IFJ. LOMNICI ZOLTÁN 2020.09.25.
A baloldal az elmúlt években a jogállamiság fogalmát politikai fegyverként használja. Ha újra lenne hatalmuk, szinte biztosan visszaélnének vele, és leszámolássorozatot indítanának el. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég jogi szakértőjének írása az Origónak.
I. Hogyan jutott oda a hazai radikális baloldal, hogy pogromok kilátásba helyezésével lázítson?
Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke – 2004 és 2009 között Magyarország miniszterelnöke – az elmúlt időszakban több ezer bírót és ügyészt, közel 80 ezer köztisztviselőt és mintegy 660 ezer közalkalmazottat és számos nemzeti érzelmű gondolkodót, köztük művészeket fenyegetett meg.A FENYEGETÉST NEM LEHET FÉLVÁLLRÓL VENNI, ISMERJÜK AZ APRÓ CSALÁD ÁLTAL IS REPREZENTÁLT KOMMUNISTA KORSZAK MÓDSZEREIT ÉS EREDMÉNYESSÉGÉT.
Korábban Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott tanácsvezető bírája arra mutatott rá, hogy „a törvény, a hatóságok eljárásának a tekintélyét és annak a tiszteletét akarja megvédeni, és ezért a Büntető Törvénykönyv a hatósági rendelkezés elleni uszítás bűncselekményét rendeli büntetni. Méghozzá három évig terjedő szabadságvesztéssel."
GYURCSÁNY FERENC FENYEGETÉSEIRE UTALVA ELMONDTA: „EZEK A KIJELENTÉSEK MEGFELELNEK A TÖRVÉNY ÁLTAL BÜNTETÉSSEL FENYEGETETT ELKÖVETÉSI MAGATARTÁSNAK."
Ráadásul Völgyesi szerint 2006-ban „az ellenzéki tüntetés szétverését a rendőri vezetés politikai háttértámogatás, utasítás nélkül nem merte volna meglépni. A parancs kiadására pedig egyedül Gyurcsánynak volt lehetősége, és
megkerülhetetlen lett volna a volt miniszterelnök büntetőjogi felelősségre vonása– emelte ki egy interjúban a nyugalmazott bíró.
Kormányellenes tüntetés 2006. október 23-án BudapestenFORRÁS: MTI/KOVÁCS TAMÁSA dolog fonáksága tehát, ha baloldal, a Demokratikus Koalícióval együtt – feltéve, de nem megengedve – megnyerné a 2022-es országgyűlési választást, az elmúlt hónapok nyilatkozatai alapján szinte bizonyosan visszaélne hatalmával annak érdekében, hogy politikai jellegű tisztogatásokat és leszámolássorozatot hajtson végre az államigazgatási szervek dolgozói körében. Sőt, ezen logika mentén a bíróságok, az ügyészségek és egyéb szervek, akár a legmagasabb pozíciót viselő államszervezeti vezetők „megregulázása" is céljuk lehet.
II. Jogállamisági köntösbe öltöztetett leszámolás
Megfigyelhető, hogy a balliberális erők az elmúlt években politikai fegyverként kezdték el alkalmazni a jogállamiság fogalmát. E folyamatnak két kísérőjelensége is van, amelyek paradox módon éppen e fogalom lényegével, illetve eredeti szellemiségével helyezkednek szembe: a jogállamiság tartalmának elasztikus kezelése, folyamatos változtatása, valamint az érvényesülése felfüggesztésének felvetése (aktuálpolitikai megfontolásokból).
Egyfelől fontos megjegyezni, hogy a jogállamiság egy több évszázad alatt kikristályosodott fogalom, amelynek valódi tartalma jogi szempontból megalapozott, valamint a jogirodalom, illetve a joggyakorlat által kimunkált – és az idő próbáját kiálló – elvekből épül fel. A Lengyelországot elítélő európai parlamenti állásfoglalás olyan kritériumokkal „dúsítja fel" a jogállamiság eredeti kategóriáját, amely annak eredeti természetéből nem következik, csupán politikai motivációkra vezethető vissza. Megfigyelhető tehát, hogy a balliberális erők hajlamosak a saját nézetrendszerükhöz, valamint az éppen aktuális politikai érdekeikhez igazítani e fogalmat.EZZEL KIEMELIK A JOGÁLLAMISÁG KATEGÓRIÁJÁT A JOG TERÜLETÉRŐL, ÉS ÁTHELYEZIK A POLITIKAI SZFÉRÁBA, ELŐIDÉZVE EZZEL A FOGALOM POLITIKAI BUNKÓSBOTTÁ VÁLÁSÁT, ILLETVE VALÓDI TARTALMÁNAK KIÜRESEDÉSÉT.A jogállamiság politikai termékké válásából következik ugyanis, hogy az új, baloldali fogalomértelmezések éppen azoknak a jellemzőknek vannak híján, amelyek e kategória esszenciáját jelentik: a jogi megalapozottságnak, a jogi (és nem politikai) érvelésen alapuló tiszta fogalomrendszernek.
