http://polgarielet.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=4426&Itemid=82
Írta: Kolumbán Sándor
Amióta az eszemet tudom, mindig hazudni kellett. Mindig.
Gyermekkoromban a kurva, becstelen, vérrel írt kommunizmusban állandóan azt kellett hazudni, hogy szeretjük a Szovjetuniót, Sztálin elvtársat, általában az elvtársakat, a vörös lobogót, a pionír nyakkendőt. Nekünk, erdélyi magyaroknak még volt egy többlet hazugságadag is kirajzolva – valószínűleg a kedvező megkülönböztetés, „magyarul” a pozitív diszkrimináció jegyében –, hogy szeretjük Romániát, mi mindig itt akartunk élni, és kitörne a nagyságos nagynyavalya, ha véletlenül Erdélyt visszaadnák Magyarországnak. Hazudni kellett reggeltől estig, mindennap. Ezt mindig szem előtt kellett tartani, mert aki erről elfeledkezett, nem figyelt oda, és ki merte mondani az igazat, azt vitték rögtön a hűvösre, kényszermunkára a Duna torkolatához, ólombányába, szénbányába stb. Feltéve, ha volt szerencséje, és egyáltalán eljutott oda, nem verték agyon már vallatáskor a szekuritáté barmai. Mert ott azért kegyesek voltak, adtak egy esélyt. Szabadott ott is hazudni egy szép vallomást: hogy tévedett, megtévesztették a tőkés-földesúri maradványok, akiket ő alapjában véve gyűlölt, de úgy látszik nem elég mélyről. Szabadott vállalni, hogy ezután még mélyebbről gyűlöl, és ettől kezdődően besúg mindenkit, ha kiengedik. Aztán egy életre nyakába vette az alakoskodó hazugság jármát, mert adta a tisztességest, és közben besúgta a jó édesanyját is, ha kellett.Egy ország hazudta, hogy szereti Gheorghiu Dej elvtársat, akiről végül kiderült, hogy a doftanai börtönben rendszeresen farba túrta a későbbi elvtársat, I. Nikulájt, akit oly határtalanul szeretett népe, hogy kész volt a fákat még zöldebbre hazudni dukkófestékkel, és gyümölcsöket kötözni a soha nem termő almafákra azért, hogy jókedvre hangolja őt. Egy ország hazudott reggeltől estig mindennap. És a magyar kétszer annyit, mint a többi.Csak éjszakai álmában merte megkockáztatni, hogy igazat álmodjon.1989 után rövid ideig itt-ott elszórtan elhangzottak igaz szavak, de azokat később megtorolták. Ma is hazugság a divat mindennap. Nem csak itt Erdélyben, Székelyföldön – a Csonka-országban is. Ha mélyen belegondol az ember, elborzad a gondolattól, hogy a magyar ember számára itt Erdélyben, Székelyföldön az utóbbi 90 évben négy év adatott, amikor szívéből igazat is mondhatott. Utána semmi. Az anyaországban volt 12 nap ’56-ban. Az utóbbi húsz évben dől a becstelen hazugság a kormányokból. Temérdek mennyiségű hazugság lát napvilágot a médiának nevezett hivatásos hazugsággyárakban. Hazudnak éjjel, nappal, minden hullámhosszon.Meddig még, Uram?
