Áll az Idő

http://polgarielet.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=4510&Itemid=82
Írta: Komoróczy György
2011. szeptember 28. szerda 15:22

Környékbeli, hétvégi házakban bővelkedő szórványtelepülésen néhány évvel ezelőtt cégtáblán ez állt: Falusi bolt (következett a település neve), Udvarhely rajon. Igen, rajon, orosz eredetű román szóval. Így volt kötelező a megyét nevezni 1968 előtt. De utána? És ’89 után?! Ha nyitott szemmel járunk-kelünk székelyföldi városainkban, falvainkban, láthatunk még úgynevezett szocialista feliratokat, tiltásokat. Például Székelyudvarhelyen a pléhbetűs, ízléstelen gyárnév most is ott díszeleg az épület zöldre meszelt, kopott falán. Ugyancsak az anyaszékvárosban a mindennapi kenyerünket készítő üzemegység bejáratánál a diktatúra hírhedt paragrafusa figyelmezteti magyar nyelven az arra járót, hogy mi tilos a kapun belül. Egy másik, szomorú fűzfák mögötti – Bethlen negyedi – állami intézményben elég sok a „strict interzis!” (szigorúan tilos), ugyanis ott nincs magyar felirat, akárcsak néhány – egymás mellett elhelyezkedő – udvarhelyi áruházban. Szóval, strict interzis, mint akkor, az átkosban. Nem sorolom tovább. Talán fontosabb volna azon elmélyülten elgondolkoznunk, hogy nem történt gyökeres változás a fejekben…Sokan ma sem tudják, mi volt az a tervgazdaság, tervutasítás. Miért vált működésképtelenné a rezsim. A mát csak a diktatúrához képesek hasonlítani s még ráadásul bezzegelnek is.

Számos városlakó nem is sejti, hogy például az erőszakolt kolhoz típusú gazdálkodás teljesen idegen volt a Kárpát-medencében, ellentétes az évezredes hagyományainkkal…

Megkockáztatom: ellentmondok Ady Endrének, vállalva a szerénytelenség bélyegét is: Áll az Idő, de nem rostál! Pedig jó volna, ha közösségünk tagjai tisztánlátásuk folytán jó döntéseket tudnának hozni közeli és távolabbi jövőjükről.