Székely települések cigány többséggel
A románosodástól féltjük, ugyanakkor észrevétlenül (?) rohamléptekben zajlik a Székelyföld elcigányosodása. Mostani összeállításunkban azt vizsgáljuk meg, mi történik azokkal a településekkel, ahol a cigányság számaránya meghaladja a székelységét, ahol úgymond átvették a „hatalmat”. Elsősorban Székelyföld peremrégióiban találkozunk hasonló jelenséggel, Maros megyében, Hargita megye déli, délnyugati részén, Alsó-Háromszéken, de Erdővidéken is van néhány hasonló helyzetű falu. Csíkszéken és Gyergyószéken egyelőre nincs olyan település, ahol többségben lennének a cigányok, konfliktus mégis sok van. Ilyen értelemben a székelyföldi cigányságot két csoportra oszthatjuk. Az egyikbe a rég letelepedett (többnyire magyar nemesek által, zsellérként) közösségeket sorolhatjuk, amelyek relatíve jól betagozódtak a székely közösségbe, azzal együttműködést vállalva (pl. napszámosság). A másik a frissen letelepedett, a székelységgel kollaborációra nem hajlandó, elhatárolódó, konfrontálódó magatartású közösség. Ott, ahol számbeli többségbe kerültek, többnyire az első kategóriába sorolható cigány közösségek találhatók. Nyugodtan ki lehet mondani: részben a magyar nemeseknek köszönhetjük ezen települések elcigányosodását. 1848 után, a jobbágyfelszabadítást követően kézenfekvő volt a továbbra is rendezetlen jogállású, szabadon „vásárolható” cigányokkal dolgoztatni. Letelepítettek 5-6 családot a kúria köré, a kúria már nincs meg, ez a pár család viszont mára túlszaporodta a helyi székelységet. Így van ez a Nyárdmente néhány jobbágyfalujában, az Alsó-Nyikó mente falvaiban, stb. Kérdés, hogy érezve, lassan dominánssá válnak, nem rúgják-e fel ezek a cigány közösségek is egyoldalúan a régi íratlan szabályokat? Sajnos erre utaló jelek is vannak, a székely közösség gyengülésével egy időben. A napszámos munkára egyre kevésbé van szükség, ugyanakkor a külföldi vendégmunkának köszönhetően a cigányság egyre függetlenebbé válik, lassan megszűnik a kölcsönös egymásra utaltság. És azok, akik magyarországi vendégmunkára járnak, már egy új szemléletmódot hoznak haza magukkal. Morális és anyagi degradációját hozza a székelységnek a cigányok túlsúlyba kerülése. A lopások miatt egyre több a műveletlenül hagyott terület. A Székelyföld bortermő régióiban, a Nyárád-mentén, Hargita megye déli részén (pl. Alsóboldogfalva, Székelyszenterzsébet) teljes szőlőoldalak maradtak gazdátlanul amiatt, mert télen a cigányok kilopták s eltüzelték a szőlőkarókat. És úgy tűnik, a rossz példa ragadós: részint a cigányság hatására a székelység közállapota is romlik, már nem divat a porták, sáncok rendben tartása, csökkenőben a munkakedv, a földszeretet, romlik a közbiztonság. Egyértelműen rombolja tehát a cigányság jelenléte a székely falvakat. Magyarhermány: Cigányhermény? Magyarhermányban megfordult a kocka. Az 1992-es népszámláláskor a falu 1047 lakosából 877 magyar, 100 cigány és 70 román volt. Tavaly három magyar, negyvennyolc roma született a faluban, nem hivatalos adatok szerint a romák száma meghaladta a magyarokét. A roma anyák futószalagon szülik a gyermekeket, az eltelt húsz év alatt kétszázzal csökkent a magyarok száma, miközben a román ajkú romák ötszázzal szaporodtak. A hatvanas- hetvenes években a kommunista párt nyomására román tagozatot hoztak létre a színmagyar iskolában és elsősorban cigány gyermekekkel töltötték fel. Akkor még néhány család lakott egy közeli dombon, azóta valóságos roma lakótelep alakult ott ki. Azt beszélik, hogy a román ajkú romákat ideköltöztetése irányított volt, mert ekkor telepedtek meg Bölön, Száldobos, Lüget területén a cigányok. Azóta is szoros rokoni kapcsolat van a családok között. Ki lehet mondani, hogy a betelepítés, elrománosítás