2014. augusztus 12., Árus Zsolt
Több mint egy év telt el azóta, hogy panasszal fordultam a Diszkriminációellenes Országos Tanácshoz azért, mert azt tapasztaltam, hogy a gyergyószentmiklósi ügyészség elõszeretettel indít kivizsgálásokat ártatlan magyar emberek ellen, miközben a nyilvánvalóan vétkes románokat nem háborgatja. Elsõ meglepetésem az volt, hogy eme intézményben nem hajlandóak iktatni magyar nyelven megfogalmazott panaszomat, hiába idéztem nekik erre vonatkozó törvény-szövegeket. Végül kénytelen voltam románra fordítani a beadványt, s akkor jött a második meglepetés: kifejtették abbéli véleményüket, hogy az ügyészség tevékenységét nem illetékesek vizsgálni, az a legfelsõbb ügyészség hatásköre. S hiába próbáltam nekik magyarázni, hogy ilyen alapon semmilyen állami intézményt nem vizsgálhatnak, hisz majd mindegyiknek van felettes szerve, õk kitartottak álláspontjuk mellett, s idén februárban továbbították a panaszomat az ügyészségre. Más szavakkal átdobták a kerítésen.
Innen kezdve a történet újabb, joggal mondhatom szürreális fordulatot vett, ugyanis Bukarestbõl a petíciót Marosvásárhelyre továbbították (az ottani táblabíróság melletti ügyészségre), majd végül itt landolt Gyergyószentmiklóson, megadva azt az egyedi esély az itteni ügyészségnek, hogy kivizsgálja a saját tevékenységét, s ha netán abban kivetnivalót talál, akkor jól büntesse meg saját magát. Remélem nem csak én gondolom úgy, hogy jogállamban ilyen nem történhet meg, de ez mit sem változtat a tényen: a gyergyószentmiklósi ügyészség a saját tevékenységét kellett kivizsgálja.
Ezek után biztos kevesen lesznek azok, akik meglepõdnek az eredményen. Itt van, tegnap kaptam kézhez:
Érdemes végigolvasni a szöveget, mert igen tanulságos, de – tekintettel a románul nem tudókra – összefoglalom röviden: megállapították, hogy minden a legnagyobb rendben van! Az ügyész ugyanis tájékoztatást kért a rendõrségtõl, illetve megvizsgálta az Új Jobboldal honlapját, s azt tapasztalta, hogy 2012-ben vagy 2013-ban nem szerveztek városunkban olyan felvonulást, amirõl a panaszomban szó van.
S mit ad a Fennvaló, ez így igaz. A nagy probléma az, hogy én ilyet nem is állítottam, a panaszomban az áll, hogy a korábbi években, s hogy ne kelljen sokat kutakodjanak, idéztem azt a honlap-címet is, ahol a hõs felvonulók saját beszámolója olvasható. Abban bíztam ugyanis, hogy bárki képes egy 57 karakterbõl álló címet begépelni a böngészõjébe, ez ugyanis a feltétele annak, hogy elolvashassa a román szélsõséges fiatalok melldöngetõ hazugságait. De ha az nem lett volna, akkor is – állítom – bárki pár perc és néhány kattintás után megtalálja a 2009-bõl és 2011-bõl származó részletes, neveket és fényképeket tartalmazó beszámolókat.
Nem szándékszom minõsíteni a kézhez kapott dokumentumot, már csak azért sem, mer úgy gondolom, hogy az önmagáért beszél. Egy dolog azonban biztos: élni fogok a fellebbezés lehetõségével, ugyanis nem azért vágtam bele ebbe az egészbe, hogy félúton megálljak.
