Történelem

http://www.nyugatijelen.com/allaspont/tortenelem_1.php
Kilin Sándor
Szerda, 2011. október 05

A nagyon megalkuvók, sajnos, hajlandóak voltak, s hajlandóak napjainkban is a beolvadásra, a nagyobb szelet kenyér reményében népszámlálásokon sem vallják be nemzetiségüket, a globalizáció eljöttével vannak, akik távoli országokban vélik megtalálni, ha nem is boldogságukat, legalább a tisztességes megélhetésüket.Miközben mi, erdélyi magyarok most, októberben két legyőzött, de mégis dicsőséges magyar forradalomra emlékezünk, ismét elgondolkozhatunk sorsunk alakulásáról, mely döntő mértékben nem rajtunk, hanem a történelmi szeleken és viharokon múlott.Egyéni sorsunkba, persze, lehetett beleszólásunk, s lehet ma is.A nagyon megalkuvók, sajnos, hajlandóak voltak, s hajlandóak napjainkban is a beolvadásra, a nagyobb szelet kenyér reményében népszámlálásokon sem vallják be nemzetiségüket, a globalizáció eljöttével vannak, akik távoli országokban vélik megtalálni, ha nem is boldogságukat, legalább a tisztességes megélhetésüket.Ugyanakkor idéntől kezdve sokan élnek a visszahonosítás és honosítás lehetőségével, s magyar állampolgárságot is kérnek.Egyikünknek sem marad azonban közömbös, ami itt, Erdélyben és Romániában történik, szülőföld csak egy van, azt nem lehet elcserélni.Aggódunk hát érte.Még akkor is, ha még most sem mondhatjuk tiszta szívvel, hogy teljesen egyenrangú állampolgároknak tartanak minket, még ha képviselőink ott is vannak a legfelsőbb törvényhozásban és a kormányban is, hisz nagyon jól tudjuk, hogy ez az engedmény a nemzetközi és hazai politika játékának is köszönhető, és nem garantáltan örök.Jövőre választások lesznek, azért is aggódhatunk tehát, hogy megosztottságunk, belső vitáink, veszekedéseink és szekérháborúink miatt nehogy kiszoruljunk a sorsunk alakításának beleszólási jogából és eszközrendszeréből.A hazai magyar többpártrendszer megjelenése óta az erdélyi magyar politikusok vállára még nagyobb felelősség hárul, s még nem látszik, hogy megtalálják-e azt a közös nemzeti minimumot, ami alapján képesek lesznek együtt a választási harcba lépni, s megtalálni a román politikai életben is a megfelelő szövetségeseket.Ami húszéves tapasztalatok után sem lesz könnyű, hisz pártok sora játszott már kettős játékot eddigi képviselőinkkel, akikre csak akkor és csak addig volt szükségük, amíg magyar segítséggel biztosíthatták hatalmi többségüket.Sok év telt el 1848-tól és 1956-tól, a világ változásai után is sok tanulnivalójuk akad még az erdélyi magyar politikusoknak a tizenhárom és a sok-sok ötvenhatos vértanútól.Még akkor is, vagy éppen annak ellenére, ha román honfitársaink politikai elitje még nem képes saját történelméből tanulni.