Sólyom István 2015. május 1.
Kolozsváron úgy dicsőítették a hazai kisebbségvédelmi modellt, hogy egyetlen magyar szervezetet sem hívtak meg.
Egészen bizarr konferenciát szervezett csütörtökön a BBTE és a román külügyminisztérium Kolozsváron annak tiszteletére, hogy 20 éves a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény. Előzetesen ugyanis annyit lehetett tudni a rendezvényről, hogy azon tiszteletét teszi Gianni Buquiccho, a Velencei Bizottság elnöke.
A rendezvényről szóló beharangozóban még azt lehetett olvasni, hogy a konferencián az akadémiai szféra képviselői, a nemzeti kisebbségek képviselői és politikusok történelmi, jogi és társadalmi-kulturális nézőpontból fognak beszélni a történelmi kisebbségek jogainak védelméről, valamint a kisebbségvédelem romániai modelljéről, amelynek alapvető célja az interkulturalitás és a kisebbségek aktív képviseletének ösztönzése a közéleti döntési folyamatokban.
A konferencia nagy hangsúlyt fektet erre a nemzetközi jogi eszközre a kulturális sokszínűség, a multikulturalitás, a békés együttélés és a társadalmi tolerancia népszerűsítésében – fogalmaztak a közlemény írói. A konferenciára ugyanakkor sem az RMDSZ-t, sem a Nemzeti Kisebbségkutató Intézetet nem hívták meg.
Indulásból érdekesnek ígérkezett az esemény, ezért idejekorán ott voltunk a BBTE-n, ahol a szokásosnál nem volt nagyobb forgalom. Ám az Aula Magnához közelítve egyértelműen kiderült, hogy itt nagy horderejű eseménynek lehetünk részesei. A folyóson teremszolgák és szigorú tekintetű, öltönyös úriemberek vették szemügyre az érkezőket. A teremszolga kitűzőt kért tőlem, én sajtóigazolványt adtam. Miután rendben találta az iratot javasolta, hogy a hátsó ajtón menjek be és lehetőleg az utolsó sorokban foglaljak helyet. Gondoltam, sokan vannak, ezért a javaslat, de a teremben alig lézengtek néhányan.
Azt előzetesen is sejteni lehetett, hogy túlsúlyban lesznek a nagyotmondások és a bulshittek, de így utólag kijelenthető, hogy kizárólag ezekből álltak össze az előadók beszédei. A külügyminisztérium és a BBTE kirakatrendezvénye negyedórás késéssel indult.
Házigazdaként Ioan-Aurel Pop rektor nyitotta meg a PR-eseményt, és három nyelven, köztük magyarul is köszöntötte a résztvevőket.
Azt előzetesen is sejteni lehetett, hogy túlsúlyban lesznek a nagyotmondások és a bulshittek, de így utólag kijelenthető, hogy kizárólag ezekből álltak össze az előadók beszédei. A külügyminisztérium és a BBTE kirakatrendezvénye negyedórás késéssel indult.
Házigazdaként Ioan-Aurel Pop rektor nyitotta meg a PR-eseményt, és három nyelven, köztük magyarul is köszöntötte a résztvevőket.
Rövid felszólalásában arról értekezett, hogy jobb helyet nem is találhattak volna a konferencia lebonyolítására, hisz nincs még egy olyan felsőoktatási intézmény, amelyik annyira kisebbségbarát lenne, mint a BBTE. Mivel már tombol a multikulturalitás a többnyelvűség, és a különböző felekezetű egyetemisták is egész békében megvannak az intézmény keretein belül, így már csak az interkulturalitás megvalósítása van hátra, de az már igazán csak hab a tortán.
A rektor, hogy nyomatékosítsa mondandóját felidézte, hogy az egyetem pozitívan diszkriminálja a kisebbségi hallgatókat. Na de még mennyire! Képzeljük el, hogy egy magyar nemzetiségű hallgató kétszer, míg egy német nemzetiségű hallgató két és félszer többe kerül a román adófizetők számára, mint egy román nemzetiségű hallgató. Ha román nemzetiségű adófizető lennék, azon nyomban a nyakába ugrottam volna a legközelebbi magyar egyetemistának és közöltem volna vele, hogy ó, hát ez igazán semmiség, mit tehetnék még érted?
