Ujj János 2015. április 29.,
Már az Európai Unió jó néhány országa elégedetlenkedik a szervezetben gyakorolt finanszírozási rendszer ellen. Azon szokás ellen, hogy az Unió mindenható vezetői, csúcsszervei kényük-kedvük szerint döntögetnek a kiutalt összegek nagyságáról, a szakbizottságok önkényesen bírálják el a beadott pályázatokat. S a szerint döntenek elfogadásukról, avagy visszautasításukról, az odaítélt összeg nagyságáról, hogy melyik pályázó országnak, cégnek, szervezetnek van nagyobb támogatottsága, súlya, vagyis melyiktől kaphatnak majd viszonttámogatást. (Azt nem állítom, hogy a felénk ismeretes balkáni módszer is dívik, miszerint az elbírálóhoz fejjel kell becsengetni, mert nem hallottam ilyesmiről. Bár az sem lehetetlen!)
Nem vagyok jogász, a nemzetközi joghoz meg még kevesebbet értek, de azért feltennék egy logikusnak tűnő kérdést: a tagállamok szerveinek, vállalatainak, vállalkozóinak odaítélt pénzösszegekről miért Brüsszelben döntenek? A közösbe befizetett összegek egy bizonyos hányadáról a helyszínen, az érintett országoknak, régióknak kellene határozniuk. Például arról, hogy megépítsenek-e, vagy korszerűsítsenek-e egy 30-50 kilométeres útszakaszt két állam között. Hogy megnyissanak-e újabb határátkelőt, megépítsenek-e egy hidat.
Minden szuveréntagállamnak joga kellene hogy legyen eldöntenie, befogad-e politikai vagy gazdasági menekültet, vagy sem. S ha igen, akkor mennyit, milyen feltételekkel. (Tessék megnézni, milyen helyzetbe került Olaszország a több százezres menekülthullámmal.)
Európa urai, ez lenne a demokratikus!
