http://harangszo.blogspot.com/2011/09/zene-kettos-unnepe-kolton.html
„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, / még zöldel a nyárfa az ablak előtt, / De látod amottan a téli világot?/Már hó takará el a bérci tetőt.” (Petőfi Sándor: Szeptember végén)
Szeptember utolsó vasárnap délutánján, verőfényes őszi napsütésben a koltói Teleki kastély teraszán Téglás Endre, a kastély egyik idegenvezetője idézte fel Petőfi szellemét annak a zenekedvelő társaságnak, amely kettős zenei ünnepre érkezett a festőien szép vidékre. A koltói református templomba orgonaavatásra és az énekkar újraalakulásának 20. évfordulójára gyűltek össze a helybeli gyülekezet tagjai valamint magyarországi, kolozsvári, nagyváradi és nagybányai meghívott vendégek.
Az ünnepi istentiszteleten Pánti László nyugalmazott lelkipásztor igehirdetésében a gondviselő atyai szeretetről, gyermekei iránti hűségéről szólt. A koltói orgona felújítása a 2010-ben tragikus körülmények között elhunyt Bencze Zoltán szüleinek áldozatvállalásából valósulhatott meg. Az eredetileg Dangl Antal-tervezte orgona elemeit később Wegenstein Lipót használta fel az 1937-ban épített orgonához. A felújítást Pozsár Róbert kolozsvári orgonaművész, orgonajavító végezte el. A hangszer teljesen új szekrényt és pedálbillentyűzetet kapott, sípanyaga részben eredeti, részben más orgonákból került Koltóra.
Az igehirdetést követően Varga Károly esperes köszöntötte a vendégeket és az ünneplő gyülekezetet, majd alulírott, egyházkerületi zenei előadó beszélt az orgonák és kórusok történetéről, a gyülekezeti éneklésben betöltött szerepükről. Téglás Lajos kántor-karnagy a húszéves énekkar történetét foglalta össze, mely egy kis emlékfüzetben jelent meg erre az alkalomra. Öt éve a négyszólamú vegyeskar mellett egy szintén négyszólamú kamarakórus alakult Fülöp Gabi kántor vezetésével, mely meglepően tisztán és kidolgozottan szólaltatott meg Philippus de Monte-, Bányai Jenő- és Szokolay-műveket. A kórusok számos alkalommal énekeltek itthon és külföldön egyaránt. Minderről Fülöp Gabi kántor-karvezető, a nagybányai egyházmegye zenei előadója szólt köszöntésében.
Az esperes a vendégek sorában különös tisztelettel és szeretettel köszöntötte Guttman Mihály tanár urat, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnökét, akinek egész életét áthatja a kórusokkal való tevékenység. A tanár úr méltatta a koltói énekkarok Szatmárnémetiben és Tordaszentlászlón való szép szolgálatát. „A dalban maga a szív csordul ki. Beleénekeljük örömünket, bánatunkat, szerelmünket, gyászunkat. Énekben szabadul fel lelkünk. Elénekelt örömünk megsokszorozódik, bánatunk helyébe a dallam szárnyán a szívünkbe öröm száll.” Az idős professzor végül Széchenyi szavait idézte: „Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzetet hordoz szívében. Legyetek továbbra is magyarok, erősek és hordozzátok egész nemzetünket szívetekben”- mondta az idős tanár úr, aki mosolygós arcával, simogató szavaival és víg kedélyével mindnyájunk szívébe belopta magát.
Tóth Guttman Emese kolozsvári egyetemi tanár, orgonista, a Romániai Magyar Dalosszövetség jelenlegi elnöke díszoklevelet adott át az ünneplő kórusok vezetőinek. Végül orgonaszólók hangzottak el Pánti László és Fülöp Gabi előadásában, valamint Pánti Anikó, a Budapesti Opera magánénekese adott elő egy énekszámot, köszöntve az egybegyűlteket.
Nemzeti imánk eléneklése után a gyülekezeti házban terítettek az ünneplő énekkari tagoknak és a vendégeknek. A gazdagon terített fehér asztal mellett régi ismerősök találkoztak, beszélgettek, majd a Teleki kastélyt nyitották meg a vendégek előtt, ahol a Petőfi emlékmúzeumban tölthettek el egy kis időt. A kastély körüli emlékparkban megtekintettük a nemrég felavatott Liszt-szobrot, vendégfogadóink, a kórustagok történeteket meséltek a grófról, Petőfiről és hitveséről, az öreg fákról, a Bérci tetőről, melyet a szeptember végi vasárnapon még nem takart a hó.
Örömmel és az ünnep szeretetével átitatott lélekkel búcsúztunk Koltótól, melyről azt mondják: bármi is történik, amíg magyar lesz a földön, ennek a helynek üzenete lesz, öröksége a jövő nemzedék számára is megmarad.