A rektor ezt követően lefutotta a szokásos köröket, majd átadta a szót a sztárvendégnek, Gianni Buquicchiónak, aki közel félórán keresztül, kegyetlen monotonsággal képes volt arról értekezni, hogy a Velencei Bizottság tapasztalata szerint Romániának a kisebbségvédelemhez való viszonya pozitív és építő jellegű. Mondta ezt úgy, hogy a szeme sem rebbent, és egész végig azon gondolkodtam, hogy volt képes mindezt röhögés nélkül megállni.
Mondanám, hogy rutinos politikusról van szó, de Gianni Buquicchio egy független alkotmányjogász, bár kétségtelenül rutinos. A szakember kijelentette, hogy az általa vezetett bizottságnak ugyan nem feladata az országok kisebbségvédelmének monitorizálása, de úgy tapasztalja, hogy a román hatóságok kiemelten figyelnek a kisebbségvédelmi keretegyezmény és más alkalmazható normák betartására.
Ezt a kijelentést már Toró Tibor, az EMNP alelnöke sem bírta ki mosolygás nélkül és hátrafordult Izsák Balázshoz, aki még épp időben érkezett, így nem maradt le a poénról. Volt, akinek nem volt humorérzéke, vagy egyszerűen kinyúlt az éjszaka, és emiatt békésen végigszundikálta az előadást.
Buquicchio végül arról is beszélt, hogy Románia kezdeményezően járult hozzá a Velencei Bizottság általános kisebbségvédelmi jelentéseinek az elkészítéséhez, majd megköszönte, hogy mindezt elmondhatta. Végre jöhet a bulika – dőlt hátra elégedetten, hisz az egész felhajtás után díszdoktorrá is avatják.
A sorban következő előadó Bogdan Aurescu külügyminiszter volt, akinek az angolját sokkal élvezetesebb volt hallgatni, ezért jobban is figyeltem a mondandójára. Az amúgy szimpatikus Aurescu kevésbé szimpatikus dolgokat mondott, már ami a területi autonómiát illeti. Szerinte a magukat elszigetelő kultúrák nem képesek a fejlődésre, ezértaz etnikai alapú területi autonómia minden, csak nem jó megoldás a kisebbségvédelemben.
Megjegyezte, hogy Románia kialakította a saját kisebbségvédelmi modelljét, ami ugyan nem tökéletes, nem is lehet az, hisz folyamatosan kell fejleszteni. A modell alapja a kisebbségek bevonása a politikai döntéshozatalba, és jobb megoldásokat kínál a kisebbségi kérdések rendezésére, mint más megközelítések. Zárszóként hozzátette, hogy a kultúrák közötti párbeszéd a társadalmi fejlődés motorja, így ne vesztegessük a szót, dialógusra fel!
Bizonyára kiskorától megrögzött bélyeggyűjtő a következő előadó,Cristina Popescu. Pályáját a nyolcvanas években a külügyi hírszerzésnél (SIE) kezdte, míg 1990-ben már a SRI Antiiredentism osztályán, az irredenták hétköznapjairól szóló jelentések olvasása közben gondolkodhatott azon, hogy ezt a fajta munkát mégse neki találták ki, lehet, váltani kéne. Az átszakosodás sikerrel járt, hisz Popescu ma már a Romfilatelia, a bélyegkibocsátó vállalat igazgatója, akit ráadásul meghívtak egy kisebbségvédelmi konferenciára. A kitűnő angolsággal beszélő igazgató szakszerűen mutatta be a nagyérdeműnek a bélyegkibocsátó által tervezett, a román nemzet és a nemzeti kisebbségek békés együttélését népszerűsíteni kívánó bélyegeket, taps.