E hozzáállás szélsőséges változatának és a jogállamisághoz való önkényes viszonyulás iskolapéldájának tekinthető Fleck Zoltán kijelentése. Az ELTE-ÁJK egyetemi tanára szerint nagy valószínűséggel egy '22-es ellenzéki győzelem után időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről. De ez soha nem volt másként rendszerváltáskor, nagy forradalmak után.A közpénzből is fizetett Fleck egyben az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet igazgatója, amely szervezet – saját elmondásuk szerint –A SOROS GYÖRGY ÁLTAL GRÜNDOLT NYÍLT TÁRSADALOM ALAPÍTVÁNYTÓL CSAK 2009 ÉS 2015 KÖZÖTT MINTEGY 109 MILLIÓ FORINTOT KAPOTT.
Dr. Fleck ZoltánFOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA
A jogszociológus nem fáradozik a fogalom tartalmának megváltoztatásával, hanem egyenesen ennek felfüggesztését vizionálja egy esetleges kormányváltás esetére. E megnyilvánulással Fleck egyrészt nyilvánvalóvá tette, hogy szemében a politikai megfontolások elsődlegesek a jogi érvekkel szemben, másfelől pedig jogászként, egyetemi oktatóként gyökeresen szembehelyezkedett a magyar Alkotmánybíróság következetesen folytatott gyakorlatával. A testület a 11/1992. (III. 5.) AB határozatában egyértelműen leszögezte az alábbiakat:
„A jogállamiságnak ugyanis elengedhetetlen összetevője a jogbiztonság, amelynek fenntartása nélkül jogállamról beszélni nem lehet."
„Nem lehet azonban a történelmi helyzetre és a jogállam megkövetelte igazságosságra hivatkozva a jogállam alapvető biztosítékait félretenni. Jogállamot nem lehet a jogállam ellenében megvalósítani. A mindig részleges és szubjektív igazságosságnál a tárgyi és formális elvekre támaszkodó jogbiztonság előbbre való."
Világosan látnunk kell tehát, hogy a jogállamiság (valódi) elve nem egy tetszőlegesen változtatható, valamint erre irányuló politikai igény esetén félretehető princípium. A kategória kiszolgáltatása a politikai megfontolásoknak az eredeti fogalom eltorzulásával, illetve lényegi vonásai figyelmen kívül hagyásával jár.
A JOG ALÁRENDELÉSE BIZONYOS POLITIKAI SZÁNDÉKOKNAK AZONBAN NEM ÚJ KELETŰ JELENSÉG.Évek óta megfigyelhető, hogy a balliberális erők (vagy ezek nyomására bírói testületek) kiterjesztő jogértelmezéssel próbálnak megvalósítani olyan politikai elképzeléseket, melyek érvényesítésére választói legitimáció hiányában a hagyományos, törvényhozási úton nem lenne mód. A német Alkotmánybíróság a személyhez fűződő jogok védelmének alaptörvényi követelményéből vezette le a transzneműség anyakönyvezésének lehetőségét. Könnyen belátható, hogy a Grundgesetz megalkotói aligha gondoltak olyan intézményre, mint a transzneműség, melynek legitimálására felhasználta a bírói testület az alaptörvényi rendelkezéseket. Ennek köszönhetően a választópolgárok felhatalmazása nélkül, homályos jogértelmezés segítségével született az egész országra kötelező erejű döntés.
