Nem furcsállom, hogy a Teudloff–Dittrich Budapesti Armatúra- , Szivattyú- és Gépgyár öntődéjében készült tűzcsapokat, amelyek Marosvásárhelyen a járdába ágyazva több helyütt még láthatók, egyszer csak kiszedik és eltüntetik.
Azon elgondolkoztam viszont, hogy miként és miért maradtak meg mind a mai napig, bár elég régen nincs funkciójuk. Még vannak ezeken kívül is fémtárgyak közterületen, amelyek a Monarchia idejéből származnak. Nem Marosvásárhely az egyetlen város Romániában, ahol ilyen ipar- és technikatörténeti emlékek találhatók. Volt olyan korszak, amikor a hatóságok komoly buzgalommal igyekeztek eltüntetni minden olyan nyomot, amely arra utal, hogy itt magyarok is éltek, például évtizedeken át szívós munka folyt, hogy az Első Egeresi Gipsz- és Cementgyár feliratot, amely a vonatból is látszik, lemeszeljék, de valahogy minden festéken átütött…
Azon elgondolkoztam viszont, hogy miként és miért maradtak meg mind a mai napig, bár elég régen nincs funkciójuk. Még vannak ezeken kívül is fémtárgyak közterületen, amelyek a Monarchia idejéből származnak. Nem Marosvásárhely az egyetlen város Romániában, ahol ilyen ipar- és technikatörténeti emlékek találhatók. Volt olyan korszak, amikor a hatóságok komoly buzgalommal igyekeztek eltüntetni minden olyan nyomot, amely arra utal, hogy itt magyarok is éltek, például évtizedeken át szívós munka folyt, hogy az Első Egeresi Gipsz- és Cementgyár feliratot, amely a vonatból is látszik, lemeszeljék, de valahogy minden festéken átütött…
Tűzcsap az Arató utcában
A vásárhelyi tűzcsapok ennél sokkal kisebb veszélyt jelentettek, és szerintem néhány járdán parkoló autóst leszámítva senkit nem zavartak, és minden újabb járdaréteggel mélyebbre került a talapzatuk. Most valaki felfigyelt rájuk. Észre vette, hogy ezek még vannak. Ki tudja, mi jár a fejében, engem nem is érdekel, meg fogja magyarázni, hogy mit és miért. Azt szeretném megköszönni, hogy eddig meghagyták őket. Na de vajon kiknek köszönhetem? Vida Gábor