Orosz Otília Valéria
Szeptember utolsó vasárnap délutánján, verőfényes őszi napsütésben a koltói Teleki kastély teraszán Téglás Endre, a kastély egyik idegenvezetője idézte fel Petőfi szellemét annak a zenekedvelő társaságnak, amely kettős zenei ünnepre érkezett a festőien szép vidékre. A koltói református templomba orgonaavatásra és az énekkar újraalakulásának 20. évfordulójára gyűltek össze a helybeli gyülekezet tagjai valamint magyarországi, kolozsvári, nagyváradi és nagybányai meghívott vendégek.
Az ünnepi istentiszteleten Pánti László nyugalmazott lelkipásztor igehirdetésében a gondviselő atyai szeretetről, gyermekei iránti hűségéről szólt. A koltói orgona felújítása a 2010-ben tragikus körülmények között elhunyt Bencze Zoltán szüleinek áldozatvállalásából valósulhatott meg. Az eredetileg Dangl Antal-tervezte orgona elemeit később Wegenstein Lipót használta fel az 1937-ban épített orgonához. A felújítást Pozsár Róbert kolozsvári orgonaművész, orgonajavító végezte el. A hangszer teljesen új szekrényt és pedálbillentyűzetet kapott, sípanyaga részben eredeti, részben más orgonákból került Koltóra.
Az igehirdetést követően Varga Károly esperes köszöntötte a vendégeket és az ünneplő gyülekezetet, majd alulírott, egyházkerületi zenei előadó beszélt az orgonák és kórusok történetéről, a gyülekezeti éneklésben betöltött szerepükről. Téglás Lajos kántor-karnagy a húszéves énekkar történetét foglalta össze, mely egy kis emlékfüzetben jelent meg erre az alkalomra. Öt éve a négyszólamú vegyeskar mellett egy szintén négyszólamú kamarakórus alakult Fülöp Gabi kántor vezetésével, mely meglepően tisztán és kidolgozottan szólaltatott meg Philippus de Monte-, Bányai Jenő- és Szokolay-műveket. A kórusok számos alkalommal énekeltek itthon és külföldön egyaránt. Minderről Fülöp Gabi kántor-karvezető, a nagybányai egyházmegye zenei előadója szólt köszöntésében.
Az esperes a vendégek sorában különös tisztelettel és szeretettel köszöntötte Guttman Mihály tanár urat, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnökét, akinek egész életét áthatja a kórusokkal való tevékenység. A tanár úr méltatta a koltói énekkarok Szatmárnémetiben és Tordaszentlászlón való szép szolgálatát. „A dalban maga a szív csordul ki. Beleénekeljük örömünket, bánatunkat, szerelmünket, gyászunkat. Énekben szabadul fel lelkünk. Elénekelt örömünk megsokszorozódik, bánatunk helyébe a dallam szárnyán a szívünkbe öröm száll.” Az idős professzor végül Széchenyi szavait idézte: „Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzetet hordoz szívében. Legyetek továbbra is magyarok, erősek és hordozzátok egész nemzetünket szívetekben”- mondta az idős tanár úr, aki mosolygós arcával, simogató szavaival és víg kedélyével mindnyájunk szívébe belopta magát.
Tóth Guttman Emese kolozsvári egyetemi tanár, orgonista, a Romániai Magyar Dalosszövetség jelenlegi elnöke díszoklevelet adott át az ünneplő kórusok vezetőinek. Végül orgonaszólók hangzottak el Pánti László és Fülöp Gabi előadásában, valamint Pánti Anikó, a Budapesti Opera magánénekese adott elő egy énekszámot, köszöntve az egybegyűlteket.
Nemzeti imánk eléneklése után a gyülekezeti házban terítettek az ünneplő énekkari tagoknak és a vendégeknek. A gazdagon terített fehér asztal mellett régi ismerősök találkoztak, beszélgettek, majd a Teleki kastélyt nyitották meg a vendégek előtt, ahol a Petőfi emlékmúzeumban tölthettek el egy kis időt. A kastély körüli emlékparkban megtekintettük a nemrég felavatott Liszt-szobrot, vendégfogadóink, a kórustagok történeteket meséltek a grófról, Petőfiről és hitveséről, az öreg fákról, a Bérci tetőről, melyet a szeptember végi vasárnapon még nem takart a hó.
Örömmel és az ünnep szeretetével átitatott lélekkel búcsúztunk Koltótól, melyről azt mondják: bármi is történik, amíg magyar lesz a földön, ennek a helynek üzenete lesz, öröksége a jövő nemzedék számára is megmarad.
Orosz Otília Valéria
