2016.09.16.
Idén lesz hatvan éve, hogy október 23-án, 1956-ban megpróbáltunk valamit, amit addig senki nem mert megtenni, mert mindenki félt a vörös hatalomtól. Akkor mi nekilendültünk a harcnak, és ha forradalmunk győzelmet nem is, de örök dicsőséget hozott nemzetünknek.
Még néhány nap, és október másodikán ismét a világ színe elé lépünk, és felszólalunk nemzetünk és egész Európa jövőjének biztonsága érdekében. A kérdés, amire válaszolni kell, nagyon egyszerű, és a felelet is egyértelmű; Akarunk-e továbbra is egy keresztény, európai kultúrában, a nagy európai gondolkodók tanításai által meghatározott eszmekörben, a közös történelmi, politikai és vallási identitást megőrző nemzetek szövetségében élni, vagy feladjuk mindezt, és összekeveredünk idegen kultúrájú, vallásunkra és társadalmunkra veszélyes bevándorlókkal, akik soha nem képesek az európai társadalomba beilleszkedni, és barátkozás helyett terrorral fenyegetik Európa népeit.
Az októberi kérdés-felelet „játszma” nem politikai viaskodás, ezt meg kell értse ma minden józanul gondolkodó magyar. Nem választási csatározás, és nem a bal-, vagy a jobboldal támogatása, hanem egyszerűen – de nagyon komolyan – az európai nemzetek, köztük a magyar nemzet jövőjének az ügye.
Azok számára, akik eddig nem látták elég tisztán, és nem is értették meg a már évek óta tartó és napról napra terebélyesedő migráció lényegét, felsorolnék egy-két tényt, amit az utóbbi idők világpolitikai tendenciái bizonyítanak.:
- 1. Az Európai Unió – mai formájában – nem európai, hanem egy globalizációs termék .
- 2. Az Egyesült Államok geopolitikai stratégiájának egy része, hogy saját mintájára Egyesült Európai Államok jöjjön létre, de ez csak a nemzetállamok megszüntetésével lehetséges.
- 3. A fenti elképzelésnek megfelelően a ma még létező Európai Unió legerősebb államát, Németországot igyekszik – mind politikailag, mind gazdaságilag – „kézben tartani”. Ezért lehetséges, hogy a hivatalos német politika, amerikai nyomásra, a menekültek befogadását támogatta.
Bár a tisztán látó német politikai körök erősödnek, a belpolitikai harc kimenetele még kétséges, mert a háttérből a korlátlan mennyiségű tőke támogatja az USA szuperhatalmi törekvését (lásd Clinton klán, Soros és társai), és ezek az erők mozgatják egész Európában is a szálakat.
A titokban előkészített, de ma már nyilvánosan vitatott Transzatlanti Kereskedelmi Paktum (TTIP) a nemzetközi cégek már eddig is tapasztalt „túlerejét” intézményesítené a nemzeti kormányok ellenére. Ezt a szerződést aláírni tehát „normális” európai gondolkodással nem szabad. Azt viszont tudni kell, hogy Németország gazdasága előnyt élvezne a paktum megkötése révén. (Ez az ellentmondásos helyzet is indokolja a számunkra logikátlan német politikát).
A fenti pontok ismeretében kijelenthetjük, hogy az Európára erőltetett migráció nem véletlen, hanem egy számunkra életveszélyes nagy terv része. A brüsszeli vezetők a migrációs kérdésben nem az Unió oldalán, hanem a tengerentúli érdekcsoportok oldalán állnak. Az idegenek beözönlése nem segíti, hanem ellenkezőleg: gyengíti és hosszú távon megöli a nyugati, keresztény civilizációt. Akik ezt nem ismerik fel, és nem védelmezik, ami rájuk van bízva, azokat gyorsan el kell kergetni Európa vezető posztjairól.
A magyarok népszavazása feltehetően nem fogja a brüsszeli „vezérkar” véleményét megváltoztatni, sőt lehetséges, hogy még hevesebb támadásra számíthatunk. Az viszont lehetséges, hogy egy egyértelmű kiállás az igazunk mellett ismét a magyarokra irányítja a szomszédos nemzetek figyelmét, mint akkor, 1956-ban. Mert akkor is, most is a szabadságunk volt, és maradt a tét.
Nem áll szándékomban senkit bántani, és a migrációs kérdést belpolitikai síkon kezelni, de nem tudok olyan igazán magyar lelkületű, és európiasan gondolkodó magyar állampolgárt elképzelni, aki csak azért, mert baloldali, Európa eltiprása mellett szavazna. Ha mégis akadna ilyen, az nem szociális vagy liberális, hanem zavart gondolkodású.
Hollai Hehs Ottó
(A szerző Németországban élő publicista)
