http://blog.erdely.ma/arus_zsolt/2010/08/17/magunk-magunkat/
Tavaly szeptember elején az RMDSZ és az EMNT Önkormányzati Nagygyűlést szervezett Csíkszeredában. Ezen előterjesztettek egy memorandumot, amit azzal a megjegyzéssel szavaztattak meg, hogy utólag még pontosítják, csiszolják a szöveget. Itt-ott módosítottak rajta (de azért még maradtak benne épületes badarságok, mint pl. az, hogy Székelyföld ősidők óta nyolc székből állt), ellenben az RMDSZ vezetőinek azon az ígéretéből már semmi sem lett, hogy az összes önkormányzati képviselőjükkel meg polgármesterükkel aláíratják, hogy majd legyen amire hivatkozzanak az EP-képviselők Brüsszelben. Hogy a dokumentum mégse porosodjon egy fiók mélyén, az RMDSZ új hullámának egyik képviselője által létrehozott civil szervezet (neve: Pro Regio Siculorum) lefordította azt angolra, majd társult az EMNT-vel, illetve a Bolyai Kezdeményező Bizottsággal, kiegészítették a memorandumot a hazai magyar felsőoktatás helyzetét bemutató fejezettel, s megkeresték vele az ENSZ Megkülönböztetés Elleni Bizottságát. Nevezett bizottság ebben a hónapban tárgyalta a Romániáról szóló jelentést, illetve az ahhoz benyújtott két árnyékjelentést (melyek közül az egyik az előbb említett koprodukció).
Ezt már az RMDSZ elnöke, a román kormány miniszterelnök-helyettese sem nézhette ölbe tett kézzel, azonnal munkába lendült. Ha valaki arra tippelne, hogy kiadta a parancsot, hogy most már tényleg írják alá a memorandumot az önkormányzati vezetők, hogy legyen muníció megvédeni azt az ENSZ előtt, akkor bízvást kijelenthető, hogy az illető soha életében nem is hallott még az RMDSZ-ről. Markó Béla ugyanis nem ezt tette, hanem befogta szemét, fülét és száját, elbújt egy barlang mélyére, befalaztatta annak a bejáratát, majd egy nagy kővel pépesre zúzta a telefonját, hogy nehogy elérhető legyen. Eközben közvetlen főnöke összeállította azon kormány-megbízottak listáját, akik Genfbe utaznak, megvédeni a román államot az árnyékjelentés beterjesztőinek az állításaival szemben. Egyesek szerint zseniális húzással a bizottságba három RMDSZ-es tagot is jelölt, s ezek közül egyiket megbízta annak a vezetésével. (Ha kerül három ilyen gyászmagyar, akkor ez a világ legtermészetesebb dolga, nincs benne semmi zseniális. Azok értelmi színvonalával van inkább baj, akik ezen meglepődtek, s dicshimnuszokat zengenek a román politika fantasztikus voltáról.) A “nagy összecsapás” kimenetele egyelőre ismeretlen, ugyanis a bizottság a maga jelentését csak hetek múlva fogja közzétenni. Az pedig ne tévesszen meg senkit, hogy a sajtóban többen is magabiztosan nyilatkoznak egyik vagy másik oldal nagyszerű győzelméről. Akik így tesznek, csak a saját tájékozatlanságukról tesznek tanúbizonyságot. Ami eddig bizonyos: az EMNT és az RMDSZ kidolgoztak egy memorandumot, lényegében ugyanezen két szervezet ezt a dokumentumot az ENSZ elé terjesztette, s ott megmérkőzött Románia képviselőivel, a Demokrata-Liberális Párt és az RMDSZ küldötteivel. A helyzet így állván egy dolog biztosra kijelenthető: az RMDSZ nyert, hisz bármelyik csapatnak ad igazat az ENSZ, ama csapat egyik tagja az RMDSZ.
A csodálkozó olvasó könnyen kaphat választ arra a kérdésre, hogy az RMDSZ most kivel is tart. E célból csak figyelni kell a párt sajtóját. Tollnokai egymással versengenek az árnyékjelentés benyújtóinak a pocskondiázásában, illetve gúnyolásában. Olyan “újságíró” is kerül, aki nem átallja leírni azt, hogy a petíciózók buták és tájékozatlanok, hisz az ENSZ nem ismer olyasmit, hogy “árnyékjelentés”. Az ilyet nem zavarják olyan apróságok, hogy az árnyékjelentést a szakbizottság átvette, tanulmányozza, a készítőit meghallgatta. Egy igazi bértollnokot a tények ilyen könnyen nem tántorítanak el! Szóval a pártsajtó jelzései azt mutatják, hogy az RMDSZ vezetői biza a medvével tartanak.
A szomorú pedig az, hogy népünk ezt szinte szó nélkül tűri. Vannak, akik kicsit morognak, de azzal annyi. Eszembe jut, hogy egy évvel ezelőtt, mikor RMDSZ-es vezetőket váltott le a kormány, akkor milyen cirkuszt csináltak Markó Béláék, meg vidéki helytartóik. Telerakták Székelyföldet olyan táblákkal, amelyeken az állt, hogy ebből az intézetből magyar vezetőt váltottak le. Hát igencsak megérdemelnék bár annyit, hogy most mi állítsunk táblákat az RMDSZ székházai elé, azzal a felirattal, hogy “Ebben az épületben nemzetárulók irodái vannak!”. Két év múlva pedig gondoskodnunk kell arról, hogy még egyszer ne történhessen meg az, hogy a román kormány magyar tagjai védik meg Romániát a jogos kritikáinktól. Az egész áruló bagázsnak a süllyesztőben a helye! Árus Zsolt
