2010. augusztus 27., 10.00A Nyugati Jelen néhány, a kettős állampolgársággal kapcsolatos kérdésére a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium részéről Wetzel Tamás miniszteri biztos válaszolt.
– Az augusztus 20-án életbe lépett új jogszabály módosítja az 1993-as magyar állampolgárságról szóló törvényt. A leglényegesebb változás, mint tudjuk, hogy az állampolgárságot kérvényezőnek nem szükséges Magyarországon letelepednie az állampolgárság megszerzéséhez. Milyen más változásokat hoznak a módosítások?
– Fontos módosítás még, hogy nem kell a magyarországi lakhatás és megélhetés biztosítottságát igazolni, hiszen valóban nem kell Magyarországon letelepedni, mindenki a szülőföldjén lehet magyar állampolgár. Emellett nem kell állampolgársági vizsgát sem tenni ebben az eljárásban, elég a magyar nyelvtudás. Az is változás, hogy a magyarországi önkormányzatoknál működő anyakönyvvezetők mellett a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnál, illetve a külképviseleteknél is be lehet nyújtani az állampolgársági kérelmet.
– A honosítás egyik fő követelménye, hogy a kérelmező bizonyítani tudja: maga vagy felmenője magyar állampolgár volt. Mit rejt a felmenő fogalma, milyen rokonsági fokot? A felmenők közül hánynak és hanyadíziglen kell magyar származásúnak lennie?
– A törvény szándékosan nem szűkíti le a felmenők körét, azaz, akinek valamely őse magyar állampolgár volt, az kérelmezheti a magyar állampolgárságot, ellentétben például a román állampolgársági joggal. Nyilván ha 1920-ra gondolunk, akkor is maximum a dédszülőkig kell visszavezetni a családfát.
– Egy adott állam polgárának lenni nem jelenti feltétlenül azt, hogy az illető személy az államalkotó nemzethez tartozik. Lehetnek olyan magyar állampolgárságú felmenőkkel rendelkező állampolgárok, akik nem magyar származásúak, de olyanok is, akik magyar származásúak, magyaroknak vallják magukat, akkor is, ha nincs magyar felmenőjük. Például azok, akik az 1938 és 1947 között a Magyarországhoz visszacsatolt területeken élők leszármazottai, bizonyíthatják felmenőik magyar állampolgárságát, de lehetnek román nemzetiségűek is.
– A nemzetközi jog szerint diszkrimináció lenne a nemzetiség szerinti megkülönböztetés, az állampolgársági törvény a magyar állampolgárságú felmenők és a magyar nyelvtudás igazolását követeli meg, ami döntően azért egybevág a magyar nemzetiséggel. Ha egy román, ruszin vagy szlovák nemzetiségű kéri a magyar állampolgárságot és jól beszél magyarul, nincs akadálya, hogy magyar állampolgár legyen, ha minden feltételnek megfelel.
– Mit tehetnek azok, akik különböző okok miatt – pl. elveszett, megsemmisült okiratok – nem tudják bizonyítani, hogy felmenőjük magyar állampolgár volt?
– Az anyakönyvekben meg kell lenniük akkor is a bejegyzéseknek, amiből kivonatot lehet kérni. Ezek az anyakönyvi kivonatok vagy éppen plébánosi/lelkipásztori igazolások igazolják az egykori magyar állampolgárságot.
– Elegendő-e a felmenők magyar állampolgárságának bizonyítása, vagy szükséges a magyar nyelvtudás bizonyítása is? A két feltétel milyen viszonyban van egymással? Mindkettőt kötelező-e bizonyítani?
– Igen, mindkét feltételt bizonyítani kell.
– Milyen módon igazolható a magyar nyelvtudás?
– Nem akarunk megalázó procedúrákba belemenni, viszonylag könnyen megítélhető, hogy ki beszél magyarul és ki nem. Az állampolgársági kérelem kitöltése és a saját kézzel írt önéletrajz mellett, ha a kérelmező tud válaszolni pár kérdésre, akkor nyilván tud magyarul. Nem szavaló- vagy szépbeszéd-versenyről van tehát szó, hanem a mindennapi szintű magyar nyelvtudásra, amit meg tud ítélni a kérelmet átvevő szerv.
– Jelent-e valamilyen ügyintézési, eljárási könnyebbséget, ha az állampolgárságot kérelmezőnek magyar igazolványa van?
– Nem, a két eljárás teljesen külön dolog, a magyar igazolvány nem igazolhatja a magyar nyelvtudást vagy a felmenők magyar állampolgárságát.
