A tavaszi metszés és a Klastrom utcai fák kivágása alaposan felborzolta a kedélyeket. Látszólag városfejlesztésről és környezetvédelemről folyik a vita, de egyre inkább az az érzésem, hogy egy infantilis kivagyiságból fakadó hatalmi harc szemlélőivé és részeseivé válunk. Az egyik részen a favágások törvényességét vonják kétségbe, míg a másik oldalon a korszerű úthálózat kiépítésének szükségessége mellett hangzanak el érvek. A helyzet komolyságának ellenére egyre nevetségesebbek és szánalmasabbak a felek megnyilvánulásai.
Mert az rendben van, hogy egy érdekvédelmi szervezet villámcsődületet tart vagy tömegeket megmozdító akciót szervez. De nincs abban valami nevetséges, hogy a város önkormányzati képviselői az utcán, egy villámcsődület keretében akarnak érvényt szerezni a törvényeknek? A helyi önkormányzat hagyja jóvá a város gazdasági-, társadalmi- és környezetvédelmi fejlesztésére vonatkozó stratégiát, tájékoztatást és jelentést kérhet a polgármestertől, valamint a helyi érdekű, közhasznú közszolgáltatásokat nyújtó szervezetek vezetőitől. Amennyiben az elöljáró törvényt sért, a prefektushoz vagy a közigazgatási bírósághoz fordulhatnak. Az utcai megmozdulást mégis célravezetőbbnek tartják? Nincs ebben valami szánalmas?
Mert az rendben van, hogy egy parlamenti képviselő megígéri: kezdeményezni fogja a környezetvédelmi törvény módosítását, hogy az a mostaninál szigorúbb fellépéseket írjon elő a törvénytelen fametszések ellen. De nincs abban valami szánni való, hogy nem tette meg ezt mondjuk két évvel ezelőtt akkor, amikor a város vezetése a Bolyai téri fákat találta a forgalomra nézve veszélyeseknek? Aki már nem emlékezne, annak elmondom: akkoriban a képviselő úr környezetvédelmi miniszterként tevékenykedett. Most pedig közleményt juttat el a sajtóhoz, amelyben bejelenti, hogy részt vesz egy fakivágás ellen szervezett civil megmozduláson. Képviselőként a civilek pályáján próbál eredményt elérni? Az rendben van, hogy úgy ítéli meg, sürgősen hivatalos fellépésre van szükség a törvénytelen fametszések ellen. Azon viszont mosolyognom kell, hogy hogyan alkalmazzák, illetve miként játsszák ki a törvényt minálunk.
Hajlamos lennék elhinni, hogy saját kényelmünk, autóbarát természetünk áldozataivá váltak a Klastrom utcai fák. A megnövekedett forgalom tehermentesítése érdekében kellett szélesíteni az egyre szűkebbnek bizonyuló utat. Hajlamos lennék elhinni, ha feledni tudnám a Bolyai téri fák kivágását, aminek szükségességét többek közt azzal indokolták, hogy a gyalogosforgalmat akadályozzák. Ugyan már! A két éve kivágott fák maradványai, csonkjai jelenleg is tenyérnyi magasságban emelkednek ki a járdából. Gyalogosként közlekedni itt semmivel sem könnyebb, mint a fák kivágása előtt. A négy forgalmi sáv közé ékelt, botlasztókkal határolt tenyérnyi zöldövezetet jó ideje elkerülik a város lakói. Nem csak a fák miatt. Az itt található, alig tízéves, de elhanyagolt, omladozó állapotban lévő, romos talapzatú Bolyai-emlékmű elriasztja és elgondolkodtatja az erre járókat: mivé változik ez a város?
