hogy nem "frontálisan támadják egymást" a demokrata-liberálisok, hanem "elkerülő hadmozdulatokkal"... 

A hazai viszonyok között annak ad igazat a törvénykező, akitől esetleg több hasznot remél, mert meglehet, hogy holnapi nap már nem fog ugyanabba a bársonyszékébe leülni, mert leváltják s akkor  a fülelmüle meséjén okulva ma akar meggazdagodni abból, hogy egyesektől vagy mind a két féltől  megkapja a jusst! Még akkor is la tudja, hogy mindkét fél ugyanazon az oldalon van, de veszekedésre adják fejüket és nem tudják dűlőre vinni a dolgokat...

Van, aki gyermek korában hiába volt közel a paphoz, a templomhoz, és keresztény vagy keresztyén nevelésben részesült, mert ha "megélhetési politikussá" vált már megengedhetőnek tartja a "szerzést", úgy a maga, mint az alakulata számára!!!

Végül is - ha más pénzét költi - nem is tünhet fel neki, hogy jogtalanul járna el, vagy megrövidítheti a másik szervezetet, mert a politikában "szinte minden megengedett"...
Van azonban egy másik, sokkal rosszabb, eset is, amikor tudatosan "szerez" és a "megélhetési" forma csak a lepel arra, hogy a másikat megrövidítse - esetleg életére tör - vagy csak a testvéralakulatot felszámolásra készteti!

Eddig úgy érezhette az ember, hogy ilyenek csak a ballib oldalon leledzenek, de mostanra már a jobb oldalra is csapódtak ehhez  hasonlóan cselekvők - s ez megkérdőjelezheti tenni akarásukat, hiszen kiderülhet, hogy ők is "csak megélhetési" kategóriába sorolhatók!

Köszönet

http://vasarhely.ro/kozter/koszonet

Nem furcsállom, hogy a Teudloff–Dittrich Budapesti Armatúra- , Szivattyú- és Gépgyár öntődéjében készült tűzcsapokat, amelyek Marosvásárhelyen a járdába ágyazva több helyütt még láthatók, egyszer csak kiszedik és eltüntetik.
Azon elgondolkoztam viszont, hogy miként és miért maradtak meg mind a mai napig, bár elég régen nincs funkciójuk. Még vannak ezeken kívül is fémtárgyak közterületen, amelyek a Monarchia idejéből származnak. Nem Marosvásárhely az egyetlen város Romániában, ahol ilyen ipar- és technikatörténeti emlékek találhatók. Volt olyan korszak, amikor a hatóságok komoly buzgalommal igyekeztek eltüntetni minden olyan nyomot, amely arra utal, hogy itt magyarok is éltek, például évtizedeken át szívós munka folyt, hogy az Első Egeresi Gipsz- és Cementgyár feliratot, amely a vonatból is látszik, lemeszeljék, de valahogy minden festéken átütött…

Tűzcsap az Arató utcában

A vásárhelyi tűzcsapok ennél sokkal kisebb veszélyt jelentettek, és szerintem néhány járdán parkoló autóst leszámítva senkit nem zavartak, és minden újabb járdaréteggel mélyebbre került a talapzatuk. Most valaki felfigyelt rájuk. Észre vette, hogy ezek még vannak. Ki tudja, mi jár a fejében, engem nem is érdekel, meg fogja magyarázni, hogy mit és miért. Azt szeretném megköszönni, hogy eddig meghagyták őket. Na de vajon kiknek köszönhetem? Vida Gábor