Az alábbi cikkben közölt esetnek lehet egy ellen esetet is bemutatni, amikor a magyar rendöröknek is "lehet igaza" még ha nincs akkor is... Tavasszal, egy román ajkú ismerőssel, aki szövetkezeti vezető is, áthaladtunk Derecskén és Hajdúszoboszló irányába akartunk lekanyarodni , hogy az M3-asra tudjunk felmenni, mert a Mátra-alji Kozárdra akartunk eljutni.
Esős, ködös szürkületben haladtunk, de a határ után a gépkocsit vezető nem kapcsolta ki a ködlámpát, mert nem lehetett tudni mi vár ránk Derecske után. Amikor bekanyarodtunk a szoboszlói eltérőnél két rendőr is elénk ugrott és leállította a kocsinkat. Előbb csak tudakozódtak, hogy és mi, aztán mikor látta, hogy a soför nem érti megkért fordítsam le: "hogy a ködlámpa használata tilos, mert vakítja a szembejövőt!"
Annak ellenére, hogy a derecskei utca ki volt világítva jól látható volt, hogy ködös az idő és ott ahol nincs utcai világítás már 100 méterig sem lehet ellátni. Nos nem ismerem olyan jól a szabályzatot, de a látási viszonyokat figyelembe véve kellett volna intézkedjen a rendőr és nem fordítva azaz feltételeznie, hogy az útviszonyok jók lesznek, lehetnek...
De nem így történt, hanem jegyzőkönyv kiállítás, bírság kiróvás és majdnem egy félórás késés lett az eredmény, mert az intézkedőt nem érdekelte, hogy máshol milyen az idő - ott az utcai villanylámpa alatt nem volt szabad ködlámpával haladni...
Azt is jelezzük, hogy rajtunk kivül még két kocsi volt megállítva azok vezetőit is bírságolták a minket megállító rendőr kollégái, az egyiknek a ködlámpája még be volt kapcsolva...
Nos, a dolog pikantériája, hogy a kocsiban utazók a Derecske testvérvárosából származtak és nagyon megbánták, hogy nem tudták megértetni magukat. A határtól a bírságolás helyszínéig egy kocsival sem találkoztunk, főleg nem szembejövővel. A határon innen pedig ha szembejött valaki a gépkocsivezető azonnal lekapcsolta a lámpát...
Amikor végül is kézhez kaptuk a vezetőit akkor a rendőr valamit mondott a kolégájának de nem volt érthető, a hangsúly azonban mindent elárult...
Nekünk pedig az maradt, hogy megállapítsuk: a rendőr mindenhol csak rendőr marad... (EP)
INDEX 2014. 08. 15.
Miért ne lépjük át autónkkal a záróvonalat Romániában? Nagyon egyszerű: ott a helyszínen bevonják a jogosítványunkat legkevesebb 30 napra. És ha nem intézzük el a dolgot még ott, akkor akár hónapokig várhatunk rá idehaza. Levelet kaptunk egy olvasónktól, amiben leírta, hogyan lett egy romániai kirándulásból több hónapig tartó kálvária, aminek még most sincs vége: közokirat-hamisításért is eljárás indulhat ellene.
Idén májusban egy magyar család két autóval Erdélybe utazott. Mikor már csak két nap volt hátra a kirándulásból, május 7-én a Békás szoros felé tartva az előttük haladó autó jelzett, hogy kiáll a forgalomból, le is húzódott és megállt. A két autó pedig kikerülte, ezzel azonban áthajtottak a záróvonalon. Pechjükre mögöttük egy rendőrautó jött, azonnal le is állították őket. A rendőr – aki semmilyen idegen nyelven nem beszélt – elvette mindkét sofőr jogosítványát, illetve 170 lejre (kb. 12 ezer forintra) büntette őket. A jogosítványt 30 napra vonta be, és kiállított egy papírt, amivel 15 napig vezethettek még az országban.
Durva eljárásnak tűnik egy záróvonal-átlépés miatt elvenni egy másik ország állampolgárának a jogosítványát és bevonni azt egy hónapra, de a román törvények szerint ilyesmiért az intézkedő rendőr mérlegelése alapján 30, 60, vagy akár 90 napra is bevonható a jogosítvány. A bevont jogosítványt 15 napon belül a területileg illetékes megyei rendőrkapitányságon tett nyilatkozat ellenében visszakaphatja az illető, amihez egy román közjegyző előtt kell nyilatkozatot tenni arról, hogy elismeri a szabálysértést, az eltiltást elfogadja, illetve Romániát azonnal elhagyja.