Mindezek alapján jogosan tehető fel a kérdés, hogy a baloldal, illetve a nyílt társadalom vízióját képviselő szervezetek részéről mennyiben helyénvaló, hogy a választók akaratának megkerülésével,A DEMOKRATIKUS JÁTÉKSZABÁLYOK KIJÁTSZÁSÁVAL, VALAMINT KÜLÖNBÖZŐ JOGI MACHINÁCIÓKKAL KÍVÁNNAK ÉRVÉNYT SZEREZNI POLITIKAI ELKÉPZELÉSEIKNEK?
De visszatérve az alapkérdésre, miként lenne lehetséges, hogy egy, a közalkalmazottak, köztisztviselők tömegeit elbocsátó Gyurcsány-kormány a legfelsőbb szintekig is nyomást gyakorolva, akár egy totális igényű politikai elszámoltatás eszközeivé alacsonyítson egyes alkotmányos intézményeket? Vagy hogy egyáltalán részsikerek szülessenek e tekintetben a baloldal számára?
II. A „civilesített" baloldali radikális politizálás megjelenése Magyarországon az ezredforduló után
Az ezredforduló óta egyre markánsabban szembeötlő törekvések léteznek arra, hogy a hagyományos – többségi választási alapú – politikai aréna helyét egyfajta globális civil társadalom, az NGO-k, parlamenten kívüli csoportosulások világa vegye át
.A CIVILEK, AZ AKTIVISTÁK ADJÁK EZEN MOZGALMAK LENDÜLETÉT, ÉS BÁR ELŐSZERETETTEL HANGOZTATJÁK PÁRTPOLITIKÁN KÍVÜLISÉGÜKET, SOKSZOR VÉRBELI POLITIKAI AKTORKÉNT LÉPNEK FEL A KÖZÉLET KÜLÖNBÖZŐ SZÍNTEREIN.
Alulról jövő kezdeményezésekként tűnnek föl a laikus külső szemlélő számára, pedig valójában sokszor kifejezetten magas társadalmi státuszú gazdasági érdekcsoportok, üzleti szereplők segítségével, feltőkésített háttérrel, idővel professzionalizálódva építik ki globális hálózataikat. Az 1960-as évek radikális társadalmi mozgalmainak fellépésétől egyre inkább az intézményesített politikai, végrehajtó-törvényhozói hatalom erejének megtörése, egy alternatívnak nevezett társadalmi pólus kialakítása a cél. Ez egy időben akár legitimnek is tűnő törekvés volt, különösen a kelet-közép-európai kommunista rezsimek monopolhatalmi helyzetű pártállamaival szemben.A 2000-ES ÉVEK ÚJDONSÁGA, HOGY EZEK A CIVILNEK FELTÜNTETETT HÁLÓZATOK EGYRE INKÁBB A NEMZETÁLLAMOK ELLEN FORDULNAK, ÉS NAPJAINKRA MÁR A RADIKÁLIS BALOLDALI POLITIZÁLÁS ÚJ SZÍNTERÉVÉ LÉPETT ELŐ A CIVIL LÁTSZATÚ POLITIKAI AKTIVISTÁK ÉS NGO-K VILÁGA.
Az 1960-as évek végétől azonban egyre erősebb az igény, hogy az alulról építkező kezdeményezések ellensúlyai legyenek a gazdasági és az intézményesített politikai hatalom birtokosainak. A kelet-európai rendszerváltások során a civil társadalom funkciója pedig egyesen egy alternatív politikai pólus kialakítása volt a pártállammal szemben. Magyarországon a baloldali, radikális és liberális aktivista - kezdeményezések az Orbán-kormánnyal szemben építik ki saját, a végrehajtói felhatalmazással ellentétben maguk által sokkal inkább legitimnek tekintett – mindmáig szűk társadalmi bázist maga mögött tudó – politikai tevékenységük arénáit. Ehhez hozzájárul az a fontos történelmi előzmény, hogy a rendszerváltozás előtti úgynevezett demokratikus mozgalom,A LIBERÁLIS BALOLDAL SZERVEZETI ELŐZMÉNYEKÉNT LEÍRHATÓ CSOPORTOSULÁSOK HÁLÓZATA VALÓJÁBAN SOHASEM VOLT ANTIKOMMUNISTA, ÉS 1990 UTÁN IS A MINDENKOR KORMÁNYZÓ KONZERVATÍV ERŐK VÁLTAK A CIVIL-RADIKÁLIS MOZGALOM FŐ CÉLPONTJÁVÁ.
