2014. augusztus 21., Árus Zsolt
“A hivatali eskületétel után arról kérdeztük Petres Sándort, hogy folytatódnak-e azok a perek, amelyeket a prefektusi hivatal korábban indított a közigazgatási bíróságon a Székely Nemzeti Tanács által szorgalmazott autonómiapárti helyi önkormányzati határozatok érvénytelenítése érdekében. „Habár az intézmény élén változás történt, sem a törvények, sem az intézmény nem változott meg. A továbbiakban is, amennyiben lesz olyan határozat, bármilyen típusú, amely az intézmény szerint nem állja ki a törvényesség próbáját, ennek ügyében a törvények szerint fogunk eljárni” – mondta a prefektus.” (forrás:szekelyhon.ro)
Egyenes kérdésre adhatott volna rövidebb és egyértelmûbb választ az új prefektus, de lelke rajta, õ ilyen nyakatekerten akarta elmondani azt, hogy igen, folytatódnak (ugyanis másképp nem lehet érteni a válaszát). A második mondatot elolvasva bárki gyorsan eldöntheti, hogy van-e értelme és tétje azon erõlködni, hogy ebben vagy abban a megyében legyen magyar prefektus. A kézenfekvõ válasz ezek szerint az hogy nincs, hisz a prefektus személye nem oszt és nem szoroz, a meghatározó az “intézmény”. Holott ez egyáltalán nem igaz, a frissen kinevezett prefektus csak a bizonyítványát magyarázza ily módon, abban bízva, hogy az emberek nem ismerik a törvényeket. Tisztázzuk tehát, hogy bizonyos mértékig biza számít! Elég elolvasni a 340/2004-es törvény elsõ pár mondatát, ahol az van leírva, hogy a törvényesség õre a megyében a prefektus. Ugyan létezik egy prefektusi hivatal is, de annak egyetlen szerepe a prefektust segíteni a munkájában. Tehát a törvényeket ugyan nem szegheti meg a prefektus sem, de csak rajta áll, hogy mikor és milyen lépéseket tesz azért, hogy a azokat az önkormányzatok betartsák. Szó sem lehet arról, hogy a hivatal önhatalmúlag pert indíthatna, azt csak a prefektus teheti meg. Ha tehát az elkövetkezõkben újabb perek indulnak önkormányzatok által elfogadott autonómia-párti határozatok ellen, azokat nem a “hivatal”, hanem Petres Sándor fogja indítani, s õ kell majd azt a lépést megindokolja.
Ha valaki elolvas egy ilyen határozatot (a típus-határozat ott a Székely Nemzeti Tanács honlapján, könnyû megtalálni, mert már a nyitó oldalról elérhetõ), akkor nem kell jogtudós legyen ahhoz hogy megállapítsa: ezek a határozatok kiállják a törvényesség próbáját, ugyanis nem szólnak semmi másról, csak arról, hogy az önkormányzat, élve a petíciókra vonatkozó törvény által adott lehetõséggel egy petíciót intéz a kormányhoz, amiben leírja, hogy ha majd lesz régiósítás (egyelõre csak beszél róla mindenki), akkor az milyen kellene legyen. Szó nincs tehát arról, hogy a testületek bármiféle döntést hoznának olyan kérdésekben, amelyek nem tartoznak a hatáskörükbe, ez rosszindulatú félremagyarázása a határozatoknak. Egyértelmû módon az összes eddigi per azért indult, mert a prefektusok félremagyarázták a határozatokat! Ha pedig Hargita megyében újabb perek indulnak, annak két oka lehet: egyik az, hogy Petres Sándor is félremagyarázza a megszületett határozatokat, a másik pedig az, hogy Petres Sándor nem ura a helyzetnek, nem prefektus a szó törvényben leírt értelme szerint, hanem egy báb az apparátus kezében, egy bólogató János, aki nem irányítja az intézményt, hanem végrehajtja a beosztottai, avagy a kormány utasítását.
Könnyû belátni, hogy bármelyik eset álljon fenn, az igen kínos a prefektusra nézve. De hogy a dolog legyen még tisztább: az eddigi pereket a prefektus indította, s szintén neki áll jogában a kereseteket visszavonni, függetlenül attól, hogy akkor ki volt a prefektus és most ki az. Amint elõbb már említettem, az ég adta világon semmi törvénytelen nincs az elfogadott határozatokban, következésképpen teljes joggal lehet elvárni Petres Sándortól, hogy vonja vissza az összes eddigi keresetet. Ha pedig ezt nem teszi meg, akkor mindenki tudhatja, hogy hányadán állunk vele.
Ezek tudatában hátha belátja, hogy elhamarkodottan nyilatkozott a beiktatásakor, s visszavonja a már benyújtott kereseteket.
