http://polgarielet.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=4002&Itemid=77
| |
| 2010. augusztus 17. kedd 13:19 |
| Maholnap autonómiára ébredünk, és jóformán azt sem értjük, miről van szó. Székelyföld zászlójáról, logójáról hallottunk pletykákat, s annyi. Néha morgolódva vásárolunk rosszul csomagolt Góbé-termékekből, mert mi a „jó kis hazait” pártoljuk. És a Románia legkényesebb régiójában élő átlagember talán annyit sejt, hogy több pénz maradna itthon, ha minden lépésünkre nem Bukarestből bólintanának rá. Bukaresti bélás bólogatóink is beletűzték kalpagjukon virító tulipánjuk mellé az autonómia gyopárját. Tényleg, miért ne lenne jelképes növénye az autonómia nevű álomnak a gyopár? Ez is olyan, mint az önrendelkezés: nekünk magasan nő, a román állam pedig tőlünk védett növényként kezeli. Trianon Basescu is elmondogatta románul gyengébben tudó székelyek kedvéért többször, hogy mennyi autonómiát szán nekünk, mégis rászavaztunk, mert szókimondó. Genf városa, ahol az ENSZ-bizottság a romániai kisebbségek sorsát elemzi, fontos központja volt a reformációnak. Az a megújulás, ami a „protestáns Rómában” elkezdődött, átalakította a keresztény vallásról alkotott dogmatikus, tehát megváltozhatatlannak hitt világképet. Hiú remény lenne, ha abban bíznánk, hogy az augusztusi tárgyalások megváltoztatják a romániai kisebbségek helyzetét, illetve elhozzák nekünk ajándékba Genfből Székelyföld autonómiáját. Még friss volt az egybeműtés sebe Romániával, amikor (1921-ben) a sztánai tisztánlátó, a keleti Svájc megálmodója kimondta: az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. Mi pedig, az „árnyékjelentés” mögé rejtőző árnyékszék(h)elyek, ülünk babérjainkon és várjuk a szebb jövőt. Néha nem csak azért kellene kivinni a „logót” az utcára, hogy megnézzük, esik-e az eső…Fábián Lajos
|
