http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/61207
 |
| Kezdők és haladók is lelkesen játszottak a hangszeren |
Ötödik alkalommal szerveztek idén tábort az ifjú citerazenészeknek. Szilágyperecsen, Somosd, Tiszaföldvár és Szentes után a Báthory Alapítvány ifjúsági csoportja, a Játékkuckó ezúttal itthon, a Magura hegy oldalában, festői környezetben rendezte meg a tábort július 11–16. között.
E táborok célja kezdetektől fogva, hogy az évközben heti rendszerességgel gyakorolt, tanult énekeket, mozdulatokat, technikákat intenzív tanfolyam keretében elmélyítsék, még jobban begyakorolják, és persze újakat is tanuljanak. A tábor természetesen nem zártkörű, minden érdeklődő számára nyitott, így idén is voltak olyan gyerekek, akik itt és most ismerkedtek meg mind a hangszerrel, mind a citerázással, citeradallamokkal. Tanulóciterát a Játékkuckó tudott biztosítani saját leltári készletéből. Ily módon sikerül egyre több gyerekkel – sőt, felnőttel is – megismertetni ezt az egyszerű, de hajdan sokszor egész zenekart helyettesítő, szép, régi népi hangszert. Idén is részt vett a táborban az Alapítvány Szederinda citeracsoportja teljes létszámmal, az utánpótlás Kis Szederinda és a perecseni Hagyma citeracsoport csaknem minden tagja, de voltak határon túli, sarmasági, zilahi résztvevők is. A nagy Szederindának a tábor fontos felkészítőt jelentett az augusztusban sorra kerülő Vendégségben Budapesten – Külhoni Magyar Fiatalok Találkozóján való részvételre.
A napi programok alapját természetesen a citerázás jelentette. A gyakorlás három csoportban zajlott, kezdő, középhaladó és haladó csoportok ismereteinek, tudásának és felkészültségének megfelelő szinten, Gáspár Attila zenetanár, szakoktató irányításával. Egy-egy csoport próbája alatt természetesen a többiek sem unatkoztak, ők különböző kézműves foglalkozásokon vehettek részt, szakoktatók irányításával. Volt textilfestés, bábkészítés, quillingezés, homokkép és homokkeret-készítés, gyöngyfűzés, agyagozás, körtemuzsika-készítés, gipszöntés. Legújabbnak és – talán eddigi ismeretlensége folytán is – legérdekesebbnek a bútorfestés bizonyult, amelynek során Kovács Pali Ferenc mákófalvi mester a kalotaszegi bútorfestés szín- és formavilágával, jellegzetes motívumaival ismertette meg a gyerekeket. Miközben a nap folyamán a Kadarka finom friss vizével és szódavizével hűsítettük magunkat, esténként nagy tábortűz köré ülve lehetett találós kérdéseket, vicceket mesélni, játszani, de ekkor tanultak a gyerekek népdalokat, is vagy éppen táncot roptak a Szederindások által Kallós Zoli bácsitól nemrég kapott moldvai és mezőségi zenére. És hogy a szilágysági népdalt is meghallgathassák a legtisztább forrásból, egyik délután ellátogattunk az Életfa-díjas nótafa, Szilágyi Feri bácsihoz. Feri bácsi énekelt és régi szokásokról mesélt a gyerekeknek, majd végigsétáltunk a sámsoni pincesoron – amely ugyancsak jellegzetes és különleges látványt nyújt az ide látogatóknak –, nem is beszélve a finom bográcsosról, amellyel a polgármesteri hivatal örvendeztette meg az út végén a táborozókat. Mindezt a nagy csapat közös citerázással köszönte meg.
Az utolsó teljes tábori napon hosszabb kirándulást tett a táborozó csoport: meglátogattuk a kolozsvári Házsongárdi temetőt, itt többek között Apáczai Csere János, Kriza János, Brassai Sámuel, Kós Károly sírját is. Ez után Brassai és Kriza nyomán tovább haladva Torockó és Torockószentgyörgy felé indultunk, ahol a Brassai szülői ház és az unitárius templom megtekintése után a torockói múzeumban ismerkedtünk a vidék történelmével, nevezettességeivel, népművészetével. Miután még egyszer megcsodáltuk a Székelykő fenséges tömbjét, elcsigázva, de mégis vidáman dalolva indult a csapat megrakni az utolsó tábortüzet, és még egyszer felidézni a heti élményeket.