Ezt követően a Velencei Bizottság elnöke és a külügyminiszter elhagyták a termet, amelynek fele egy csapásra kiürült, hisz a sajtó kint tehette fel a kérdéseit. A teremben megkezdődött a konferencia érdemi része, ahol elméletileg a meghívóban foglaltak szerint az akadémiai szféra képviselői, a nemzeti kisebbségek képviselői és politikusok történelmi, jogi és társadalmi-kulturális nézőpontból fogják jól megvitatni a történelmi kisebbségek jogvédelmének tárgykörét. Mindezt egy óra alatt. Na de ilyesmin egyáltalán nem szabad fennakadni, hisz mindenki azt kérdezgette a folyosón, hogy mikor jön aMusai-Muszáj civil kezdeményező csoport aktivistáinak a performansza. Kiderült, annak a teremben kellett volna jönnie, mégpedig kérdésfeltevés formájában, ám erre nem találtak alkalmat, hisz senki sem akarta bevonni a hallgatóságot a stand up comedybe. Van ilyen.
Bethlendi András, a Musai-Muszáj csoport aktivistája végül a folyosón, a sajtónak számolt be arról, hogy két kérdést tettek volna fel a Velencei Bizottság elnökének. Az első kérdés arra vonatkozott, hogy ironikusnak tartja-e a keretegyezmény huszadik évfordulójának Kolozsváron való megünneplését, hisz az egyezmény harmadik paragrafusát, a többnyelvű tábla kihelyezését figyelmen kívül hagyják a városban. A második kérdés azt firtatta volna, hogy a Velencei Bizottság jelzi-e a városvezetésnek, hogy a keretegyezményben foglalt vállalások kötelező erejűek, és ezek nem betartása egyet jelent egy nemzetközi szerződés megszegésével.
Bethlendi András, a Musai-Muszáj csoport aktivistája végül a folyosón, a sajtónak számolt be arról, hogy két kérdést tettek volna fel a Velencei Bizottság elnökének. Az első kérdés arra vonatkozott, hogy ironikusnak tartja-e a keretegyezmény huszadik évfordulójának Kolozsváron való megünneplését, hisz az egyezmény harmadik paragrafusát, a többnyelvű tábla kihelyezését figyelmen kívül hagyják a városban. A második kérdés azt firtatta volna, hogy a Velencei Bizottság jelzi-e a városvezetésnek, hogy a keretegyezményben foglalt vállalások kötelező erejűek, és ezek nem betartása egyet jelent egy nemzetközi szerződés megszegésével.
Bethlendi András elmondta: Gianni Buquicchio értesülései nem feltétlenül állják meg a helyüket, ezért tűnhet úgy számára, hogy a romániai valóság sokkal pozitívabb, mint ahogy azt a mindennapokban tapasztalni lehet. Romániában valóban sok kisebbségvédelemre vonatkozó törvényt elfogadtak, de ezeket nem alkalmazzák – zárta az aktivista.
Mivel a teremben Izsák Balázs sem szólalhatott fel, így ő is a sajtónak mondta el, hogy szerinte Románia ezzel a konferenciával tulajdonképpen azt ünnepli, hogy húsz éve folyamatosan megszegi az egyezmény előírásait. Ezzel mi se nagyon tudunk vitatkozni. Izsák hozzátette: a keretegyezménynek alig van olyan előírása, amelyet Románia folyamatosan ne sértene meg. Szerinte a legsúlyosabb a Ponta-kormány régiósítási terve, amely megváltoztatja a nemzetiségi arányokat. „Ezen a konferencián sok szép dolgot mondtak, épp csak a valóságról nem esett szó” - fogalmazott Izsák.
Legvégül Bogdan Aurescu állta a sajtó ostromát, akit arról kérdeztek, hogy miért nem kapott hivatalos meghívót az RMDSZ a konferenciára. A külügyminiszter szemrebbenés közölte, hogy a konferenciára bárki bemehetett, különben is a magyar, a német és a török kisebbség képviselőit is látta a teremben. Visszakérdeztek az RMDSZ-re, de Aurescu megismételte válaszát, majd hangsúlyozta, hogy a romániai kisebbségi modellt Európa szerte elismerik. A marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák ügyére vonatkozó újságírói kérdésre a miniszter azt mondta, hogy az ilyen problémákat mindig külön kell megvizsgálni, és az erre vonatkozó törvénykezést tiszteletben kell tartani.
