2014. július 31., Árus Zsolt
Minden túlzás nélkül ki lehet jelenteni, hogy magyar szervezetek és pártok között (határon innen és túl) tökéletes összhang van azt illetõen, hogy Székelyföld számára egyrészt megoldást jelent, másrészt jár is a területi autonómia.
Ugyanakkor tényként megállapítható, hogy ennek milyensége pontosan és részletesen le van írva abban a törvény-tervezetben, amit 2004 elején véglegesített a Székely Nemzeti Tanács, s amit ez idáig kétszer terjesztettek be a parlamentbe RMDSZ színekben megválasztott képviselõk. Nem lényegtelen információ, hogy mindkét esetben a párt-vezetés ellenkezése dacára, egyfajta partizán-akcióként, hisz tavaly ilyen téren változott a helyzet, az RMDSZ kongresszusán határozat született arról, hogy autonómia-statútumok készítenek, s azt benyújtják a parlamentben.
A határozattól a megvalósulásig ellenben igen hosszúra nyúlt az idõ, ráadásul azt ma már a jósok sem merik megtippelni, hogy még mennyit fog nyúlni, mert a párt elnöke változatos magyarázatokkal újabb és újabb határidõket jelentett be az elmúlt hónapokban.
Bizonyos mértékig javulni látszott a helyzet az év elején, amikor az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt közös munkacsoportot állított fel, hisz a polgáriak már rég nyilvánvalóvá tették, s most is elismételték, hogy a Székely Nemzeti Tanács tervezetét tekintik irányadónak, s véleményük szerint esetleg apró módosításokat kell azon ejteni, amennyiben az elmúlt években változott jogszabályi környezet azt szükségessé teszi. Ennek a szellemében nyilvánították elfogadhatatlannak az RMDSZ által készített, s nekik átadott tervezetet, amely mögül nagyon gyorsan kihátrált maga az RMDSZ is.
A tavasz folyamán a Néppárt is állást foglalt a témában, leszögezvén, hogy Székelyföld viszonylatában szintén a Székely Nemzeti Tanács statútum-tervezetét tekinti irányadónak.
Itt állunk most, s innen kellene nagyon gyorsan továbblépni, ugyanis egyrészt az idõ nem nekünk dolgozik, másrészt pedig a napokban – Tusványoson – újra elmondta több vezetõ magyarországi politikus, hogy teljes mellszélességgel kiállnak az autonómia-törekvések mellett, de azt az érintett közösségeknek kell megfogalmazni, hogy pontosan milyen autonómiát akarnak. Kis túlzással azt is lehet mondani, hogy Magyarország vezetõi ugrásra készen várják, hogy mindenféle lépéseket tegyenek például Székelyföld autonómiájának a támogatása érdekében, de a labda jelenleg a mi térfelünkön pattog.
A továbblépés esetleges akadályozásának teljes felelõssége az RMDSZ vállain nyugszik, ugyanis a teljes konszenzushoz már csak az hiányzik, hogy õk is felsorakozzanak a 10 éve közismert, érdemben senki által nem vitatott tervezet mellé. Egyáltalán nem túlzás tehát ennek az írásnak a címe, hisz igen pontosan fogalmazza meg, hogy mi az, amit az RMDSZ immár hónapok óta mûvel.
Ha pedig az RMDSZ továbbra is húzza az idõt, akkor szerintem a magyar kormánynak el kell dönteni, hogy teret ad az RMDSZ obstrukciójának, csak azért, mert az a legnagyobb erdélyi magyar párt, vagy inkább azt veszi figyelembe, hogy az SZNT tervezetét maga az érintett közösség népszavazáson erõsítette meg, miközben vele szemben érdemi kifogást senki – még az RMDSZ sem – fogalmazott meg. Véleményem szerint van annyi bölcsesség és nemzeti elkötelezettség a jelenlegi kormányban, hogy erre a kérdésre jó választ ad.