fentről irányított volt, a Lingurárok, a Subtire-k, azóta sokasodtak meg a környéken. Letelepedésükhöz a község egykori talpnyalói is hozzájárultak, vagyis hallgattak. Fű sem nő a dombon, a területek tulajdonosai kénytelenek voltak eladni, feladni volt tulajdonukat, olyan gyors volt a szaporodás. Legtöbbjük románnak, mások magyarnak, nagyon kevesen vallották magukat cigánynak, emiatt nagyon nehéz eligazodni a számok között. Az iskolában sem fényes a helyzet, nagyon sok roma azért íratja a magyar osztályba gyermekét, hogy részesüljön a magyarországi 20 forintos támogatásból. Felnőttek közötti konfliktusról igazából nem lehet beszélni, ritkán fordul elő lopás, a családok többsége szociális segélyben részesül, sokan mennek szezonmunkára. Nyáron vándorolnak, kereskednek, de télire mindig megsokasodnak a családok. A romák számára az egyedüli felemelkedési lehetőség az oktatás lenne, de nyolcadik után nem tanulnak tovább. A magyar fiatalok nagy többsége elmegy, nem tudja a falu megtartani, mert nincs munkalehetőség. Rava - java A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Székelykeresztúri járásához tartozott. Jelenleg közigazgatásilag Gyulakuta község része, amelytől 14 km-re van. 1992-ben 534 lakosából 474 magyar, 50 cigány és 10 román volt. Eleitől fogva csak magyarok lakták. A múlt század közepe táján a falu felső végére letelepedett egy pár cigány család is, akik mint kovácsok, bádogosok, téglavetők és napszámosok tevékenykedtek. Mára azonban nagyon megváltozott a helyzet. 1995. május 10-én az összlakosság 413, amiből 173 magyar (ebből 134-en 50 éven felüliek) és 240 cigány. Nyilván minden szülő azt akarta, hogy gyermekének nála jobb sorsa legyen, s mert Ravában a megélhetés mindig nagyon nehéz volt: ígéretesebbnek látszott az elvándorlás... Tavasztól őszig alig látni a roma lakosság nagy többségét, elmondások szerint külföldön kereskednek, dolgoznak, de hogy mivel, azt nem tudja senki. Ősszel van a gond, ugyan is ilyenkor megdézsmálják sokszor az idős emberek kertjét, akik nem tudnak mit kezdeni az elkövetőkkel. Sok az idős ember, kevés a magyar fiatal. Különösebb konfliktus nincs a lakosság között, de barátságosnak sem mondható. Nyikómenti békeAz Alsó-Nyikó mentét békés cigányok lakják, melyek többsége kosárkötéssel foglalkozik, viszonylag jól él. Ebből az is következik, hogy a faluszélekről lassan beszivárognak a központba, házakat vásárolnak. Siménfalván 1989 előtt volt egy állami kosárkötő egység, sokan ott dolgoztak, tehát a munkamorál jó. Különösebb konfliktusok nincsenek, a székelyek mellett jól megférnek, a bibi csak annyi, hogy eme falvak lassan cigányfalukká válnak, arculatuk teljesen megváltozik. A székelység kisebbségbe került, a szülők többsége a jobb városi iskolákba viszi gyerekét, ez a helyi oktatás teljes leépülését jelenti.A szenterzsébeti példaHargita megye déli csücskében található Székelyszenterzsébeten is jól meghaladja a cigányok számaránya a székelyekét. Szenterzsébet tipikus példája a korábban vázolt bárók általi betelepítés – elszaporodás forgatókönyvnek. Érdekes, a bárói kúria már nincs meg, az államosítás után raktár, majd iskola lett, de aztán olyan rossz állapotba került, hogy kiürítették, s így lassan a cigányság elhordta az épületanyagot, beépítve saját házaikba. Hát mi ez, ha nem a sors iróniája? Egyébként viszonylag békés falu Szenterzsébet is. Békés cigány falu, tehetnénk hozzá. De figyelemre méltő a helyi református pap, Kincses Kálmán ténykedése, aki megpróbálja bevonni az egyházi tevékenységekbe a cigányságot is. Azt vallja, az egyetlen járható út, ha megpróbálod fölemelni magad mellé őket, illetve, ha közeledsz hozzájuk, értéket mutatva számukra. Írta: Polgári Élet
Forrás: www.idokep.hu