Mindezekért a szép élményekért a félszáz fős csapat nevében is köszönetet kell hogy mondjunk elsősorban a Kadarka Kft. vezetőségének, akik hellyel, finom hűs vízzel, bográcsossal, pogácsával fogadtak és leptek meg, a Communitas Alapítványnak, a perecseni és sámsoni polgármesteri hivatalnak, a Panda Kft.-nek, valamint a szülőknek, akik helyi segítséggel naponta különbnél különb finomságokkal lepték meg a táborozókat.
A napi programok alapját természetesen a citerázás jelentette. A gyakorlás három csoportban zajlott, kezdő, középhaladó és haladó csoportok ismereteinek, tudásának és felkészültségének megfelelő szinten, Gáspár Attila zenetanár, szakoktató irányításával. Egy-egy csoport próbája alatt természetesen a többiek sem unatkoztak, ők különböző kézműves foglalkozásokon vehettek részt, szakoktatók irányításával. Volt textilfestés, bábkészítés, quillingezés, homokkép és homokkeret-készítés, gyöngyfűzés, agyagozás, körtemuzsika-készítés, gipszöntés. Legújabbnak és – talán eddigi ismeretlensége folytán is – legérdekesebbnek a bútorfestés bizonyult, amelynek során Kovács Pali Ferenc mákófalvi mester a kalotaszegi bútorfestés szín- és formavilágával, jellegzetes motívumaival ismertette meg a gyerekeket. Miközben a nap folyamán a Kadarka finom friss vizével és szódavizével hűsítettük magunkat, esténként nagy tábortűz köré ülve lehetett találós kérdéseket, vicceket mesélni, játszani, de ekkor tanultak a gyerekek népdalokat, is vagy éppen táncot roptak a Szederindások által Kallós Zoli bácsitól nemrég kapott moldvai és mezőségi zenére. És hogy a szilágysági népdalt is meghallgathassák a legtisztább forrásból, egyik délután ellátogattunk az Életfa-díjas nótafa, Szilágyi Feri bácsihoz. Feri bácsi énekelt és régi szokásokról mesélt a gyerekeknek, majd végigsétáltunk a sámsoni pincesoron – amely ugyancsak jellegzetes és különleges látványt nyújt az ide látogatóknak –, nem is beszélve a finom bográcsosról, amellyel a polgármesteri hivatal örvendeztette meg az út végén a táborozókat. Mindezt a nagy csapat közös citerázással köszönte meg.
Az utolsó teljes tábori napon hosszabb kirándulást tett a táborozó csoport: meglátogattuk a kolozsvári Házsongárdi temetőt, itt többek között Apáczai Csere János, Kriza János, Brassai Sámuel, Kós Károly sírját is. Ez után Brassai és Kriza nyomán tovább haladva Torockó és Torockószentgyörgy felé indultunk, ahol a Brassai szülői ház és az unitárius templom megtekintése után a torockói múzeumban ismerkedtünk a vidék történelmével, nevezettességeivel, népművészetével. Miután még egyszer megcsodáltuk a Székelykő fenséges tömbjét, elcsigázva, de mégis vidáman dalolva indult a csapat megrakni az utolsó tábortüzet, és még egyszer felidézni a heti élményeket.
Mindezekért a szép élményekért a félszáz fős csapat nevében is köszönetet kell hogy mondjunk elsősorban a Kadarka Kft. vezetőségének, akik hellyel, finom hűs vízzel, bográcsossal, pogácsával fogadtak és leptek meg, a Communitas Alapítványnak, a perecseni és sámsoni polgármesteri hivatalnak, a Panda Kft.-nek, valamint a szülőknek, akik helyi segítséggel naponta különbnél különb finomságokkal lepték meg a táborozókat.
