Szégyen!

http://blog.erdely.ma/arus_zsolt/

2011. július 25., Árus Zsolt

Évek óta zajlik a verespataki aranybánya körüli huzavona. A nemesfémek kitermelése céljából alakult cég egy bulldog kitartásával s erõszakosságával nyomul, kampányol, fenyeget és hiteget. Rengeteg pénzt, idõt és energiát beleölt már ebbe, s vélhetõen mindezt nem teszi meg, ha nem hisz a sikerben. Elvégre köztudott, hogy Romániában szinte semmi sem lehetetlen annak, akinek elég pénze van megvásárolni azok jóindulatát, akiktõl ama elgondolás valóra válása függ. Hogy mégis szót vesztegetek most erre a témára, az talán nem lesz meglepõ: azért, mert ismét a mi arcuk bõre éghet. A mienk, romániai magyaroké.

Pedig a dolog ilyen szempontból jól indult. A Liberális-RMDSZ kormány idején is magyar volt a környezetvédelmi miniszter, volt amilyen volt úgy általában Koródi Attila (elvégre õ is egyike az RMDSZ ifjú titánjainak, akiktõl sok jóra nem számíthatunk), de legalább ebben a kérdésben határozott álláspontot képviselt.

Aztán jött a 2009-es kormányváltás, s három új magyar miniszterrel ismerkedhetett a romániai közvélemény. Nem telt el sok idõ, s teljesen világos lett, hogy véletlenek márpedig nincsenek, a Demokrata Liberálisok igen jól átgondolták, mikor pont azt a három minisztériumot ajánlották az RMDSZ-nek, s amikor beleegyeztek abba, hogy kik legyenek a tárcavezetõk. hogy Verespataknál maradjunk: kellett egy szürke mûvelõdési miniszter, aki az elõdje (mármint az RMDSZ elnöki székben õt megelõzõ) parancsait vakon végrehajtja, illetve egy minden hájjal megkent környezetvédelmi miniszter, akire bizonyára nem véletlenül vetült a korrupció vádjának árnyéka nemrég. Õk ketten elvégzik a piszkos munkát, mi (romániai magyarok) meg szégyenkezhetünk, az ország pedig issza majd a levét (egyesek esetleg a szó szoros értelmében) az egész tranzakciónak.

S hogy a történet még rosszabbul nézzen ki: történik ez olyan körülmények között, hogy a tiszai ciánkatasztrófából okulva Magyarország kézzel-lábbal hadakozik az ellen, hogy újabb idõzített bombát helyezzenek el a keleti határánál. S akkor jön a romániai magyar “érdekképviselet”, s ezt a lehetõ legbarátságtalanabb módon semmibe veszi. Hogy pedig a képlet világos legyen, a tavaszi kongresszuson a párt két elsõ emberévé pont ezt a két minisztert választották meg! Csodálkozik valaki, hogy a Fidesz, a magyar kormány úgy általában nem akar barátkozni az RMDSZ-el? Vagy megfordítva: lehet kicsit is komolyan venni azt, hogy az RMDSZ szeretné rendezni a rég megromlott viszonyát a Fidesszel?