A szigorú tekintetű, öltönyös úriemberek továbbra sem tágítottak a folyosóról, és többeket is arról kérdeztek, újságírói minőségben vannak itt, vagy, hogy? A sajtósok miközben arról tanakodtak, hogy nyílik-e lehetőség a Velencei Bizottság elnökével is beszélni, felcsendült a Gaudeamus igitur, az egyetem szenátusa érkezett talpig tógában. A teremszolgák szélesre tárták az Aula Magna ajtaját, a szenátus tagjai mosolyogtak, Gianni Buquiccho egy pillanatig a fotósnak is pózolt, majd kezdetét vette a ceremónia.
Röhejes kisebbségvédelem
http://erdely.ma/publicisztika.php?id=185575&cim=rohejes_kisebbsegvedelem
2015.05.01.
Forrás: kronika.ro
Caragialéhoz méltóan röhejesre sikerült a tegnap Kolozsváron szervezett kisebbségvédelmi konferencia. Az Európa Tanács húsz évvel ezelőtt elfogadott Kisebbségvédelmi Keretegyezményét, annak romániai alkalmazását ünnepelték, a példaértékű román modellt méltatták úgy, hogy az érintettek – köztük a legszámosabb romániai magyarság – képviselői sem meghívót, sem szót nem kaptak a rendezvényen.
Bizarr volt a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorának lelkendezése a megvalósult multikulturalizmusról, miközben magyar vagy német felirat alig tükrözi intézményében e sokszínűséget, de a Velencei Bizottság elnökének, Gianni Buquicchiónak a lelkesedése is, akiben fel sem merült, hogy netán meghallgathatná az érintettek véleményét. Díszdoktori kitüntetéssel való „lekenyerezését” megelőzően ecsetelte, mily példaértékű a román modell, a román hatóságok mennyire figyelnek a kisebbségvédelmi keretegyezmény és más alkalmazható normák betartására.
Ha csak picit is tájékozódik, szembesülhetett volna azzal, hogy még látogatása helyszínén, Kolozsváron sincsenek kétnyelvű táblák, de csak pillantást kellett volna vetnie az elmúlt napok sajtójára, s látta volna, mily példaértékűen büntetik Marosvásárhelyen azokat, akik utcájuk nevét magyarul is ki merik írni. A hazugság-csúcs azonban Bogdan Aurescu külügyminiszter volt, aki egyenesen károsnak nevezte az autonómiát, amely szétválaszt és nem összeköt, pedig – mint fogalmazott – „a kisebbségeknek integrálódniuk kell abba a többségi társadalomba, amelyben élnek”. És jellemző módon a kisebbségvédelem eme jeles román ünnepén a nagy-nagy tolerancia jegyében nem volt kíváncsi senki sem a Musai-Muszály mozgalom képviselőjének, sem az SZNT elnökének mondandójára. Az RMDSZ pedig sértődötten távol maradt, meg sem kísérelve a magas rangú vendéget a valósággal szembesíteni. Nagy luxus ez az érzékenység egy magát magyar érdekvédelmi szövetségnek tartó szervezettől, nem?
Pár napja Klaus Johannis államelnök leveléből gyomlálták ki azt a passzust, mely arról szólt, lenne még bőven tennivalója Romániának a kisebbségvédelmet illetően, tegnap Kolozsváron dicsőítették azt a keretegyezményt, melynek előírásait – mint Izsák Balázs is megfogalmazta – szinte naponta megsértik. Mintha a kirakatpolitizálás, az öntömjénezés semmissé tehetné a nem többséghez tartozó nemzeti közösségek elégedetlenségét. Ismét bebizonyosodott, nem gyógyítanák, elfödik inkább a bajt, abban a reményben, eltűnünk, beolvadunk. E siralmasan röhejes konferencia is igazolja, tulajdonképpen ez a cél, ez lenne a példaértékű román kisebbségvédelem igazi sikere.