Bajnai Gordon az Egymillióan a magyar sajtószabadságért Facebook-csoport tüntetésén 2014-benFOTÓ: TUBA ZOLTÁN [ORIGO]2010 után az Egymillióan a sajtószabadságért (Milla) Facebook-csoportból szerveződött közösség vitt fontos szerepet ebben a körben, a hallgatói hátterű mozgalom azonban 2011–13-ban nem tudott elérni igazi áttörést, viszont sok fiatalt aktivizált a nagyvárosi ifjúság körében. Kiépülni látszott a megfelelő aktivistahálózat, és a második, majd harmadik (2014-től) Orbán-kormány idején már nemcsak a kormányerők, hanem részben a hagyományos ellenzék alternatívájaként, egy kiegészítő, szűk társadalmi csoportosulásként jelentkeztek. A folyamatot csak erősítette, hogy a baloldalon megfelelő társadalmi támogatottság hiányában egyre többen az utcai politizálásban láttak potenciális lehetőséget.
A Milla-mozgalom idővel beolvadt a Bajnai Gordon-féle Együtt pártba, és a 2014 utáni egyes kezdeményezések sem lettek tényleges alternatívái a gyengülő baloldal hitelét vesztett pártjainak. Innen már egyenes út vezetett 2018-ig, a parlamenti és utcai erőszak baloldal által produkált megjelenéséig.
III. Saul Alinsky módszereihez egyre gyakrabban nyúl az elkeseredett baloldal
A radikális, anarchista szellemű parlamenti képviselők (pl. Hadházy Ákos) hálózati szerepe mellett fontos megemlíteni a Soros-hátterű, professzionális alkalmazottakkal működő, „pályázati civilek" és NGO-k világát, így többek között a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), az Amnesty International, a Magyar Helsinki Bizottság nevű szervezeteket. Utóbbiak részben kiveszik szerepüket a mozgósításból, csatlakoznak a megmozdulásokhoz, tüntetésekhez, továbbá érdekvédelem mázával, jogi utakon is támadják, nyomás alatt kívánják tartani Magyarországot mint nemzetállamot.
A külső befolyásszerzés elsősorban a Soros György amerikai üzletemberhez ezer szállal kötődő NGO-kon, alapítványokon, civil szervezeteken, továbbá a média különböző csatornáin keresztül valósul meg, amely mindeközben a kormányzattal szembeni NGO-k aktív fellépésével (aktivistatevékenységekkel) egészül ki.
A félelemkeltés és nyomásgyakorlás stratégiája alapja az, hogy a politizáló közvéleményt a politizálás új platformjaiként csatornázzák be a civil látszatú szervezetek, amihezALINSKY NÉHAI AMERIKAI AKTIVISTA KOMMUNISZTIKUS, SZÉLSŐBALOLDALI IDEOLÓGIÁJÁBÓL NYERNEK MEGFELELŐ ESZMEI ÚTMUTATÁST. ALINSKY ARRA BIZTAT, HOGY A FENNÁLLÓ RENDDEL SZEMBEN KELL FELVÁLLALNIA A RADIKÁLIS BALOLDALNAK A „KONFLIKTUST", UGYANAKKOR MINDIG KÉSZNEK KELL LENNIE OLYAN „KOMPROMISSZUMOKRA" AMELYEKBŐL SZERINTE EGY SZABAD ÉS NYITOTT TÁRSADALOMNAK ÉPÍTKEZNIE KELL.
A radikális baloldali politizálás igazi esélyét ezen eszme alapján – a mozgalom szervezése és életben tartása érdekében –AZ A TÖREKVÉS KELL ADJA, HOGY FELÉBRESSZÉK, ÉS FOLYTON ÉBREN TARTSÁK A TÖMEGEK ELKESEREDETTSÉGÉT, DÜHÉT.
Hadházy Ákos képviselő feliratot tart a kezében Orbán Viktor miniszterelnök napirend előtti felszólalása alatt az Országgyűlés plenáris ülésén 2019. október 21-énFORRÁS: MTI/KOVÁCS TAMÁSEhhez nekünk is úgy kell tekintenünk a célunkra, mint egyfajta permanens forradalomra – vallják Alinsky elszánt hazai követői. Az elmúlt években ezért például: polgári engedetlenségi képzést tartottak titokban radikális aktivistáknak a Civil Kollégium Alapítvány kunbábonyi központjában, ahol a résztvevők egyebek között azt is megtanulhatták, hogyan provokálhatnak ki rendőrségi beavatkozást, vagy miként viselkedjenek egy intézményfoglalás alkalmával.
