2020. szeptember 22.,
Autonómia. Európa gazdagabb felében jelentheti a megmaradást, a normalitást, a fejlődést. Máshol a rettegést, a félelmet, a tudatlanságot. A most következő négyrészes sorozatunkban megnézzük, milyen keretek, feltételek mentén működnek, mi a céljuk és milyen eredményeket értek el. S végül, miért jó a többségi társadalom számára.
De egyet nem szabad elfelejteni. A többségi társadalom soha nem adta meg Nyugat-Európában sem az autonómiát a kisebbségi közösség számára. Azt csak kiharcolni, kiküzdeni lehet, és ez a küzdelem akár évtizedekig is tarthat.
Dél-Tirol: Bolzen vagy Bolzano. Dolomitok és a Drei Zinnen. Olaszok és németek. Pontosabban osztrákok. Az egyik legfejlettebb, majdnem 70%-ban német ajkúak lakta régió Olaszországban. Az olasz ajkúak a térség 26%-át teszik ki. És még 4%-ban élnek ladinok.
Dél-Tirol a nagy 1918–1920-as európai területi mészárlás során került el Ausztriától, és lett az olaszok zsákmánya. Kitelepítések és betelepítések, iskolabezárások, család és keresztnév változtatások, közigazgatási átszervezések. Aztán jött az 1960–1972 közötti időszak, amikor Dél-Tirol problémája és az autonómia kérdése Bécs hathatós támogatása mellett megjelent az ENSZ-ben. 1992-re jött létre az azóta is folyamatosan fejlődő és kiteljesedő autonómia, azaz a regionális önrendelkezés. Lássuk, milyen eredményeket értek el az Olaszországban élő osztrákok. Közben önmagunkban vessük össze ezeket az eredményeket a közép-európai viszonyokkal, így az erdélyi helyzettel is.
Dél-Tirol kb. fele akkora, mint Székelyföld: mindössze 7400 km2. A népessége kétharmada a székelyföldinek.
Dél-Tirolnak saját parlamentje és kormánya (azaz végrehajtó hatalma) van. A parlamenti időszak 5 évig tart, és nem lehet előrehozott választásokat tartani. Érdemes összehasonlítani a római központi olasz kormányzattal, amit csak 4 évre választanak, de akár évente többször is lehetséges kormányt buktatni. Dél-Tirol tartományi parlamentjében ez nem lehetséges. Nagyon erős politikai stabilitást nyújt mindez a régió számára. Ennek köszönhetően Dél-Tirol miniszterelnöke egyszer osztrák, egyszer olasz. Ezt mindenki elfogadja.
A települések etnikai összetételének megváltoztatását megakadályozzák, illetve szabályozzák. Ha egy olasz igényel bérlakást az adott településen, akkor a következő bérlakást csak német ajkú kaphatja meg, és fordítva. Így nem lehetséges elolaszosítani az osztrák többségű városokat és falvakat.
Minden köztisztviselőnek két nyelven kell tudnia felsőfokon, amit nyelvvizsgával kell igazolni. A régió bármely településén működik a kétnyelvűség, és a közigazgatásban dolgozóknak azon a nyelven kell megszólalniuk, amelyiken az ügyfél az ügyintézést kezdeményezte. Természetesen ez igaz a bírósági eljárásokra is.
A jogalkotásban a legfontosabb szabály, hogy Dél-Tirolban meghozott törvényeket Róma nem bírálhatja felül, de természetesen az Olasz Alkotmány passzusaival nem mehet szembe a régió sem.
Dél-Tirol teljes hatáskörrel rendelkezik az oktatásban, bányászatban, a belső gazdasági döntésekben; így az iparban és a mezőgazdaságban is, lakásépítésben, idegenforgalomban, egészségügyi kérdésekben.
Részleges hatáskörrel bír a külkereskedelem, a szállítás, a nemzetközi kapcsolatokban, valamint az iskola és a helyi rendőrség kérdéseiben, ami azt jelenti, hogy megosztva gyakorolja a hatalmat a központi olasz kormánnyal. De azt is jelenti, hogy a tárgyalások most is zajlanak annak érdekében, hogy ezek a szakpolitikák, közfeladatok is a teljes hatáskörbe tartozzanak.
Azért, hogy mindezt finanszírozni tudja az autonómiát élvező terület, komoly pénzügyi megállapodást kellett kötnie Rómával. A következő adók és bevételek 90%-a marad helyben: jövedelmi adók, villanyáram fogyasztási adó, regisztrációs díjak, bélyeg és postai bevételek, illetve a dohányáruk után járó jövedéki adók. A másik nagy bevételi forrás az általános forgalmi adó (áfa) 70%-a. Ezek a bevételek Dél-Tirol teljes kiadásának 85%-át teszik ki.
A maradék 15%-ot pedig az úgynevezett „éves kvóta”, mint kompenzáció adja ki, amelyet Róma biztosít Bolzen vagy Bolzano számára.
Ahogyan látható több mint 30 évet kellett komoly politikai alkukkal, csatákkal, egyezkedésekkel tölteni, hogy elindulhasson az autonómia Dél-Tirolban. De a kiteljesedése még most is tart, a tárgyalások még most sem zárultak le.
Miklós Gábor,
Budapesti Corvinus Egyetem