Agyonbürokratizált szervezeti életünkben tényleg nem lenne lehetőség arra, hogy hitelesen tájékoztassuk gondjainkról a világot? Mert hiába nevetünk az ilyen kirakatrendezvényeken, végül arcunkra fagyhat a mosoly. Farkas Réka Háromszék
Székelyföld nyert a szórvánnyal való kapcsolatából - mondta Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke, aki szerint Erdélyben az egymás megismerését, közös értékeink felkutatását erősíteni kell. Felfokozott negatív folyamatok mentén a kiábrándultság, felélem erősödni fog, éppen azért most kell összefogni, a támadásokra együttes erővel válaszolni tud a magyarság. Borboly szerint ugyanakkor szórvány és tömb között nem csak vezetői szinten kell kapcsolat legyen, hanem emberek emberek között, családok családok között kell kapcsolatokat kiépítsenek. A székely ember kicsit elfelejtette, hogy hogyan is néz ki Erdély többi része, és ez nem helyes. Jobban kell tehát tematizálni, mások értékeit közbeszéd tárgyává kell tenni, és a szórványt bátorítani kell - fogalmazott. A politikus elmondta, hogy a szórványban élő tehetséges gyerekeknek ösztöndíj programot akarnak elindítani, a székely család programot is ki akarják terjeszteni, és a partner megyékben Hargita megye képviseleti irodát is nyitni fog.
Van jövője az erdélyi magyar szórványnak
Szórvány és tömb között nem csak vezetői szinten kell kapcsolatot teremteni, hanem emberek emberek között is – értettek egyet az előadók Brassóban.
Második alkalommal szervezték meg a Magyar Szórvány Napját november 15-én, ezúttal Brassóban. A megnyitón Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke elmondta: az 1990-es évek elején kigondolt szórványstratégiát tavaly elkezdték újragondolni, és a 21. század hazai, társadalmi valóságához viszonyítani. Az idei legfontosabb program a szövetségi elnök szerint a szórványmenedzser szolgálat, amely 9 megyére terjed ki, de emellett meg kell említeni azt is, hogy a szövetség támogatáspolitikáját is újragondolták. Mert aki szórványt épít, az tömböt ment, és ha a szórvány meggyengül, akkor a tömb széle kezd majd elszórványosodni - fogalmazott Kelemen, aki szerint van erdélyi magyar jövő a szórványban.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke hangsúlyozta, hogy a Székely-szórvány program keretében Hunyad, Szeben és Fehér megyékkel működnek együtt. Bár minden megyében vannak sajátos problémák, a napi gondok ugyanazok. A 2011-es mérleg: 3 megye, 50 rendezvény, 8-10 ezer résztvevő, 60 együttműködő intézmény. A háromszéki gyerek, ha elmennek Budapestre megnézni a Szent Koronát, akkor közben megállnak a szórványvidéken is - magyarázta. A tanácselnök szerint a gyerekeknek is jó látni, tapasztalni, hogy a tömbmagyar vidékeken kívül hogyan élnek emberek, akiknél nem is olyan egyszerű a magyar kultúra, a magyar nyelv használata a mindennapokban, mint Székelyföldön. Tamás Sándor ugyanakkor Brassó megyével is erősíteni akarja a kapcsolatot, mind kulturális, mind infrastrukturális téren.
Székelyföld nyert a szórvánnyal való kapcsolatából - mondta Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke, aki szerint Erdélyben az egymás megismerését, közös értékeink felkutatását erősíteni kell. Felfokozott negatív folyamatok mentén a kiábrándultság, felélem erősödni fog, éppen azért most kell összefogni, a támadásokra együttes erővel válaszolni tud a magyarság. Borboly szerint ugyanakkor szórvány és tömb között nem csak vezetői szinten kell kapcsolat legyen, hanem emberek emberek között, családok családok között kell kapcsolatokat kiépítsenek. A székely ember kicsit elfelejtette, hogy hogyan is néz ki Erdély többi része, és ez nem helyes. Jobban kell tehát tematizálni, mások értékeit közbeszéd tárgyává kell tenni, és a szórványt bátorítani kell - fogalmazott. A politikus elmondta, hogy a szórványban élő tehetséges gyerekeknek ösztöndíj programot akarnak elindítani, a székely család programot is ki akarják terjeszteni, és a partner megyékben Hargita megye képviseleti irodát is nyitni fog.