A pártoknak pedig el kell fogadniuk a hálózat létét, a civilnek mondott mozgolódásokat, sőt a pártokon keresztül kapcsolódna be az NGO-k világa idővel a törvényalkotás és végrehajtás közpolitikai világába is. Ehhez jó a „független ellenzéki képviselők mítosza", azok az aktivista politikusok, akik ugyanúgy szerves részei ennek a hálózatnak.
A radikális politizálás fontos arénája az elmúlt évtizedben az egyetemek világa is; a CEU és az ELTE társadalmi nemek mesterképzésének megszüntetése okán sokan az egyetemek szabadságának fontosságát hangoztatják, azonban a genderszak féltésén túl az egyetemi politikai aktivizálódás fészkeit – a fiatal támogatói bázis – is féltik a baloldalon.
AZ EGYETEMEK ÉS A NEM KORMÁNYZATI SZERVEZETEK, AZ AKTIVISTAKÉPZÉS, ÉS TÁGABB ÉRTELEMBEN A HALADÓ SZELLEMŰ OKTATÁS JELENTHETI AZ UTÁNPÓTLÁST EGY OLYAN POLITIKAI KÖZÖSSÉGBEN, AMELYNEK HAGYOMÁNYOS PÁRTJAI BIOLÓGIAI ÉRTELEMBEN IS KIMERÜLŐBEN VANNAK.A hagyományos baloldal (főleg MSZP és DK) mellett, illetve helyett azoké a pártoké a jövő, amelyek – a hálózattal megfelelő együttműködést tanúsítva – alkalmasak a fiatalok minél szélesebb körű becsatornázására a baloldali radikális politizálás aktív szervezeti keretein belül.
A Soros György által támogatott civil szervezetek érdekvédelem mázával, jogi utakon is támadják, nyomás alatt kívánják tartani Magyarországot mint nemzetállamot.FORRÁS: ORIGOIV. Pénzügyi leszámolás – ez csupán a bemelegítés
Az elszámoltatás egyik eszköze lehet a mindenkori éves központi költségvetésről szóló törvény, amelyet az Országgyűlés minden évben legkésőbb december 31-éig hagy jóvá, és amelyről tudni kell, hogy azért számít különleges törvénynek a magyar jogrendszerben, mivel nem teljesítése nem jár jogi szankciókkal. Azonban, még ha pontosan teljesítik is, a költségvetés mint éves pénzügyi terv eszközén keresztül – a megfelelő fejezetek alá tartozó költségvetési címeknél és alcímeknél – az adott szerv, illetve alkotmányos intézmény éves költségvetésén gyakorolt megszorítássalOLYAN PÉNZÜGYI ZSAROLÁS VALÓSÍTHATÓ MEG, AMELYNEK POTENCIÁLJÁRÓL JELENLEG CSAK ELKÉPZELÉSEINK LEHETNEK.
A zsarolás társfogalma, sőt szinonimája a fenyegetetésnek, amely – mint az a DK-vezér megnyilatkozásaiból is látszik – legalábbis jelen van a most ellenzékben levő baloldal vezetőinek gondolkodásában.A BALOLDALNAK A KÖLTSÉGVETÉSI MEGSZORÍTÁSOKBAN IS JELENTŐS TAPASZTALATAI VANNAK, MIUTÁN KORMÁNYON ILYEN ESZKÖZÖKRE ÉPÍTETTÉK EGÉSZ POLITIKÁJUKAT.(Például a 2006-os kormányprogram keretében mintegy 1850 fővel „karcsúsították" a minisztériumi dolgozói létszámot. Igaz, akkor a kiadási oldal helyett elsősorban az állami bevételek növelését célozták áfaemeléssel és új adók bevezetésével.) Kétségkívül, a pénzügyi nadrágszíj „szükséges" voltára hivatkozással radikális leépítéseket is végre tudnának hajtani a köztisztviselők és a közalkalmazottak körében – akár a 2006 utáni elbocsátásokhoz képest is jóval drasztikusabb mértékben, de ezúttal már kifejezetten a politikai bosszú oltárán..
