2010. augusztus 29., vasárnap

Az agrártárca csak 117 eurót adna a gazdáknak

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium idén közvetlen kiegészítő támogatásként hektáronként 117-118 eurót adna a gazdáknak.

A Krónika lapban erről megjelent nyilatkozat szerint „A minisztérium költségvetésének átcsoportosításával tudnánk lehetőséget biztosítani, hogy idén is közvetlen kiegészítő támogatásokat nyújtsunk. Olyan támogatást akarunk nyújtani, amely kiegészítené a területalapú támogatást, és lehetővé tenné, hogy megközelítsük annak tavalyi szintjét”, E nyilatkozat a Mihail Dumitru mezőgazdasági minisztertől származik, miután találkozott a romániai gazdák képviselőivel.

A szaktárca európai forrásokból hektáronként 81 eurót adna, amit a 117-118 euróig a saját költségvetéséből egészítene ki:

„Átcsoportosítottunk bizonyos összegeket a minisztérium költségvetésében, hogy kiegészítsük a területalapú támogatást. Meggyőződésem, hogy megtaláltuk a forrást a szükségletek fedezésére”, szólt a Dumitru miniszter úr. A tárcavezető valószínűleg azért találkozott a romániai gazdák képviselőivel, hogy megoldást találjanak az őszre beharangozott tiltakozások elkerülésére.

A Krónika szerint Mihail Dumitru leszögezte: „a tiltakozó megmozdulások alaptalanok, mert a minisztérium körülbelül minden követelést meg tud oldani, és a legfontosabbat, a közvetlen kiegészítő támogatások ügyét szinte meg is oldották már”.

Ismerve a földművelési minisztérium eddigi álláspontját észrevehető, hogy ilyenképpen nem a gazdákat segíti a tárca. Továbbra sem a termelést ösztönzi, hanem a parlagon levő területek sokasodását fogja eltérni! Ilyen formán már sok gazdát „meggyőztek” nem éri meg, hogy a földet „munkára fogják”…

A mostani körülmények között a romániai gazdáknak nem érné meg, hogy a hazai piacra termeljen, s ez főleg az ilyen munka ellenes „támogatásokkal” lett előidézve! Ezekre figyelnek a vidéken élő gazdák és nem arra, hogy termelésösztönzéssel javítsák a terméshozamot…

Az eddigi kormányok agrártárca vezetői nem tudtak vagy meglehet, hogy nem is akartak egy komoly helyi viszonyokra alapuló gazdasági tervet kialakítani. Mindig harmadszerűen kezelték az agrárium kérdését, pedig sok olyan jel mutatott arra, holgy a hazai termék éppen azért „drága” mert az nem a termelőtől származik, hanem egy „ügyeskedői” réteg kezében összpontosodik. Ezeknek pedig, akik nem a verejtékkel előállított termék eladása volt fontos, hanem az ezzel való űzérkedéssel és főleg könnyűszerrel megszerzett pénz volt a fontos

Nem látni egy hosszú távú fejlesztési tervet csak a „tűzoltásra” jut ideje az utóbbi húsz év mezőgazdasági minisztereinek!

Továbbra is ott lebeg a régi cseausista szlogén miszerint hazánkat nem lehet az agráriumából élő országnak nevezni!

Pedig ha jól elgondolkoznának arra jöhetnének rá, hogy a hazai termékért nem kellene külföldi hitelpénzt felvenni, azt ki lehet fizetni lejben is - még ha drágább is! (Erdélyi Polgár)