Az erdélyi magyarság sajátos helyzete, sajátos politikai berendezkedést, képviseletet és jogérvényesítést von maga után. A belső választások elmaradása vezetett oda, hogy önkényes ideológiák képviselete, bizonyos körök kompromisszumos megállapodása érvényesült, a magyarság érdekeinek érvényesítése helyett. Ezért ez az állapot sokakat távol tart a mai napig a politikától. Az erdélyi magyarság jelentős része elfordult a közélettől, az őt képviselő "legitim" szövetségtől is. Ezt a tényt bizonyítják az elmúlt időszak választási eredményei is. Az RMDSZ megtartotta ugyan a maga 80 %-át, azonban arról már kevesebbet beszél, hogy a magyarok részvétele folyamatosan csökken. Míg 1990-ben egy millió erdélyi magyar vett részt a választásokon, addig 2012-ben kevesebb, mint négyszázezer polgár gondolta úgy, hogy részt kíván venni a sorsát befolyásolható magyar érdekképviselet szerepének elősegítésében. És miért? Mert az eltelt negyed évszázad küszöbén nincs önálló magyar egyetemünk, az iskolák elvégzése után folyamatosan nehézségekbe ütköznek fiataljaink, az itthon maradás, a családalapítás feltételeit nem sikerült kellően biztosítani. A kialakult szerencsétlen helyzet miatt szakembereink más népek fejlődését kénytelenek szolgálni. A másképp gondolkodóknak pedig teret nem biztosítva gyakorlatilag önkényuralmat hoz létre a szűk mag, akik a mai napig, vagy így, vagy úgy, csapdában tartják a magyarságot valóban kiszolgálni akarókat, még házon belül is.
A politikai porondon megjelenő alternatívát jelentő Magyar Polgári Párt próbálja ösztönző politikájával lehetővé tenni a holtpontról való elmozdulást. A belső szelekciónak nyit teret azzal, hogy megteremti a választás szabadságát. Sajátos politikájával sikerül bevinnie a köztudatba, hogy lehet más a politika, a belső verseny hatása lehetőséget nyújt a közösségen belüli fejlődésre. A politikai pluralizmus lehetőségével mások is élnek, létrejön a néppárt. Ez önmagában még nem is probléma, hisz a korábban említett ösztönző politikát igazolja.
Azonban a néppárt is sajátos politikát folytat, saját útját járva. Nem a távol maradókat szólítja meg, hanem ugyanazt a tábort, ami pontosan az alapötletnek mond ellent. Ezért a mai napig nem tiszta a választók fejében "jövetelének" célja.
Amikor érdekei úgy kívánják koalíciós partner szeretne lenni úgy, hogy mindezidáig különutas politikát folytat. Ugyanazon címen jön létre, mint az MPP, ezzel megosztja a körvonalazódó nemzeti oldalt. Elindul az országos választáson egy lehetetlen küldetés (mission impossible) sikerének vízióját keltve. Minden eszközzel azon dolgozik, hogy a Magyar Polgári Pártot ellehetetlenítse. Folyamatos erre irányuló törekvései és egyben kudarcai arra készteti a párt vezetőit, hogy álszent módon azt a populista látszatot keltsék, hogy feltétel és önző szándék nélkül készek a fúzióra. Mindezt trójai csellel teszik Makfalván és mossák kezeiket a nagy nyilvánosság előtt, miután a polgáriak erkölcsös és nemes eleganciával, átlátva a szitán, kikosarazzák őket.
Öncélú politikájukkal, akarva, akaratlanul veszélyeztetik az előrehaladás folyamatát. Az állítást bizonyítandó, itt van néhány a közös cselekvést mellőző és kisajátító akció: Székely Szabadság Napja, az eseményről készült képek magukért beszélnek. Saját európai polgári kezdeményezés. Külön hirdet meg az autonómiáért demonstrációt július 20.-án este nyolckor, annak ellenére, hogy minden magyar civil és politikai szervezet a közös fellépés fontosságára hívja fel a figyelmet. Székelyek Nagy Menetelése, a szervező SZNT felhívása ellenére rászervezi a politikai szereplését a “közös” fellépésre és minden erejével Maksára koncentrál. A fejlesztési régiókról szóló kezdeményezést mereven elutasítja, sőt Toró Tibor pótcselekvésnek nevezi, majd amikor azon veszi észre magát, hogy az USL és PDL képviselők elutasító táborába kerül véleményével, a Kovászna és Hargita megyei frakciói megszavazzák a referendum kiírását.
Minden íratlan szabályt megszegett, ami egy közös koalíció létrejöttéhez alap lehetett volna. Mindezek ismeretében erős kétségeim vannak afelől, hogy Toró T. Tibor őszintén gondolja a magyarság érdekeit szolgáló partnerség szükségességét.
Ennek ellenére mégis úgy gondolom, hogy a továbblépés lehetősége, még ha csekély is rá az esély, az együttműködésben rejlik. Az EP választásokra, és nemcsak, egy nemzeti minimumra épülő stratégiát kellene felállítson az erdélyi magyarság politikai elitje. A jövő tekintetében viszont a nemzeti célok mentén kialakult együttműködéshez látható, érezhető eredményeknek kell megvalósulniuk, hogy a bizalom újra kialakulhasson.
Ennek elkerülhetetlen velejárója a beágyazódott zsigerpolitika megszüntetése, ami kizárólag személycserék végrehajtásával valósulhat meg. Salamon Zoltán
