http://maszol.ro/velemeny/jonnek_a_bakancsosok_2012_03_23.html
Sike Lajos | 2012-03-23
A társadalomkutatóknak érdemes volna tanulmányozni: mivel magyarázható, hogy a Partium északi részében, Szatmár, Szilágy és Máramaros megyében, ahol összesen negyedmillió magyar él, hosszú évek óta nem voltak többségi-kisebbségi konfliktusok, jószerével még kisebb koccanások sem? Szerény véleményem szerint nem kis részt azért, mert talán jobban megtanultuk, hogy az egymás mellett élésnek és az egymásrautaltságnak nincs alternatívája, s jobban betartjuk azt az íratlan szabályt, hogy „ha te nem bántod az én hősömet, én se bántom a tiédet”. Nálunk nincsenek Csibi Barnák és román megfelelőik, de ha a helyzet úgy kívánja, könnyen lehetnek. Pláne a választás előtt, amikor a nemzeti érzelmek felcukkolását sokan a győzelem fontos tényezőjének tekintik.
Vagy ha a Jobbik jobban megveti lábát itt az észak-nyugati végeken. Az első lépést egy éve tette meg ehhez, amikor Szegedi Csanád EP-képviselőjük Marosvásárhely után Szatmárnémetiben is irodát nyitott. Akkor több odaáti bakancsos sétafikált városunk utcáin, de látva, hogy a helybeliek nem tapsolnak nekik, elég hamar leléptek. Morvai Krisztina a felavatott irodában próbálta bűvölni a harminc-negyven kíváncsiskodót, de a szatmári magyarok nem hitték el neki, hogy éppen a Jobbik tudja megoldani megoldatlan gondjaikat, s éppen velük tárgyalnak a román hatóságok, amikor a helyi magyarságnak erős képviselete van itt. Krisztina asszony már-már kidobta e jegyzet íróját, hogy miért mondja az érdeklődőknek: ne higyjenek a beválthatatlan, populista ígéreteknek, még akkor sem, ha nemzeti jelszavakkal tálalják nekik.
A második lépést pár hete próbálta megtenni felénk Vona Gábor társasága, egy Jobbik baráti kör létrehozásával, de a „barátok” most sem tolakodtak.
Talán a következőkben, a helyhatósági választások előtt, mert az Erdélyi Néppártnak az alacsony támogatottság miatt nagy szüksége van a politikai kebelbarátokra, függetlenül azok színétől. Igaz, hogy Toró T. Tibor elnök ezt nem ezekkel a szavakkal mondta (a pesti köztévében), de a hangsúlyból ez jött le. Az ő rangsorában a kormánypárt után a Jobbik a második favorizált pártjuk a Duna-parton, még akkor is, ha Vona elnök a nagy nyilvánosság előtt, vagyis a parlamentben kijelentette (ha még valaki nem tudta volna!), hogy a Jobbik nem demokratikus párt. Toró T. Tibort és mentorát, Tőkés Lászlót látszólag ez csöppet sem zavarja.
Ám a választók majd eldöntik: mit érnek azok, akik úgy cserélik pártjukat, mint más a gatyáját! Csak félő, hogy ennek ára lesz, mert a bakancsos „nemzetőrök” felhozzák Erdélyben a román szélsőségeseket. Vagy Toróék ezt akarják?
Megjegyzés
A cikkírót akit személyesen ismerünk, meg kéne kérdezni, hogy mennyire biztos abban, hogy az általa felhozott "semlegesség" azaz a "ha te nem bántod az én hősömet, én se bántom a tiédet” igaz-e vagy csak azt akarja elhitetni velünk, hogy a szövetségiek által magas szintre emelt "kis lépések" politikája eredményként nincs etnikai torzsalkodás. A "hatás-ellenhatás" a fizika terén eklatens példa, de a társadalmi rétegek esetében el kell mondani "a tömegnek nincs feje, csak keze meg lába", amelyet ki vagy fel lehet használni (lásd a márciusi vásárhelyi eseményeket). Amiért nincs torzsalkodás csak azért van mert az évszázados együttélés népközösségünk számára nem igen hozott jót és a csendes ember mélyen tud gondolkozni, de érezhető a többségiektől átvett "lehajtott főt nem vágja le a kard" szelleme is. No és a "ne szólj szám nem fáj a fejem" és a "csak rosszabb ne legyen" is jelen van.
A gyermekeiket pedig kénytelen többségi iskolába adni, mert nincs más!A lemorzsolódás pedig egyre nagyobb!
Tévedés azt állítani, hogy a nemzetőrök miatt nőtt volna meg a többségi szélsőjobb "aktivitása". Egyesek azt gyaníthatják, hogy már elmúlt a márciusi megleckéztetés szele és időnként kell egy újabb "kilengés".
Mi inkább arra gyanakodnánk, hogy a pozitív példa ereje jobban érződik a többségiek között, amiért elismerik a népközösségünk szorgalmát. Ellesik a jót és alkalmazzák is nem törődve azzal, hogy kitől jön. (Erdélyi Polgár)