A történet főszereplői nem ezt választották, mivel ők már úton voltak hazafelé, a megyeközpont messze volt, nem akartak erre költeni, és eleve azt a tájékoztatást kapták ott a rendőrtöl, hogy a jogosítványt majd a lakcímükre küldik meg, ha letelt a 30 napos eltiltás. Úgy döntöttek annyi nap jogosítvány nélkül belefér, hazaindultak. Persze az ideiglenes vezetői engedély, amit a rendőrtől kaptak csak Románia területén érvényes, így a határ után ők már nem vezethettek. Szerencséjükre mindkét autóban utazott olyan, akinek volt jogosítványa.
A két ember közül, akinek elvették a jogosítványát, az egyik – bár Magyarországon él – szászrégeni származású, és román állampolgár. Az ő jogosítványával nem is volt gond, a 30 nap elteltével értesítést kapott, hogy átveheti. Június 27-én ki is utazott érte, amikor egyébként is Romániába ment volna. A másik jogosítványról azonban semmi hír sem érkezett.
A jogosítvány tulajdonosa mindenhol megpróbált érdeklődni. A magyar rendőrök egyáltalán nem tudtak semmiről, ahogy a kinti magyar nagykövetség és a konzulátus se. Az ilyen ügyekben eljáró kormányhivatal sem látott semmit a rendszerben. Mondták, hogy érdeklődjön egy hét múlva, meg még egy hét múlva. Közben természetesen a munkához elengedhetetlen autót nem tudta vezetni.
Megkerestük a külügyminisztériumot, mi ilyenkor a bevett protokoll. Megtudtuk, hogy ha az illető, akinek bevonták a jogosítványát, nem él a közjegyzős-nyilatkozatos-utazós-fizetős lehetőséggel, akkor a következő történik a jogosítványával:
- a rendőr a jogosítványt eljuttatja a megyei rendőrkapitányságra.
- Onnan 15 nap elteltével továbbítják az okmányt a központi hatóság részére (ez Románia Országos Rendőr-főkapitányságának Közlekedésrendészeti Főosztálya)
- Ezután a hivatal továbbítja a jogosítványt Magyarország bukaresti nagykövetségére.
- A magyar külképviselet a beérkezett jogosítványt felterjeszti az eljáró magyar hatóság részére, ami a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala. Ahol történetünk főszereplője is folyamatosan érdeklődött.
- A hivatal pedig a lakhely szerinti – jelen esetben Budapest egyik kerületének – önkormányzatához juttatja el a jogosítványt
- Az önkormányzat levélben értesíti a papír tulajdonosát.
A férfi közel egy idő után úgy gondolta, hogy az ő okmánya eltűnt vagy elveszhetett, legrosszabb esetben kamurendőrök vették el. És igazságtalannak is tartotta, hogy egy harmincnapos büntetés után lassan három hónappal sem tud vezetni. Így elment a munkahelyéhez legközelebbi okmányirodába, és igényelt egy új jogosítványt. Itt azonban elkövette azt a hibát, hogy a folyamat felgyorsítása érdekében már nem mondta, hogy rendőri intézkedés közben vették el azt, csak annyit mondott, hogy eltűnt, elveszett. Ehhez egy nyilatkozatot is aláírt.
Az új jogosítvány július 10-én meg is érkezett, azt átvette. Csakhogy a lakhelye szerinti önkormányzathoz időközben befuthatott a régi jogosítvány, így kiderült, hogy két jogosítvány is van a nevén. Küldtek is egy levelet, hogy írja le pontosan mi történt, hogy történhetett, mivel ez így közokirat-hamisításnak számít, hiszen aláírta a nyilatkozatot, hogy nem rendőri intézkedés során vették el a jogosítványát.
Amikor telefonon próbálta elmagyarázni, csak annyit mondtak neki, hogy bármeddig is tart, míg megérkezik a jogosítványa, neki kötelessége azt kivárni: majd a rendőrség eldönti, mit kezd az üggyel. Ő megírta részletesen a történetet, azaz hogy a reális időn belül nem kapta vissza jogosítványát, és mivel senki nem tudott semmit, elveszettnek tekintette. Ez az utolsó információ, az önkormányzattól, vagy a rendőrségtől azóta semmilyen levél, vagy hívás nem érkezett.
