Ipari mennyiségben küldik haza a romákat. Franciaország szerint azért, mert baj van velük. Buldózerek rombolják le viskóikat, és fegyveresek kísérik ki őket a reptérre, hogy kitoloncolják a teljes pereputtyot a szabadság, egyenlőség, testvériség országából. Tanulság? 1. A jogok nem ingyen vannak; 2. A jogok biznisze húzóágazat.
A kisbetűs részben ott van, hogy aki szabadságot, egyenlőséget, testvériséget akar, annak vállalnia kell a kötelezettségeket. Ha megteszi, még nem biztos, hogy szabad és egyenlő lesz, nemhogy testvér. De jogot szerezhet arra, hogy bármit is számon kérjen. Eddig világos, fogjuk rá, hogy ezt mindenki tudja. Hanem mi legyen azokkal, akik ezt nem hajlandók tudomásul venni, vagy nem is akarják, esetleg nem látják értelmét? Na ekkor ugranak rá a témára a szakértők és a jogvédők. Innentől kezdve az egész menthetetlenül átcsap kőkemény bizniszbe.
Szociológusok, politológusok és egyéb lógusok hada fogalmazza meg szinte évente, hogy a nomád cigányokat integrálni kell. Abba a nagy izébe, amit mi normális társadalomnak hívunk – és amitől az illető cigányok nagyon bölcsen mindig is távol tartották magukat. Itt jönnek képbe mindazok, akik üzletté teszik az egészet, és végül minden marad a régiben.Hívatlanul érkeznek a szakértők és érthetetlen szavakkal vázolják a projektet, aminek a végkicsengése valami olyasmit sugall, hogy a társadalom adjon vizet, villanyt, lakást és munkát. Az ipar máris pörögni kezd. Következő lépésben lehívnak az uniótól/államtól/önkormányzattól néhány kofferre való pénzt, és megrendelnek egy csomó kutatást, felmérést. Hiszen mindenekelőtt azonosítani kell a célszemélyeket, és fel kell tárni azokat a problémákat, amelyeket kivétel nélkül mindenki ismer az országban. Aztán nagy ívű konferenciákat szerveznek, amelyekre nem kizárt, hogy cigányokat is meghívnak, de hogy nem a nomádok közül, az biztos. Végezetül pedig meghatározzák a targetet: iskoláztatni és foglalkoztatni kell a cigányokat. A több mint egymillió munkanélküli és legalább ennyi félanalfabéta országában ez azért elég sci-fi. Különösen annak tudatában, hogy Románia tartósan csak pár száz politikusnak tud hosszú távú megélhetést biztosítani, azoknak is mindenféle tudás nélkül. Ám nem ez számít, hanem az, hogy miközben a szerencsétlen romák helyzetéről beszélünk, vitatkozunk vagy csak empatikusan hümmögünk, sok-sok pénzt lehet elpancsolni minden következmény és eredmény nélkül.
A nomád cigányok pedig a maguk részéről köszönik szépen Sarkozynek a hazautat. Szétnéznek itthon, hogy mi újság, és azzal mennek is. Bárhova, csak el innen.Szüszer-Nagy Róbert