Szegedi László református esperes, a kőhalmi szórvány diákotthon vezetője szerint nem lehet a szórványban minden magyart megmenteni. Nem lehet megmenteni azért, mert nem akarja, azért, mert az asszimilációnak az eredményeként nehéz megmagyarázni, és az embereknek megtanulni, hogy hol a helyük. A család, mint intézmény, a maga szerkezetében, minden ízében recseg-ropog, emiatt egyre több olyan gyerek kerül az intézményekbe, akiknek apa és anyahiányuk van. A szórványléthez nem csak anyagiak szükségeltetnek, hanem az, hogy a családot, mint intézményt a maga egészében helyre kell állítani, és ehhez szociális segítségre, a társadalomnak, az egyháznak, a civil intézményeknek a támogatására van szükség. A kollégiumoknak az egyik legfontosabb szerepe ezt pótolni – magyarázta.
Szabó Csaba, a Szórványtengely mozgalom vezetője szerint sok olyan újságíró van, akik sokat járnak szórványba, sok információ jut el hozzájuk, ami a politikumhoz nem. A média előnye ugyanakkor, hogy feltehet naiv kérdéseket is. Szabó Csaba hozzátette, a gagauzokban látja a szórvány és a székelység szövetségesét, így november végén a gagauz kormányzó el is látogat hozzájuk egy valós autonómia beszélgetésre.
Ambrus Attila, a Brassói lapok főszerkesztője szerint az erdélyi magyar önazonosság megtartása szempontjából a szórványközösségek számára létfontosságú az erdélyi magyar média. Minden erdélyi magyarnak biztosítani kell az erdélyi magyar nyelvű sajtóból való tájékozódást, és a hozzáférés jogát. Szükség van az egész napos magyar rádióra, országosan, és szórványban is terjesztett napilapra és hetilapra. Ezzel a szórványok közötti kommunikációt és információcserét valósítanák meg, illetve a tömb és a szórvány közti kapcsolatokat is elősegítené – vélekedett.
Székely István társadalomszervezésért felelős főtitkárhelyettes az idén létrehozott Kulturális Autonómia Tanácsról (KAT) beszélt. A tanácsban 60 olyan személy van, akik oktatási és kulturális intézmények vezetői. Továbbá 25 országos civil szervezet képviselteti magát, 9 történelmi egyház püspöksége delegált egy-egy személyt a tanácsba. Olyan testület, amelyben a politikai szemléletmód nem szerepel, ugyanakkor egy olyan kooperációs felület, ahol ez a három entitás - civil, közigazgatás, egyház - meg tudja beszélni a problémáikat. Székely a szórványt is meghatározta: szórványhelyzetben van az a közösség, amelyik a saját erőforrásaira alapozva nem tudja a saját identitását megőrizni és újratermelni, tehát támogatásra szorul. A KAT irányából olyan struktúrákat, olyan együttműködést és olyan programokat tudnak generálni, amire rákapcsolódva a szórvány a saját tevékenységét egy magasabb szinten tudja elvégezni.
Hegedüs Csilla főtitkárhelyettes a Szórvány Cselekvései Terv kapcsán elmondta, hogy ez abban különbözik az összes többi szórványstratégiától, hogy konkrét lépéseket és teendőket, feladatokat fogalmaz meg, de azt is tartalmazza, hogy hogyan kell ezeket megvalósítani, és ennek a tervnek a legelső pragmatikus, programorientált megvalósítása az Összetartozunk Szórványmenedzser szolgálat, amelyet az RMDSZ főtitkársága hívott életre. Hegedüs ismertette a szórványmenedzser program három fontos pillérét is. Az egyik a "Minden, ami magyar", amelynek keretében a szórvány kulturális hálózatát indították el, ami magába foglalja a szórvány kulturális értékeinek felmérését és hasznosítását, illetve célként fogalmazta meg a kulturális és médiakínálat bővítését. Az RMDSZ Főtitkársága által elindított szórványmenedzser szolgálat része a Fogadj örökbe egy műemléket program, amely Hegedüs szerint az RMDSZ egyik legcivilebb kezdeményezése. A program célja olyan magyarságszigetek kialakítása, ahol a közösség tagjai találkoznak, ünnepelnek, megőrzik épített örökségüket megerősítve az összetartozás érzését. A főtitkárhelyettes szerint ez egy virtuális térfoglalás.
Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásért felelős főtitkárhelyettese arról beszélt, hogy helyről helyre felmérték az iskolaválasztás tipikus indokait. 5 csoportba sorolta azokat az indokokat, amelyek ott élnek a különböző családokban, amikor a gyerekeket iskolába íratják.
1. A racionális választás indoka. Ez esetben az emberek hideg fejjel, lehetőleg érzelemmentesen mérlegelnek, főleg a megéri-nem éri meg számítások alapján. Olyan családokban fordul elő, ahol vállalják a nemzeti identitásukat, az anyanyelv használatát, de amikor iskolát választanak, az anyanyelv kérdése nem elsődleges, vagy nincs jelen. Magyari szerint minél nagyobb a gyerek, annál inkább előkerül ez az érv.
2. A román környezetbe való beilleszkedés. Először azért érvelnek ezzel, mert azt mondják: ott megtanul románul a gyerek. Másodszor: amennyiben román iskolába jár a gyerek, szélesebb társadalmi hálózatban tud elhelyezkedni, több lehetősége lesz, amikor munkát keres. A harmadik alcsoportja, a későbbi diszkriminációtól való félelem.
3. Teher - A harmadik csoportja az indokoknak a terhekről szól Magyari szerint, olyankor csak azért választanak román iskolát, mert az egyszerűbb megoldásokat szeretik választani, ami nem jár plusz anyagi teherrel, vagy plusz utazással, időtöltéssel.
4. A negyedik csoportba tartoznak azok az érvek, amely szerint a részleges magyar nyelven tanulás elégséges. Ennek két változata van: tanult már magyarul, tehát kipipálható, a gyerek már tud románul, tehát egy felsőbb iskolában mehet román iskolába
5. Az ötödik kör a strukturális indokokat tartalmazza, ezek megváltoztathatóbbak, mint a gondolkodásmód, akkor, amikor azért választanak román iskolát, vagy osztályt, mert olyan típusú magyar osztály nincs.
Takács Aranka, az RMDSZ vajdahunyadi elnöke, képviselőjelölt szerint a szórvány-székely partnerség egyik legnagyobb eredménye a Hunyad Megyei Magyar Napok. Hozzátette: az elején sokan szkeptikusak voltak, de most már az emberek elhitték, hogy az Összetartozunk program egy olyan őszinte kezdeményezés, amely az emberekről szól, és az emberekhez szól. Kiss Csilla, a Kovászna megyei szórványprogramjának felelőse elmondta, azok a lehetőségek, amelyeket a székelyföldi gyerekek megkapnak, azok el kell jussanak a szórványbeli gyerekekhez is. Zonda Erika, a Hargita megyei tanács szórvány-munkacsoportjának vezetője kiemelte, hogy 2011-ben 22 udvarhelyszéki és temes megyei iskola kötött testvérkapcsolatot, de a magyarországi testvérmegyéket is bevonták ebbe a programba, a hármas kapcsolatnak nagyobb az eredménye.
Bodor László, a MIÉRT elnöke fontosnak tartotta, hogy a fiatalok nem érdektelenek a szórványgondokkal szemben, és tesznek is azért, hogy ezek a gondok megoldódjanak. A MIÉRT-ben megszületett ezelőtt 4 évvel egy elképzelés: tömbmagyarságban élő fiatalok olyan döntéseket hozzanak, amelyek pozitívan diszkriminálják a szórványban élő fiatalokat, és ez minden téren jelenjen meg, úgy forrásszerzés, mint közösségi programok terén – fogalmazott.
