2013. április 19.
Nem kis téttel bíró, komoly stratégiai játszmák középpontjába került Románia azáltal, hogy befogadta az Egyesült Államok által Európában kiépíteni kívánt rakétavédelmi rendszer elemeit.
Ezt bizonyítja Oleg Malginov bukaresti orosz nagykövet nyilatkozata is, amely szerint ha Moszkva úgy értékeli, a dél-romániai Deveselu támaszpontra telepítendő elfogórakéták veszélyeztetik saját stratégiai arzenálját, célponttá válhatnak az orosz rakéták számára. A hidegháborút idéző hangvétel miatt ugyanakkor korai lenne még megijedni. Oroszország távol áll attól, hogy csapást mérjen bármely NATO-létesítményre, Vlagyimir Putyin orosz elnök jóval okosabb annál, hogy háborút indítson a világ gazdaságilag és katonailag is fejlettebb fele ellen.
Már csak azért is, mert például az orosz földgáz legfontosabb felvevőpiacai között olyan NATO-tagállamok vannak, mint Németország vagy Franciaország. Malginov nagykövet nyilatkozata amolyan verbális „erőfitogtatásként” értelmezendő. Az 1990 után katonailag és gazdaságilag is megroggyant Oroszország Putyin kemény kezű irányítása alatt elkezdett magához térni, és immár egyre több ízben sérelmezi, hogy az egykoron saját érdekszférájának tekintett régióban az Egyesült Államok rendezkedett be. (Hogy az illető régió országai, köztük Románia és Magyarország is önként csatlakoztak a NATO-hoz, az mellékes, a nagyhatalmakat általában mérsékelten érdekli, mit akarnak a kis országok).
Moszkva ráadásul vélhetően jól érzi, hogy a hivatalosan a Közel-Kelet, konkrétan Irán felől érkező esetleges fenyegetés elhárítását szolgáló elfogórakéták azért az orosz arzenál hatástalanítására is alkalmasak, hisz Washington nem azért tolta ki érdekszféráját, hogy azt könnyen feladja. A moszkvai kardcsörtetés vélhetően nem vezet közvetlen konfliktushoz Oroszország és a NATO között, csupán annak jelzésére szolgál, hogy Moszkva ismét igényt tart arra, hogy komoly világpolitikai szereplőként tartsák számon. Ráadásul mire annyira megerősödik, hogy komolyabb fellépést fontolgasson, könnyen előfordulhat, hogy mind a Nyugat, mind Oroszország számára Kína lesz a legfőbb rivális.Szerző(k): Balogh Levente
